Rengeteg film között szemezgetve szúrtam ki az érdekes című Fifti-fifti (50/50) filmet. Úgy gondoltam üsse kő, lássam miféle fajta. Nos, nem csalódtam, ismét sikerült rátalálnom egy drámára, vagyis jobban mondva dráma-vígjátékra. A sztori valós eseményeken alapul. Nem tudom, valahogy szeretem az ilyen filmeket.

A főszereplő egy fiatal srác, a 27 éves Adam (Joseph Gordon-Levitt). Megvan a maga élete, egy rádiónál dolgozik és együtt laknak a barátnőjével. Természetesen neki is vannak gondjai, mint mindenki másnak, amiket ki ne tudna megoldani. Mígnem az orvosától kap egy rossz hírt: rákja van. Adam a sokkból felocsúdva úgy dönt, elmondja szeretteinek is a hírt. Barátnője a kapcsolatukban felmerülő gondok ellenére elvállalja azt, hogy mellette marad és ápolja, támogatja őt mindenben. Legjobb barátja, Kyle (Seth Rogen) próbálja felvidítani és pozitív gondolatokkal megszínesíteni az életét.

De sajnos nem minden úgy alakul, ahogy kellene, barátnője megcsalja őt és a rákkal járó kemoterápia egyre jobban roncsolja testét és életkedvét. Elkezd járni egy rákosokkal foglalkozó pszichológushoz, aki éppen diplomamunkáját végzi páciensein. A tapasztalatlan, de segítőkész Katherine (Anna Kendrick) megpróbál mindent megtenni, hogy segítsen betegén... talán túl sokat is. Részben ez lesz Adam egérútja és segítsége, hogy átvészelje a rákot és higgyen abban, hogy igenis 50% esélye van rá, hogy meggyógyuljon.

Nekem nagyon tetszett, szépen felépítve bemutatja a betegség rossz és egyben jó oldalait. Bár jó, mint tudjuk nincs, de mégis a főszereplő átértékelte életét és ez neki egyfajta erőt adott a küzdéshez. A filmbe beleépített poénok nagyon jól oldják a feszültséget. Ki kell emeljem felkapott színészünk, Joseph Gordon-Levitt alakítását. Mint minden filmben, itt is csillagos ötös a játéka, hihetően alakítja a kis szerencsétlen szerepét, aki a betegség előtt sem volt egy "hűbele balázs", de a küzdeni akarás kihozta belőle a határozottságot (természetesen csak mértékkel).

Seth Rogen most is hozta vígjátékos karakterét. És a Twilightból ismert kis Anna Kendrick-el sem volt bajom. Talán a mosolya kicsit mű volt számomra. Ajánlom azoknak, akik szeretik az igaz történeten alapuló filmeket és nem rettenti meg őket egy ilyen nagy horderejű betegség, mint filmtéma. És nem utolsó sorban, bírják a drámákat... vígjáték jelenetek ide vagy oda, attól függetlenül elérzékenyül néha az ember. Végezetül megjegyezném, hogy IMDb-n nem hiába 7.9-es.

KinoMeter: