Hogyan ismerhetünk meg egy embert? Főleg a tettei, viselkedése alapján ítélünk meg másokat. A Magam ura viszont 80 perces utazást ígér a főhős fejébe! Nem könnyű vállalkozás ez Ole Giævertől, aki saját forgatókönyvéből rendezte filmjét és még a főszerepet is elvállalta…

A saját gondolatainkat nem olyan egyszerű megunni, mert szüntelenül együtt kell velük élnünk (tisztelet a profi meditálóknak), de másokét hallgatni már necces. Ezért egy egész filmet egy gondolatáradatra felépíteni meglehetősen nehéz. Szerencsére a film elején kapunk egy kis támpontot, hogyan él Martin, milyen a viszonya munkatársaival, családjával, megtudhatjuk milyen helyzetek szülik negatív, vagy vágyakozó gondolatait.  Ezek után, amikor magára marad a természetben, már nincs megállás, már ami a néma monológot illeti.

Fizikálisan és mentálisan is egyre jobban hajtja magát Martin. A természetben való flow-szerű elmerülés, egészen mély tudatalatti szintre utaztatja főhősünket, gyermekkori problémái is előkerülnek. A külső utazás a gyermeki felfedezés örömteli szemlélődése mellett belső utazás is egy felnőtt bonyolultabb lelkivilágába. A remek forgatókönyv miatt, mielőtt már épp leülne a folyamat, sikerül felrázni valami váratlan eseménnyel. A humoros jeleneteket szándékosan nem mesélem el! :-) Sajnos számomra a mélyebb lelki viszontagságok a hideg/rideg norvég természetben (ami ugyanakkor gyönyörű is!) a humor és a leplezetlen meztelenség ellenére sem kecsegtetnek szívderítő végkifejlettel. Ezzel együtt nagyon tanulságos és átérezhető Martin fejlődése. Ajánlom mindenkinek, aki szeret elmélyülni a természetben és a gondolataiban.

Képek forrása: internet