Gunther Strobbe élete nem valami fényes. Írói karrierje nem akar összejönni, az összes kiadó visszautasítja a munkáját, és sikerül beleesnie az apja hibájába is: felcsinál egy nőt – akit mellesleg utál, mert meg akarja tartani a nem kívánt gyerekét.

De mi vezetett idáig? Tulajdonképpen maga a film a múltba való visszatekintést dolgozza fel, belevágva egy-egy jelenbéli eseményt is, ami sokszor hasonló a régmúltban történtekkel. Vagyis Gunther felnőttként gyakran ugyanúgy viselkedik, mint annak idején családja férfi tagjai. Ám ő mégsem teljesen olyan, mint a többi Strobbe…

Mert milyen is Strobbenak lenni? Napi szinten K.O. részeg lenni, nullára csökkenteni a pénztárca tartalmát, hőbörögni, idegenekkel szexelni, vagy kitalálni egy mini Tour de France társasjátékot, ahol az alkohol mértéke visz el a célig.

13 évesen az élet amúgy is bonyolult, de a kis Guntherre még nagyobb teher nehezedik: az anyja elhagyta, az apja pedig alkoholista. Egy lepukkant, végrehajtótól nem mentes helyen élnek ők, három rossz hírű nagybácsival, illetve egy idősödő nagymamával.

Gunther gyakran ébred arra, hogy a vele egy szobában lakó nagybácsija épp magáévá teszi alkalmi partnerét… Az egész házat elönti a cefre-, és a hányásszag (amiben általában az apja, vagy valamelyik bácsikája fekszik). Egyetlen mentsvára a nagyi, aki próbál ebben a káoszban valamiféle rendet tartani. A fiú nagyon szereti a nagyanyját, de ahogy említi, a gondoskodás ellenére sem tudta soha helyettesíteni az édesanyját.

Mivel a kisfiút a „nagyok” inkább havernak tekintik, Gunthernek nem lehet igazi apaképe, sőt talán gyerekkora sem. Kocsmába viszik, alkohollal és cigivel kínálják, obszcén bordalokat tanítanak neki, és szinte ráerőszakolják azt is, hogy nemi életet éljen.

Gunthernek már kiskamaszként meg kell tapasztalni az előítéletességet. Barátai nem lehetnek, hiszen a Strobbe családtól mindenki óvja a gyermekét. Kinek kell egy olyan barát (akármilyen is legyen az), akinek a rokonsága egy erőszakos, trágár, bűnöző banda?

És ebben az egész életnek nem nevezhető maszlagban senki nem veszi észre, hogy itt van egy okos, tehetséges, jó fej srác, aki már úgy kiált segítségért, hogy a gyámügyet hívja ki magukhoz, és inkább az intézetet választja…

A film elgondolkodtató, hiszen egy teljesen realisztikus „hétköznapot” mutat be. Felix Van Groeningen egy olyan történetet mesél el, ami teljesen, vagy csak részeiben, de akár hasonlíthat a mi valóságunkhoz is. Maga a történet a megfelelően beépített poénoktól lesz könnyen emészthető, amit a három nagybácsi karakterének köszönhetünk.

Összefoglalva, Gunther Strobbe kénytelen egy alkoholista, csonka családban felnőni, sanyarú körülmények között. Nincs sok választása. Tulajdonképpen ez már önmagában felér egy kiképzéssel, ám mégis a legnagyobb feladat inkább az, hogy tanuljon a felmenői hibáiból, és a rossz lépések ne legyenek a későbbi életére hatással.

Így a film legnagyobb kérdése az, hogy a már felnőtt Gunhternek sikerül-e levetni magáról a „Strobbeságot”, és helyt tud-e állni férfiként, illetve apaként, vagy ő is lecsúszik, akárcsak a többiek?

Forrás: www.filmtrailer.hu