A Vágy és virágzás ugyan a második világháború idején játszódik (1944), ám a semleges svédországi Malmöben ennek még a szelét sem érzik. Az itteni kamaszokat nem keseríti meg az élet-halál harc, sőt legnagyobb gondjuk a szexualitás rejtelmes világának feltérképezése.

Nincs ez másképp Stiggel sem, aki az osztályában új fiúnak számít, hiszen nem rég költözött át Stockholmból. Akárcsak csinos tanárnője, Viola...

Gunther Strobbe élete nem valami fényes. Írói karrierje nem akar összejönni, az összes kiadó visszautasítja a munkáját, és sikerül beleesnie az apja hibájába is: felcsinál egy nőt – akit mellesleg utál, mert meg akarja tartani a nem kívánt gyerekét.

De mi vezetett idáig? Tulajdonképpen maga a film a múltba való visszatekintést dolgozza fel, belevágva egy-egy jelenbéli eseményt is, ami sokszor hasonló a régmúltban történtekkel. Vagyis Gunther felnőttként gyakran ugyanúgy viselkedik, mint annak idején családja férfi tagjai. Ám ő mégsem teljesen olyan, mint a többi Strobbe…

Majid a család fekete báránya. Kedvenc időtöltése a lopás és a haverokkal való lógás, de mindezeknél is jobban imád halálra püfölni másokat – máskülönben hogy tudna úgy a tükörbe nézni, hogy tudja nem vert el egy újabb nagyszájú fazont?

Ez a fajta viselkedés viszont szöges ellentétben áll az otthoniak gondolkodásmódjával, hiszen a férfi szülei nagyon vallásos emberek, fiúk életét pedig megvetik. Főképp az apjával rossz a viszonya, aki már-már szégyelli a fiát. Viszont Majid annak ellenére, hogy kicsapongó, még nem gonosz ember…

A történet Edward Srodonról szól. Ő egy átlagos, negyvenes éveiben járó vidám férfi. Az élete teljesen normális, hiszen van egy jó szakmája, illetve egy nagyszerű házassága. Az utóbbi viszont nem egészen lehet teljes a számára, hiszen a feleségével nem lehet gyermekük. A főszereplő az első nagy tragédiáját mégis akkor éli át, mikor felesége egyszer csak holtan esik össze a konyhájuk közepén.

1986. július 28. A 11 éves Piát szülei otthon várják, ám a kislány nem megy haza. Pár nap múlva a rendőrség megtalálja a gyerek biciklijét, a család házához közeli búzamezőben. Néhány hét múlva pedig a holttestére is rábukkannak egy nem messze lévő tóban. A nyomozás során kiderül, hogy a lányt megerőszakolták, majd mielőtt vízbe dobták brutális kegyetlenséggel megölték. 23 évvel később a történet ismétli önmagát…

A filmfesztiválokon nagy sikert arató Jean-Pierre Dardenne és Luc Dardenne 2011-es drámája egy egészen furcsa élethelyzetből szakít ki néhány jelenetet. Habár a film témája hibákról, cserbenhagyásról, árulásról szól, az egészet mégis behálózza az önzetlen szeretet.

A történet a 11 éves Cyril Catoul néhány hetét dolgozza fel. Maga a cím egyfajta szimbólumot is jelenthet: az eladott bicikli keresése jelképezheti a gyerek apjának keresését is. A film nem indít semmilyen magyarázattal, in medias res módón azonnal belevág a dolgok közepébe, vagyis rögtön a kész tényeket kapjuk: a srácot az apja nevelőotthonba tette.

A fiú eleinte úgy gondolja, ez csak ideiglenes megoldás, mindössze arról van szó, hogy az édesapjának nincs elegendő pénze kettejük eltartásához. Ám ez nem teljesen igaz. A férfi egyszerűen csak nem akarja vállalni a gyerekét, új életet akar kezdeni, de ebbe a képbe fia nem tartozik bele. Cyril pedig bár eleinte makacsul ragaszkodik apjához, fokozatosan szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy magára maradt.

Van három huszonéves flamand srác, akik két dolgot imádnak mindennél jobban: a bort és a nőket. Az előbbihez nagyon is értenek, számtalan kóstoláson részt vettek már, az utóbbi viszont teljesen idegen a számukra.

Mindent megtennének azért, hogy szüzességüket elveszítsék már, ezért legfőbb céljukként egy spanyolországi bordélyházat tűznek ki, ahova minél előbb el szeretnének jutni, ám ehhez elsősorban szülői engedélyre van szükségük.

Hogy családjaik beleegyezzenek ebbe a kis kiruccanásba, azt hazudják, hogy borkóstoló túrára mennének csak, mindössze 10 napra. Bár eleinte vonakodva, végül mégiscsak engednek a fiúk kérésének. Egyetlen kikötésük, hogy egy képzett ápoló is kísérje őket az útjukon.

A történet, ha ennyire leegyszerűsítve nézzük, akár vígjáték is lehetne. Ez a film viszont egy dráma, és a drámaiságát épp az adja, hogy ezek a fiatal fiúk mind valamilyen fogyatékosságban szenvednek: Jozef vak, Philip teljesen le van bénulva, Lars pedig, aki annak idején focista volt, barátok és lányok rajongták körül, most egy daganat miatt tolószékbe kényszerült, a csillogás pedig eltűnt körülötte.

A film egy remekmű, ami hiába a három legelcsépeltebb hollywood-i toposzra épül – nyár, család, szerelem -, képes volt valami kivételeset kihozni a témából.

