Jacky (Vincent Lacoste) a környék legjobb pasija, de nem a megszokott macsó módon, hisz Jacky egy olyan országban él, ahol a szerepek felcserélődtek. A nők ülnek a hatalmon, a férfiak pedig megalázva, burka szerű ruhába bújva szolgálják ki az asszonyok igényeit. A lóimádó Bubunne-i Népi Demokratikus Köztársaság tulajdonképpen egy Észak-Koreába oltott Afganisztán, ahol jobb esetben a nők szerenádoznak a férfiaknak, rosszabb esetben pedig megerőszakolják az úton egyedül sétáló fiatalembereket.

Riad Sattouf francia rendező második nagyjátékfilmje egy bizarr maszturbálással kezdődik, és egy még bizarrabb Gainsbourg villantással fejeződik be. Megidézi a Monty Python-szellemiséget, és egy végtelenül groteszk világba kalauzol minket, ami egyszerre szórakoztat, és elgondolkoztat. Sattouf filmje egy kifacsart, szatirikus Hamupipőke történet, amiben az álmok valóra válhatnak, persze nem a szokványos módon.

Jacky őrülten szerelmes a tábornok lányába (Charlotte Gainsbourg) és minden vágya, hogy ő legyen a „Colonelle” férje. Ehhez azonban első körben részt kell vennie egy férjkiválasztó bálon, amire az ország minden területéről érkeznek fiatalemberek. Amikor Jacky anyja (Laure Marsac) meghal, úgy tűnik, hogy minden álma szertefoszlik, mert rabszolga lesz a nagynénje családjában. A család mindent megtesz, hogy az ő fiaik nyerjék el a „Colonelle” szívét. Szerencsére Julin (Michel Hazanavicius), Jacky legjobb barátja megmenti őt, éppen akkor, amikor szükséges, és a fiú részt vehet a hőn áhított bálon.

Sattouf nem változtatott a jól bevált recepten, és az első filmje (Helyes kölykök) után ismét Vincent Lacoste-ot választotta főszereplőnek, és ez volt a rendező egyik legjobb döntése. Tulajdonképpen Lacoste viszi el a hátán a filmet, még akkor is, ha Gainsbourg minden feltűnésével ellopja a show-t. Amilyen jó a színészi játék, sajnos olyan kidolgozatlan a forgatókönyv. A karakterek, egy-két kivételtől eltekintve egysíkúak, unalmasak. Pedig megvolt annak a lehetősége, hogy ismét egy szenzációs francia vígjáték szülessen, de a rendezőt inkább érdekelte Jacky szerelmi élete, mint az őt körülvevő világ abszurditása. Mindezek ellenére a Jacky a nők országában egy nagyon szórakoztató szatíra, mely nyíltan felvállalja provokáló attitűdjét.

A filmet a Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon láttam, eredeti nyelven, angol felirattal. Akik egyik nyelvet sem beszélik, használhattak szinkrontolmácsot is. Én is kipróbáltam ezt a lehetőséget, de kb. öt perc után inkább megbíztam a nyelvtudásomban. A fülhallgató iszonyatosan kényelmetlen volt, a tolmácsoló hölgy munkájáról inkább nem is nyilatkozok.

Azoknak ajánlom ezt a filmet, akik szeretik a fekete humorral átszőtt társadalomkritikát, és végig bírják nézni, ahogy a férfiakat minden létező módon kihasználják, és megalázzák. Tehát ajánlom az összes nőnek, és azoknak a férfiaknak, akik értik a viccet.

Képek forrása: Titanic Filmfesztivál