Hogyan ismerhetünk meg egy embert? Főleg a tettei, viselkedése alapján ítélünk meg másokat. A Magam ura viszont 80 perces utazást ígér a főhős fejébe! Nem könnyű vállalkozás ez Ole Giævertől, aki saját forgatókönyvéből rendezte filmjét és még a főszerepet is elvállalta…

Először is, engedtessék meg nekem hogy őszintén gratuláljak a film készítőinek, mert a Liza, a rókatündér végre visszahozta a magyar mozikba a SZÓRAKOZÁST! Ujj Mészáros Károly abszurd vígjátéka nagy rajongótáborra számíthat, mert eredeti, vicces, látványos, emellett nem nevezhető felszínesnek és kiszámíthatónak.

Őrjítően rövid csipkeruha, finn western zene, juharszirupos ponty, szövevényes nyomozás és sok-sok románc. Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című abszurd romantikus vígjátékát már régóta várja a szakma és a közönség: 2015. február 19-én kerül a hazai mozikba az A Company Hungary forgalmazásában. A vadonatúj előzetes már most látható!

Egy meglepő fordulatokban gazdag, olaszos bonyodalmakban bővelkedő, sziporkázóan mulatságos hétvégén zajlik Osvárt Andrea esküvője – legalábbis a filmvásznon. A december 18-án a mozikba kerülő Zűrös olasz esküvő főszereplőnője most látható először hazánkban, olasz filmben. Nemrég készült el a vígjáték magyar szinkronja, s így Andi most először szinkronizálta önmagát.

A Vágy és virágzás ugyan a második világháború idején játszódik (1944), ám a semleges svédországi Malmöben ennek még a szelét sem érzik. Az itteni kamaszokat nem keseríti meg az élet-halál harc, sőt legnagyobb gondjuk a szexualitás rejtelmes világának feltérképezése.

Nincs ez másképp Stiggel sem, aki az osztályában új fiúnak számít, hiszen nem rég költözött át Stockholmból. Akárcsak csinos tanárnője, Viola...

Van-e értelme az életnek? Mit keresünk a világban? Talán csak porszemek vagyunk a sivatagban? Eszközök a Rendszernek? A film nem kevesebbre vállalkozik, minthogy ezekre a kérdésekre próbáljon választ találni. A legfőbb kérdés azonban az, valóban tudni akarjuk-e az igazságot?

Terry Gilliam a The Zero Theorem című filmjével visszatér gyökereihez, és harminc évvel később ott folytatja elmélkedését egyén és társadalom kapcsolatáról, ahol a Brazillal abbahagyta. Ebből a szempontból a film a Brazil (és a 12 majom) folytatásának is tekinthető: ismét egy disztópikus világ, ismét egy mindent figyelem alatt tartó és irányító Autoritás, és mindennek középpontjában Sam Lowry és James Cole hű utódja, Qohen Leth.

A bosszúállás bosszúállást szülhet - talán ez is lehetne ennek a történetnek a mondanivalója. A Blue Ruin egy olyan film, ami a hollywoodi társaitól eltérően nem akar nagyzolni egy-egy jelenet erejéig, egyszerűen csak tisztán, reálisan megmutatja egy ember fájdalmát, lecsúszását, majd újra felemelkedését a végső összecsapásra. Ám, ha az ellenfél nem is az igazi ellenfél, az ellene elkövetett hibák pedig már nem visszafordíthatóak, kezdetét veheti egy olyan reménytelen macska-egér játszma, amelynek már nem lehet véget vetni. Vagy ha mégis, milyen áron?

Főhősünk, Dwight egy egészen érdekes figura. Hajléktalanként betör házakba, hogy egy jó forró fürdőt vehessen, és kukákból eszi azt, ami még számításba jöhet, mint étel. Ami ennek az életnek mégis ellentmond, az az, hogy van egy autója, amiben meghúzhatja magát, esténként pedig könyveket olvasgat. Tehát a kérdés, hogy mégis ki ez a Dwight, és mi történt vele?

A Magányosok című film egy egészen kacskaringós történetet dolgoz fel, tele vidám és szomorú pillanatokkal, de a sztori zsenialitását mégis a teljesen abszurd helyzetek adják meg. Mindegyik szereplőnek van valamilyen dilije: az egyikük a folytonos marihuánázástól elfelejti, hogy van barátnője, de akad olyan ember is közöttük, aki annak ellenére, hogy sikeres orvos és családapa, a volt szerelméért bármire képes - akár még felgyújtani is azt.

Maga a sztori Prágában játszódik, a főszereplő pedig - véleményem szerint – nem azonosítható be egy konkrét személyre, hanem azt inkább mindig a jelenetek különböző szereplői adják meg, hiszen a film több cselekményszálon fut, más-más élethelyzetekből, szituációkból kaphatunk egy-egy szeletet.

A film tulajdonképpen egy olyan alternatív lehetőséget tár elénk, amellyel akár fel is léphetnénk a globális felmelegedés ellen. Ám rendbe hozni azt a kárt, amit tettünk a környezetünkkel igen nehéz, sőt könnyen áteshetünk a ló túloldalára…

A történetben ugyanis kutatók létrehoznak egy olyan szert, amivel konkrétan lehűtik a hőmérsékletet egy normális, elviselhetőbb szintre. Annak ellenére, hogy tudósok, környezetvédők tiltakoznak a CW7-es anyag ellen, mégis sorra írják alá az országok a használatának engedélyét. Arra viszont senki nem számít, hogy a hatás végzetes is lehet, és tulajdonképpen egy újabb jégkorszakot hoznak ezzel létre.

David Gordon Green rendezőt méltán hívhatjuk az amerikai független film „csodagyerekének”. Mindössze 25 éves volt, amikor megrendezte élete első nagyjátékfilmjét, a George Washington című szuper kis filmet. Következő alkotásai (Az 'Igazi', Áramlat, Angyal a hóban) is hasonló színvonalúak voltak, és lassan már eljutottunk oda, hogy tűkön ülve vártuk, mikor jön ki az újabb Gordon Green remek. 2008-ban aztán megérkezett az Ananász Expressz című vígjáték, ami ugyan jó kritikákat kapott, mégis elkezdett az ember furcsán érezni. A következő két filmje (Király!, A bébisintér) be is igazolta a félelmeket, a rendező elkezdett ostoba, blődli humorban tobzódó vígjátékokat gyártani. Nyilván Gordon Green is – mint megannyi színész és rendező –, elkezdett a jövőjére gondolni, és a bankszámlájára minél több pénzt belapátolni. 2013-ban aztán fordult a kocka, és a rendező ismét elkezdett csodás filmeket alkotni. Előbb jött a Prince Avalanche – Texas hercege című édes-keserű vígjáték, majd a fesztiválkedvenc Joe.

Nagyon jól állhattak a csillagok, amikor Larry Brown Joe című regényének megfilmesítését elkezdték, és leszerződtették a film főszereplőjének a mostanában értékelhető filmben csak hébe-hóba szereplő Nicolas Cage-et. Az az igazság, hogy Cage sosem felejtett el színészkedni, egyszerűen minden filmet elvállal(t), ami komoly gázsival jár. A Joe után azt mondom, hogy ha minden negyedik vacak filmre jut egy gyöngyszem, akkor hajrá!

Jacky (Vincent Lacoste) a környék legjobb pasija, de nem a megszokott macsó módon, hisz Jacky egy olyan országban él, ahol a szerepek felcserélődtek. A nők ülnek a hatalmon, a férfiak pedig megalázva, burka szerű ruhába bújva szolgálják ki az asszonyok igényeit. A lóimádó Bubunne-i Népi Demokratikus Köztársaság tulajdonképpen egy Észak-Koreába oltott Afganisztán, ahol jobb esetben a nők szerenádoznak a férfiaknak, rosszabb esetben pedig megerőszakolják az úton egyedül sétáló fiatalembereket.

