Hogyan ismerhetünk meg egy embert? Főleg a tettei, viselkedése alapján ítélünk meg másokat. A Magam ura viszont 80 perces utazást ígér a főhős fejébe! Nem könnyű vállalkozás ez Ole Giævertől, aki saját forgatókönyvéből rendezte filmjét és még a főszerepet is elvállalta…
Őrjítően rövid csipkeruha, finn western zene, juharszirupos ponty, szövevényes nyomozás és sok-sok románc. Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című abszurd romantikus vígjátékát már régóta várja a szakma és a közönség: 2015. február 19-én kerül a hazai mozikba az A Company Hungary forgalmazásában. A vadonatúj előzetes már most látható!
A Vágy és virágzás ugyan a második világháború idején játszódik (1944), ám a semleges svédországi Malmöben ennek még a szelét sem érzik. Az itteni kamaszokat nem keseríti meg az élet-halál harc, sőt legnagyobb gondjuk a szexualitás rejtelmes világának feltérképezése.
Nincs ez másképp Stiggel sem, aki az osztályában új fiúnak számít, hiszen nem rég költözött át Stockholmból. Akárcsak csinos tanárnője, Viola...
A bosszúállás bosszúállást szülhet - talán ez is lehetne ennek a történetnek a mondanivalója. A Blue Ruin egy olyan film, ami a hollywoodi társaitól eltérően nem akar nagyzolni egy-egy jelenet erejéig, egyszerűen csak tisztán, reálisan megmutatja egy ember fájdalmát, lecsúszását, majd újra felemelkedését a végső összecsapásra. Ám, ha az ellenfél nem is az igazi ellenfél, az ellene elkövetett hibák pedig már nem visszafordíthatóak, kezdetét veheti egy olyan reménytelen macska-egér játszma, amelynek már nem lehet véget vetni. Vagy ha mégis, milyen áron?
Főhősünk, Dwight egy egészen érdekes figura. Hajléktalanként betör házakba, hogy egy jó forró fürdőt vehessen, és kukákból eszi azt, ami még számításba jöhet, mint étel. Ami ennek az életnek mégis ellentmond, az az, hogy van egy autója, amiben meghúzhatja magát, esténként pedig könyveket olvasgat. Tehát a kérdés, hogy mégis ki ez a Dwight, és mi történt vele?
A Magányosok című film egy egészen kacskaringós történetet dolgoz fel, tele vidám és szomorú pillanatokkal, de a sztori zsenialitását mégis a teljesen abszurd helyzetek adják meg. Mindegyik szereplőnek van valamilyen dilije: az egyikük a folytonos marihuánázástól elfelejti, hogy van barátnője, de akad olyan ember is közöttük, aki annak ellenére, hogy sikeres orvos és családapa, a volt szerelméért bármire képes - akár még felgyújtani is azt.
Maga a sztori Prágában játszódik, a főszereplő pedig - véleményem szerint – nem azonosítható be egy konkrét személyre, hanem azt inkább mindig a jelenetek különböző szereplői adják meg, hiszen a film több cselekményszálon fut, más-más élethelyzetekből, szituációkból kaphatunk egy-egy szeletet.
A film tulajdonképpen egy olyan alternatív lehetőséget tár elénk, amellyel akár fel is léphetnénk a globális felmelegedés ellen. Ám rendbe hozni azt a kárt, amit tettünk a környezetünkkel igen nehéz, sőt könnyen áteshetünk a ló túloldalára…
A történetben ugyanis kutatók létrehoznak egy olyan szert, amivel konkrétan lehűtik a hőmérsékletet egy normális, elviselhetőbb szintre. Annak ellenére, hogy tudósok, környezetvédők tiltakoznak a CW7-es anyag ellen, mégis sorra írják alá az országok a használatának engedélyét. Arra viszont senki nem számít, hogy a hatás végzetes is lehet, és tulajdonképpen egy újabb jégkorszakot hoznak ezzel létre.
David Gordon Green rendezőt méltán hívhatjuk az amerikai független film „csodagyerekének”. Mindössze 25 éves volt, amikor megrendezte élete első nagyjátékfilmjét, a George Washington című szuper kis filmet. Következő alkotásai (Az 'Igazi', Áramlat, Angyal a hóban) is hasonló színvonalúak voltak, és lassan már eljutottunk oda, hogy tűkön ülve vártuk, mikor jön ki az újabb Gordon Green remek. 2008-ban aztán megérkezett az Ananász Expressz című vígjáték, ami ugyan jó kritikákat kapott, mégis elkezdett az ember furcsán érezni. A következő két filmje (Király!, A bébisintér) be is igazolta a félelmeket, a rendező elkezdett ostoba, blődli humorban tobzódó vígjátékokat gyártani. Nyilván Gordon Green is – mint megannyi színész és rendező –, elkezdett a jövőjére gondolni, és a bankszámlájára minél több pénzt belapátolni. 2013-ban aztán fordult a kocka, és a rendező ismét elkezdett csodás filmeket alkotni. Előbb jött a Prince Avalanche – Texas hercege című édes-keserű vígjáték, majd a fesztiválkedvenc Joe.
Nagyon jól állhattak a csillagok, amikor Larry Brown Joe című regényének megfilmesítését elkezdték, és leszerződtették a film főszereplőjének a mostanában értékelhető filmben csak hébe-hóba szereplő Nicolas Cage-et. Az az igazság, hogy Cage sosem felejtett el színészkedni, egyszerűen minden filmet elvállal(t), ami komoly gázsival jár. A Joe után azt mondom, hogy ha minden negyedik vacak filmre jut egy gyöngyszem, akkor hajrá!
