Hogyan ismerhetünk meg egy embert? Főleg a tettei, viselkedése alapján ítélünk meg másokat. A Magam ura viszont 80 perces utazást ígér a főhős fejébe! Nem könnyű vállalkozás ez Ole Giævertől, aki saját forgatókönyvéből rendezte filmjét és még a főszerepet is elvállalta…

Idén májusban került a magyar mozikba Michel Gondry legutóbbi alkotása, a Tajtékos napok. Az MTVA forgalmazta, így elég nagy reklámkampányt kapott, tehát viszonylag széles nézőközönséghez eljutott. A film az azonos című Boris Vian regény alapján készült, így mint a legtöbb adaptáció, nagyon vegyes fogadtatásban részesült. A Vian-rajongók például helyből elutasították, mondván, hogy Gondry szubjektív interpretációja egyáltalán nem tükrözi a francia író egyedi világképét, a Gondry-rajongók viszont a rendező visszatérését látják benne a Zöld darázsos malőr után.

Nem igazán tudtam, hogy milyen egy vígjáték-dráma mindaddig, ameddig meg nem néztem az Életrevalók (Intouchables) című filmet. Érdekes, hogy általában a legjobb filmekről nem hallani semmit és csak úgy talál rá az ember véletlenül, talán épp ez a jó benne. Ezt az alkotást ugyanis vétek lett volna kihagyni. Ismét egy francia filmmel állunk szemben. A főszereplők története a következő mondattal kezdődött: "Fogadjunk, hogy..."