Riad Sattouf francia rendező második nagyjátékfilmje egy bizarr maszturbálással kezdődik, és egy még bizarrabb Gainsbourg villantással fejeződik be. Megidézi a Monty Python-szellemiséget, és egy végtelenül groteszk világba kalauzol minket, ami egyszerre szórakoztat, és elgondolkoztat. Sattouf filmje egy kifacsart, szatirikus Hamupipőke történet, amiben az álmok valóra válhatnak, persze nem a szokványos módon.

Gunther Strobbe élete nem valami fényes. Írói karrierje nem akar összejönni, az összes kiadó visszautasítja a munkáját, és sikerül beleesnie az apja hibájába is: felcsinál egy nőt – akit mellesleg utál, mert meg akarja tartani a nem kívánt gyerekét.

De mi vezetett idáig? Tulajdonképpen maga a film a múltba való visszatekintést dolgozza fel, belevágva egy-egy jelenbéli eseményt is, ami sokszor hasonló a régmúltban történtekkel. Vagyis Gunther felnőttként gyakran ugyanúgy viselkedik, mint annak idején családja férfi tagjai. Ám ő mégsem teljesen olyan, mint a többi Strobbe…

Majid a család fekete báránya. Kedvenc időtöltése a lopás és a haverokkal való lógás, de mindezeknél is jobban imád halálra püfölni másokat – máskülönben hogy tudna úgy a tükörbe nézni, hogy tudja nem vert el egy újabb nagyszájú fazont?

Ez a fajta viselkedés viszont szöges ellentétben áll az otthoniak gondolkodásmódjával, hiszen a férfi szülei nagyon vallásos emberek, fiúk életét pedig megvetik. Főképp az apjával rossz a viszonya, aki már-már szégyelli a fiát. Viszont Majid annak ellenére, hogy kicsapongó, még nem gonosz ember…

Joaquin Phoenix vörös-magenta hátteres képe ugrik be egyből, amikor ez a film előkerül valahol. Az a mélabús nézés azzal az esetlen bajusszal… Pedig a plakátképen még a szarukeretes szemüveg sincs rajta. Amitől előnytelenül óriásivá válik az orra… Szóval nem épp egy tipikus plakát, vagy DVD borító az a kép, ahogy a film sem igazán átlagos…

1986. július 28. A 11 éves Piát szülei otthon várják, ám a kislány nem megy haza. Pár nap múlva a rendőrség megtalálja a gyerek biciklijét, a család házához közeli búzamezőben. Néhány hét múlva pedig a holttestére is rábukkannak egy nem messze lévő tóban. A nyomozás során kiderül, hogy a lányt megerőszakolták, majd mielőtt vízbe dobták brutális kegyetlenséggel megölték. 23 évvel később a történet ismétli önmagát…

Függő, őrült, perverz, erőszakos, korrupt, beteg, mocskos… és rendőr. Ő Bruce Robertson, Skócia „büszkesége”, akinél senki sem játssza jobban a játszmákat. Akit a rendőri elnyomás vett rá arra, hogy zsaru legyen, mert a részese akar lenni. Ez a Mocsok, egyszerre felemelő és lélekromboló, vicces és komor, a szétcsúszás újabb „melódiája”, de a legjobb fajtából.

Van egy hely, ahol az álmok valóra válnak. Ahol az idő megállt és senki nem öregszik egy napot sem. Ahol indiánok, sellők és mesebeli tündérek élnek. Van egy hely, ahol kegyetlen kalózok harcolnak csíntalan gyerekek ellen, és ahol a repülés nem csupán a képzeletben létezik. Hogy hol van ez a hely? Csak menj jobbra a második csillagig, aztán meg se állj reggelig!

Egy ausztriai csendes kis településen, Bad Fucking-ban virágzik a turizmus. Még a település tábláját is többször ellopták olyan nagy attrakció a külföldiek számára a falucska neve.

A felső körökben (polgármesteréknél) nagy a korrupció, spekuláció, minél több hasznot akarnak saját zsebre természetesen.

