Van három huszonéves flamand srác, akik két dolgot imádnak mindennél jobban: a bort és a nőket. Az előbbihez nagyon is értenek, számtalan kóstoláson részt vettek már, az utóbbi viszont teljesen idegen a számukra.

Mindent megtennének azért, hogy szüzességüket elveszítsék már, ezért legfőbb céljukként egy spanyolországi bordélyházat tűznek ki, ahova minél előbb el szeretnének jutni, ám ehhez elsősorban szülői engedélyre van szükségük.

Hogy családjaik beleegyezzenek ebbe a kis kiruccanásba, azt hazudják, hogy borkóstoló túrára mennének csak, mindössze 10 napra. Bár eleinte vonakodva, végül mégiscsak engednek a fiúk kérésének. Egyetlen kikötésük, hogy egy képzett ápoló is kísérje őket az útjukon.

A történet, ha ennyire leegyszerűsítve nézzük, akár vígjáték is lehetne. Ez a film viszont egy dráma, és a drámaiságát épp az adja, hogy ezek a fiatal fiúk mind valamilyen fogyatékosságban szenvednek: Jozef vak, Philip teljesen le van bénulva, Lars pedig, aki annak idején focista volt, barátok és lányok rajongták körül, most egy daganat miatt tolószékbe kényszerült, a csillogás pedig eltűnt körülötte.

Lars anyja a nagy vakáció előtt elviszi a fiút orvoshoz, hogy kivizsgálják, részt tud-e venni ezen a fárasztó úton. Ám az eredmények nem túl bíztatóak, Larsnak már csak pár hete van hátra.

Szülei így nem engedik el a „bórkóstoló túrára”, Philip és Jozef pedig Lars nélkül nem akarnak elmenni Spanyolországba. De a fiú hajthatatlan, még halála előtt részt akar venni egy nagy kalandban, és rá veszi barátait, hogy titokban szökjenek el mégis az útra.

A fiúk beleegyeznek, de segítségre van szükségük. Mivel a férfi, aki kísérte volna őket, nem vállalja el a szöktetést, ezért új ápoló után kell nézniük. Találnak is egyet, akivel e-mailekben Philip mindent megbeszél.

Eljön a nagy nap. Mindegyikük becsomagolt, most már csak az ápolójuknak kell megérkezni. A döbbenet, hogy egy lepukkant kocsiban és egy nővel –aki mellesleg nem egy szépség- kell utazniuk, kihozza a rosszindulatot a srácokból.

Claude-dal egyáltalán nem kedvesek, főképp Philip, aki meglehetősen durván beszél a nővel. Ám mikor Jozef beleesik egy folyóba, és Claude megmenti, minden megváltozik. A fiúk hagyják, hogy a nő segítsen nekik, és onnantól kezdve barátjukként tekintenek rá. Kivéve Jozefet: ő beleszeret az asszonyba.

Claude kap egy telefonhívást, hogy ha a srácokat nem „adja fel” a szüleiknek ráhívják a rendőrséget. És mivel az ápolónő börtönviselt volt már, nincs szüksége még több bajra. Így a következő hotelben a fiúkat már várják.

Hosszas könyörgés és vita után, mindegyik család beleegyezik az út folytatásába. Lars szüleinek a legnehezebb, hiszen lehet, hogy fiúkat utoljára látják, de belemennek a kívánságába.

Lars egyre többször lesz rosszul. Rohamai vannak, amik gyakran hányással végződnek. Megismerkedik egy csinos lánnyal is út közben, de mikor a randevújukon történik vele a rosszullét, a fiú teljesen összeroppan.

Végül eljutnak a célállomásig. A speciális bordélyházban mindenki megtalálja a maga „kedvesét”, kivéve Jozefet. Ő meggondolja magát, és nem vesz részt ezen a „bortúrán”. Bevallja Claude-nak, hogy szerelmes belé, a film végére pedig ők egy párt alkotnak.

Mindenki boldog, éjszakába nyúló nagy ünneplést tartanak a tengerparton: a három jó barát elvesztette végre a szüzességét. Megfogadják egymásnak, hogy jövőre újra eljönnek bulizni.

Reggel Philip ébred először, mindenki ott alszik a tengerparton mellette, kivéve Larsot. Majd meglátja a víznél a fiút és kiabál neki, de ő nem válaszol. Philip egyre közelebb megy hozzá, és szólítja őt, de még mindig semmi. Aztán jön a megdöbbentő felismerés: Lars meghalt.

Megindító és elgondolkodtató film fogyatékosságról, vágyakról, döntésekről. A drámai hangulat mellé jól beleszőtték a humort is, hiszen mégiscsak huszonéves fiúkról volt szó. Érdekes, hogy gyakran nagyon szemtelenek és durvák voltak másokkal szemben, az ember viszont nem ezt várná olyanoktól, akiket amúgy sokszor bántanak sérültségük miatt. A filmet ajánlom mindenkinek, érdemes megnézni!