Először is, engedtessék meg nekem hogy őszintén gratuláljak a film készítőinek, mert a Liza, a rókatündér végre visszahozta a magyar mozikba a SZÓRAKOZÁST! Ujj Mészáros Károly abszurd vígjátéka nagy rajongótáborra számíthat, mert eredeti, vicces, látványos, emellett nem nevezhető felszínesnek és kiszámíthatónak.
A film világa nehezen hasonlítható korábbi alkotásokhoz, egyedi atmoszférát teremtettek. A ’70-es évek stílusa keveredik a jelen hétköznapjaival, mintha csak egy párhuzamos dimenzióban játszódna a történet. A kultúrák keveredése szintén meghatározza a film hangulatát, a japán retropop és a finn western zene szerves része az alkotásnak és még sokáig elkíséri a nézőt a moziból való távozás után… A történet mágiája, miszerint Lizát elátkozzák, és rókatündérként azzal szembesül, hogy sorra távoznak az élők sorából udvarlói, kicsit olyan, mintha Wass Albert Funtineli boszorkányát keresztezték volna a távol-keleti rókatündér mondákkal.*
Ügyelve a részletekre, a film készítői messzemenően felkészültek a ”tálalásra”, a rókatündéreket ábrázoló metszetek kiállítási katalógusától kezdve a régi berendezési tárgyakig és eszközökig, minden stimmel.
Kiemelendő a remek szöveg, a kidolgozott, sokszor flúgos karakterek és az őket életre keltő színészek teljesítménye. A nevesebb színészeinken kívül (Molnár Piroska, Reviczky Gábor, Szabó Győző), kevésbé ismert kollégák is feltűnnek epizódszerepekben, hogy emlékezetes alakítást nyújtsanak (Cserna Antal, Kovács Lehel) és ne felejtkezzünk meg az idegenlégiósról sem, hiszen David Sakurai nélkül sem lenne ilyen jellegzetes filmélményünk.
Figyelem; ez a „mese” felnőtteknek szól, nem spóroltak a cicimutogatós szexjelenetekkel sem, de a főszereplő, Liza (Balsai Móni) végig megőrzi ártatlan és kissé naiv kellemét. Ezzel tanulságot is szolgáltatnak nekünk, a pozitív értékek és érzelmek megőrzésével ugyanakkor ehhez végig párosul egy kis esetlenség, egy kis szerencsétlenség. Zoltán Zászlós (Bede-Fazekas Szabolcs), a rejtelmes múltú nyomozó, kissé Dale Cooper karakterére emlékeztet a Twin Peaksből.
A misztikus elemek megjelenítésére ügyes számítógépes effektek szolgáltak és nem lett túlzó, illetve túl sok, amitől még a főcímnél kissé tartottam. Sikerült a látványosság keretein belül maradni.
A humor sokszor nyelvi elemekre épül és a poénok kiválóan illeszkednek a szereplőkhöz, de a helyzetkomikum is üdítően hat ebben a különleges filmi szférában. Amikor azt hinné a néző, hogy tudja mi fog történni, a cselekmény újabb fordulatot vesz, így végig fenntartja az érdeklődést (már ha valaki nem veszne el a kezdetektől fogva ebben a bájosan abszurd világban).
Tehát aki szeretne végre kikapcsolódni és nem retten vissza az egyedi, abszurd kitalációtól, akkor február 19-étől irány a mozi!
*Akit érdekel az efféle hiedelemvilág, érdekes történeteket olvashat ezekben a magyarul megjelent kiadványokban: A rászedett kísértet - Régi kínai kísértethistóriák és más különös történetek, Nippon Grafiaki Stúdió 1995. Pu Szung-Ling: A pokolbíró - Kísértethistóriák és más különös történetek Nippon Grafikai Stúdió, 1995.
Képek forrása: Budapest Film