Egyik nap azonban tragédia történik, egy heves sziklaomlás megöli a szuvenírbolt tulajdonosait. Egyetlen lányuk, aki egyetemre készül árván marad, valamint eltemeti a település egyik forgalmas útvonalát is. Ezután minden megváltozik...

Aki szereti a fekete humort, a mozgalmas jeleneteket, nagyobb "túlzásokat" , az feltétlenül nézze meg, nagyon megéri!

Az egyetemi élet nagyon nehéz tud lenni, főleg akkor, ha a rengeteg ZH mellett a magas tandíj is keserűen vár ránk. Mit tehet egy szegény egyetemista, ha a diákmunka nem fizet túl jól, az ösztöndíj pedig vajmi kevés?

Talán ezer féle variáció is létezik ennek a kérdésnek a megoldására, ám Aleksandra mégis úgy dönt, prostituált lesz. A lány élete meglehetősen zűrzavaros: munkás apja egyedül nevelte fel nem túl gazdag körülmények között, és miután Aleksandra egy fővárosi egyetemen kezd el tanulni, még kevésbé tudja támogatni lányát.

Mindenki életében eljön az a nap, mikor döntés elé áll: hogy nevezzük el a gyereket? Ez a kérdés gyakran torkollik vitába, az egyik fél merészebb nevet adna csöppségének, a másik viszont maradna egy hagyományos, konzervatívabb elnevezésnél. Ami viszont biztos, az Adolf keresztnév egy normális embernél nem játszik. Vincent viszont mégis előáll ezzel az ötlettel a barátai előtt…

Van három huszonéves flamand srác, akik két dolgot imádnak mindennél jobban: a bort és a nőket. Az előbbihez nagyon is értenek, számtalan kóstoláson részt vettek már, az utóbbi viszont teljesen idegen a számukra.

Mindent megtennének azért, hogy szüzességüket elveszítsék már, ezért legfőbb céljukként egy spanyolországi bordélyházat tűznek ki, ahova minél előbb el szeretnének jutni, ám ehhez elsősorban szülői engedélyre van szükségük.

Hogy családjaik beleegyezzenek ebbe a kis kiruccanásba, azt hazudják, hogy borkóstoló túrára mennének csak, mindössze 10 napra. Bár eleinte vonakodva, végül mégiscsak engednek a fiúk kérésének. Egyetlen kikötésük, hogy egy képzett ápoló is kísérje őket az útjukon.

A történet, ha ennyire leegyszerűsítve nézzük, akár vígjáték is lehetne. Ez a film viszont egy dráma, és a drámaiságát épp az adja, hogy ezek a fiatal fiúk mind valamilyen fogyatékosságban szenvednek: Jozef vak, Philip teljesen le van bénulva, Lars pedig, aki annak idején focista volt, barátok és lányok rajongták körül, most egy daganat miatt tolószékbe kényszerült, a csillogás pedig eltűnt körülötte.

A film egy remekmű, ami hiába a három legelcsépeltebb hollywood-i toposzra épül – nyár, család, szerelem -, képes volt valami kivételeset kihozni a témából.

„Mint ahogy az ember nem veszi különösebben észre azt, hogy tiszta, napsütötte levegőt szív be a tüdejébe. Csak amikor koromba és porba kerül, csak akkor emlékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő. Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él.”

Wass Albert

A történet az 1956-os forradalmi eseményeket dolgozza fel, tulajdonképpen három szálon: végignézhetjük, hogy fogott össze egy nemzet a szabadságáért, eközben a magyar férfi vízilabda-válogatott melbourne-i olimpiára való felkészülését és sikerét is nyomon követhetjük, de természetesen a szerelmi szál sem maradhatott ki, amelynek a romantikus vonulata megfűszerezte az egész filmet.

„Könnyű, ha nem a te otthonod,
könnyű, ha nem a te életed,
ha nem a te ágyad, nem a te családod.”

Rejtélyes, mégis igaz…a film így indul.