Van olyan népcsoport, nemzetiség és etnikum, akik iránt mások ellenszenvet tanúsítanak. Sokszor nem tudják a pontos okát, hogy miért, egyszerűen csak van az az érzés, amely generációról generációra száll – mert akarva vagy akaratlanul, de beleneveljük utódainkba – és nem marad más, csak a keserű gondolat egymás iránt, mindkét oldalról. Hogy mit tanít ez a film? Empátiát.

Akartam látni egy olyan filmet, amit elismertek, jó rangsorolást kapott, és európai. Így jutottam el a Rövidfilm a gyilkolásról című lengyel drámához.

A nem is olyan távoli jövőben, a kiöregedett mackós - Frank - azon kapja magát, hogy nyakába sóztak egy bádogdobozt, aki megkeserítené öreg gondtalan napjait azzal, hogy egészséges életet és rendszert erőltessen életébe. Vígjáték, sci-fi, vagy dráma? Történetünk párbeszédei annyira realisztikusak és életszerűek, hogy akár Isaac Asimov egyik könyvespolcról pattant története is lehetne, de nem így van. Mi is akkor ez a film? Lássuk.

Már az online filmnézős oldalakon is megtekinthető a nemrég kijött A felhők fölött 3 méterrel c. film folytatása, az Akarlak! (Tengo ganas de ti). Korábbi cikkünkben már bemutattuk az első részt, s mi nők tudjuk jól, hogy ez az utóbbi idők legromantikusabb alkotása. Lássuk, a második rész kielégítette-e a filmhez fűződő várakozásokat.

Bevallom őszintén, hogy én még azelőtt sosem hallottam erről a filmről. Egy IMDb-s listát nézegetve találtam rá és gondoltam, ami ilyen nagy pontozást ért el, az megér egy misét. Főleg, mikor megpillantottam a sztárgárdát. Jim Carrey, Kate Winslet, Kirsten Dunst, Elijah Wood, Mark Ruffalo. Ezek után már kétség sem fért hozzá, hogy megnézzem, kíváncsivá tett.

Rengeteg film között szemezgetve szúrtam ki az érdekes című Fifti-fifti (50/50) filmet. Úgy gondoltam üsse kő, lássam miféle fajta. Nos, nem csalódtam, ismét sikerült rátalálnom egy drámára, vagyis jobban mondva dráma-vígjátékra. A sztori valós eseményeken alapul. Nem tudom, valahogy szeretem az ilyen filmeket.

A Száll a kakukk fészkére, eredetileg Ken Kesey bestsellere volt, majd Broadway-dráma lett belőle. A regény megjelenését 1962-ben osztatlan lelkesedéssel fogadták olvasói és kritikusai. 1975-ben Jack Nicholson és Louise Fletcher főszereplésével Milos Forman rendezett belőle filmet, amelyet a húsz legjobb film közé sorolt az amerikai Film Intézet.

Az olaszországi bűnszervezet nápolyi részét, a Camorra világát mutatja be Matteo Garrone Gomorra című filmje. A történet alapját egy olasz író, Roberto Saviano azonos című tényfeltáró könyve adja.

Walt Kowalski (Clint Eastwood) nem kedves ember. Az Istent, családtagokat, kamaszokat nem tisztelő koreai veterán nem nézi jó szemmel, hogy szomszédságába hmongok költöztek. Eleinte még csak szitkozódik- kiülve a verandájára, a háza ékességének számító amerikai zászló árnyékában folyamatosan hangot ad véleményének az általa csak „rizsfejűeknek”, „vágott szeműeknek”, „rizsfelfújtaknak” hívott újdonsült szomszédjaival kapcsolatban. A sors iróniája úgy hozza, hogy egy incidens után hősként kezdi el tisztelni őt az egész család.

A Beszélnünk kell Kevinről számomra 2011 egyik legkiemelkedőbb alkotása. Lynne Ramsay brit rendezőnő harmadik filmjével olyan finoman megkomponált pszicho-thrillert rakott le azt asztalra, ami nagyon ritka ebben a műfajban. Az anyaság kérdéskörének azt a részét boncolgatja, amely általában tabu szokott lenni, nem csak a filmművészetben. A kérdések pedig így hangzanak:  Mennyiben vonható felelősségre egy anya a gyermeke cselekedeteiért? Az emberi gonoszság önmagától generálódik, vagy a neveltetéstől, a környezettől alakul ki?

Véletlenül akadtam rá erre a 2005-ös spanyol filmre, amely mély témákat boncolgat amerikai és kanadai színészekkel. Gyerekkorom családi sorozatából, a Váratlan utazásból ismert Sarah Polley játssza az egyik főszereplőt, a hallássérült gyári munkáslányt, aki beletemetkezik a munkájába és belesüllyed szó szerint a szürke hétköznapokba.

Akkor figyeltem fel először Steve McQueen brit rendezőre, amikor megnéztem első egész estés rendezését az Éhséget (Hunger). Debütfilmhez képest a rendező olyan intimitással közelít a témához és a karakterekhez, hogy az szinte egyedülálló. Azóta tűkön ültem, amióta megtudtam, hogy a 2011-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatják McQueen második A szégyentelen (Shame) című filmjét. Néhány heti várakozás után sikerült „levadásznom”, és olyan élményben volt részem, amit azóta sem tudok elfelejteni. Zsigeri, szenvedélyes, mocskos, bűnös, valóságos, gyötrelmes, gyönyörű, parázna. Ezek a gondolatok cikáztak végig a fejemben a film nézése közben és után.