Van három huszonéves flamand srác, akik két dolgot imádnak mindennél jobban: a bort és a nőket. Az előbbihez nagyon is értenek, számtalan kóstoláson részt vettek már, az utóbbi viszont teljesen idegen a számukra.

Mindent megtennének azért, hogy szüzességüket elveszítsék már, ezért legfőbb céljukként egy spanyolországi bordélyházat tűznek ki, ahova minél előbb el szeretnének jutni, ám ehhez elsősorban szülői engedélyre van szükségük.

Hogy családjaik beleegyezzenek ebbe a kis kiruccanásba, azt hazudják, hogy borkóstoló túrára mennének csak, mindössze 10 napra. Bár eleinte vonakodva, végül mégiscsak engednek a fiúk kérésének. Egyetlen kikötésük, hogy egy képzett ápoló is kísérje őket az útjukon.

A történet, ha ennyire leegyszerűsítve nézzük, akár vígjáték is lehetne. Ez a film viszont egy dráma, és a drámaiságát épp az adja, hogy ezek a fiatal fiúk mind valamilyen fogyatékosságban szenvednek: Jozef vak, Philip teljesen le van bénulva, Lars pedig, aki annak idején focista volt, barátok és lányok rajongták körül, most egy daganat miatt tolószékbe kényszerült, a csillogás pedig eltűnt körülötte.