Jacky (Vincent Lacoste) a környék legjobb pasija, de nem a megszokott macsó módon, hisz Jacky egy olyan országban él, ahol a szerepek felcserélődtek. A nők ülnek a hatalmon, a férfiak pedig megalázva, burka szerű ruhába bújva szolgálják ki az asszonyok igényeit. A lóimádó Bubunne-i Népi Demokratikus Köztársaság tulajdonképpen egy Észak-Koreába oltott Afganisztán, ahol jobb esetben a nők szerenádoznak a férfiaknak, rosszabb esetben pedig megerőszakolják az úton egyedül sétáló fiatalembereket.
Riad Sattouf francia rendező második nagyjátékfilmje egy bizarr maszturbálással kezdődik, és egy még bizarrabb Gainsbourg villantással fejeződik be. Megidézi a Monty Python-szellemiséget, és egy végtelenül groteszk világba kalauzol minket, ami egyszerre szórakoztat, és elgondolkoztat. Sattouf filmje egy kifacsart, szatirikus Hamupipőke történet, amiben az álmok valóra válhatnak, persze nem a szokványos módon.
Majid a család fekete báránya. Kedvenc időtöltése a lopás és a haverokkal való lógás, de mindezeknél is jobban imád halálra püfölni másokat – máskülönben hogy tudna úgy a tükörbe nézni, hogy tudja nem vert el egy újabb nagyszájú fazont?
Ez a fajta viselkedés viszont szöges ellentétben áll az otthoniak gondolkodásmódjával, hiszen a férfi szülei nagyon vallásos emberek, fiúk életét pedig megvetik. Főképp az apjával rossz a viszonya, aki már-már szégyelli a fiát. Viszont Majid annak ellenére, hogy kicsapongó, még nem gonosz ember…
1986. július 28. A 11 éves Piát szülei otthon várják, ám a kislány nem megy haza. Pár nap múlva a rendőrség megtalálja a gyerek biciklijét, a család házához közeli búzamezőben. Néhány hét múlva pedig a holttestére is rábukkannak egy nem messze lévő tóban. A nyomozás során kiderül, hogy a lányt megerőszakolták, majd mielőtt vízbe dobták brutális kegyetlenséggel megölték. 23 évvel később a történet ismétli önmagát…
Függő, őrült, perverz, erőszakos, korrupt, beteg, mocskos… és rendőr. Ő Bruce Robertson, Skócia „büszkesége”, akinél senki sem játssza jobban a játszmákat. Akit a rendőri elnyomás vett rá arra, hogy zsaru legyen, mert a részese akar lenni. Ez a Mocsok, egyszerre felemelő és lélekromboló, vicces és komor, a szétcsúszás újabb „melódiája”, de a legjobb fajtából.
A hipszterfilmként is emlegetett Frances Ha, Tarantino egyik kedvenc filmje 2013-ból, egy igazán könnyű darab. Rendezője az a Noah Baumbach, aki többek közt Wes Anderson Édes vízi élet című filmjének forgatókönyvét jegyzi, rendezői munkái közül pedig a Greenberg volt a legutolsó.
Az egyetemi élet nagyon nehéz tud lenni, főleg akkor, ha a rengeteg ZH mellett a magas tandíj is keserűen vár ránk. Mit tehet egy szegény egyetemista, ha a diákmunka nem fizet túl jól, az ösztöndíj pedig vajmi kevés?
Talán ezer féle variáció is létezik ennek a kérdésnek a megoldására, ám Aleksandra mégis úgy dönt, prostituált lesz. A lány élete meglehetősen zűrzavaros: munkás apja egyedül nevelte fel nem túl gazdag körülmények között, és miután Aleksandra egy fővárosi egyetemen kezd el tanulni, még kevésbé tudja támogatni lányát.
A film egy remekmű, ami hiába a három legelcsépeltebb hollywood-i toposzra épül – nyár, család, szerelem -, képes volt valami kivételeset kihozni a témából.
„Mint ahogy az ember nem veszi különösebben észre azt, hogy tiszta, napsütötte levegőt szív be a tüdejébe. Csak amikor koromba és porba kerül, csak akkor emlékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő. Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él.”
Wass Albert
A történet az 1956-os forradalmi eseményeket dolgozza fel, tulajdonképpen három szálon: végignézhetjük, hogy fogott össze egy nemzet a szabadságáért, eközben a magyar férfi vízilabda-válogatott melbourne-i olimpiára való felkészülését és sikerét is nyomon követhetjük, de természetesen a szerelmi szál sem maradhatott ki, amelynek a romantikus vonulata megfűszerezte az egész filmet.
„Könnyű, ha nem a te otthonod,
könnyű, ha nem a te életed,
ha nem a te ágyad, nem a te családod.”
Rejtélyes, mégis igaz…a film így indul.
A román újhullámos rendezőként aposztrofált Cristian Mungiu, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című abortuszfilm után ismét egy megosztó témát vitt vászonra. A 2005-ben történt valós eseményeket Tatiana Niculescu Bran dokumentarista regény formájában dolgozta fel. Ez adta az alapot a rendezőnek a történet újragondolásához, amelyért 2012-ben Cannes-ban a legjobb forgatókönyv díját nyerte el, a két főszereplő, Flutur és Stratan pedig megosztva kapták a legjobb női főszereplőnek járó díjat.
Martin McDonagh-t sokan a „kortárs dráma csodagyerekeként” tartják számon. Már 1996 óta jelentek meg különböző színdarabjai, melyek többségében véve pozitív kritikai visszhangot kaptak, és mára elismert színházi rendezővé és drámaíróvá avanzsált.
A hetekben került mozikba a Gravitáció című film. De most nem erről lesz szó. A sci-fi premier alkalmából nézzünk szét kicsit, hogyan is csinálják ezt nálunk, Európában.
