1986. július 28. A 11 éves Piát szülei otthon várják, ám a kislány nem megy haza. Pár nap múlva a rendőrség megtalálja a gyerek biciklijét, a család házához közeli búzamezőben. Néhány hét múlva pedig a holttestére is rábukkannak egy nem messze lévő tóban. A nyomozás során kiderül, hogy a lányt megerőszakolták, majd mielőtt vízbe dobták brutális kegyetlenséggel megölték. 23 évvel később a történet ismétli önmagát…

A csavar viszont az, hogy Sinikát a film végéig nem találják meg, így végig bizonytalanok maradunk, hogy mi is történt vele pontosan, és hogy egyáltalán él-e még. Ez a dráma pedig ettől lesz nagyszerű: szinte minden információ ott van az orrunk előtt, mégis sikerül az utolsó jelenetig kétségek közt tartania.

A cselekmény több szálon fut, hiszen betekintést nyerünk a nyomozási folyamatba, illetve minden egyes szereplő életébe beleláthatunk; hol a saját szemszögükből, hol pedig a külső környezet rálátásából. A film rendezője, és forgatókönyvírója Baran Bo Obar briliánsan tárja elénk a karakterekben végbemenő lelki folyamatokat, vagyis hogy viszonyulnak a történtekhez, valamint a saját életükben bekövetkezett tragédiákat hogy próbálják feldolgozni.

A szereplőkkel kapcsolatban egyfajta kettősség uralkodik: mindegyikükkel a saját történetük miatt együtt érzünk, ugyanakkor bizonyos jellemvonási hibáik miatt egyáltalán nem lesznek szimpatikusak. Például a ’86-os ügyön dolgozó nyugalmazott rendőr, Krischan Mittich annyira megszállottan próbálja még hosszú évek után is felgöngyölíteni az esetet, hogy Pia édesanyját, Elenát ráveszi, meséljen megrázkódtató történetéről egy talk-show-ban, közben pedig a jelenlegi áldozat hozzátartozóinak érzéseit figyelmen kívül hagyva, közli a televízióban, hogy gyermekük meghalt, marhaság reménykedni az ellenkezőjében. De maga Sinika is ilyen, aki a szüleivel teljesen arcátlan módon viselkedett az eltűnése előtt.

Bizonyos kontrasztokat is felfedezhetünk a karakterek között. Például a két áldozat családja közt van egy olyan különbség, hogy míg Elenának egyedül kell a felszakadt sebeivel szembenéznie (amit a média csak még jobban felszakít), addig Sinika szülei, Karl és Ruth támaszt nyújtanak egymásnak. Vagyis csak nyújthatnának, mert a bizonytalanság és a fájdalom falat húz közéjük, teljesen magukba zárkóznak. Ami odáig fajul, hogy a nő otthagyja férjét.

A film tulajdonképpen már az elején megmutatja az első eset tetteseit. A múltbéli bűnüket ugyanúgy figyelemmel kísérhetjük, mint a jelenbéli esettel kapcsolatos reakciójukat. A két pedofil közül, Pia bántalmazásában csak Peer Sommer vett részt, barátja Timo mindössze csak végignézte a dolgot, anélkül, hogy bármit is tett volna.

Viszont ami megdöbbentő, hogy csak az egyetemista Timo érez bűntudatot, olyannyira, hogy szakít régi életével és újba kezd bele. Míg Peer úgy éli le az életét, mint egy barátságos gondnok, akinek bűnös hajlamai számára teljesen normálisak, és a lelkiismeret furdalást még távolról sem ismeri.

A történetnek sok lehangoló része van. Az egyik nyomozó, David Jahn feleségét nem rég vesztette el, és az ő fájdalma akkora, hogy már-már az őrület határán áll. Ráadásként az egyik kollégája egy várandós kismama. És mivel a férfi lelkileg teljesen össze van roppanva, senki sem figyel rá, mikor rájön: rossz tettest kaptak el.

A film nekem abszolút tetszett, csodálatos kép- és zenei világ jellemezte. A sztori is jó volt, nem volt egy unalmas perce sem a filmnek. Az, hogy nézőként puzzle darabokat kaptam a műből, ami később állt össze egy egész képpé, meglehetősen jó rendezésre utal.

Forrás: www.youtube.hu, www.est.hu