Akartam látni egy olyan filmet, amit elismertek, jó rangsorolást kapott, és európai. Így jutottam el a Rövidfilm a gyilkolásról című lengyel drámához.
A leírása felkeltette az érdeklődésemet: „Egy fiatal vidéki fiú Varsó utcáin kóborol. Táskájában egy szárítókötél. Taxiba száll és egy néptelen peremvidékre érve brutálisan meggyilkolja a taxisofőrt. Elfogják és halálra ítélik. A fiú mindössze 21 éves, szikár, csontos. Hallgatag és kimért. A védőügyvéd friss diplomás, ez az első fellépése. Az ügyvéd állandóan lelkiismeretvizsgálatot tart. Viaskodik a tettes és az áldozat kettős világában. A fiú pár mondattal, hallgatagon elmeséli az ügyvédnek előéletét…”.
A film sokkolt. Olyan negatív hangulatot teremtett bennem, hogy muszáj volt átkapcsolnom utána egy mesecsatornára, hogy kicsit felüdüljek, és ne tegye tönkre a napomat a hatása. Rengeteg gyilkolós-véres filmet láttam már a 2000-es évekből. Nem gondoltam volna, hogy egy ’88-as alkotás fog teljesen lehangolni.
A kamerakezelés, a képi világ lenyűgöző volt. Sokszor közeli képeket alkalmaztak; ez olyan érzést keltett, mintha a szereplő mellett állnánk, velünk beszélgetne. Az egész filmben kettősség uralkodott: a sötétség és a világosság ellentéte. Ez látványos is volt, hiszen a rendező végig a fény-árnyék hatásával próbált játszani. Ötletes volt a taxisofőr autójában az ördög fej, ami egyfajta utalás lehetett a Bibliával kapcsolatban.
Ahogy néztem az alkotást, a főszereplő, Jacek egy butácska, infantilis, rossz fiúnak tűnt, a taxisofőr egy kárörvendő gonosz alaknak, az ügyvéd pedig egy végtelenül jószívű embernek. A fiút megmosolyogtam, a sofőrrel szemben viszont ellenszenvet éreztem.
Aztán jött a gyilkossági jelenet: szánalom, megdöbbenés, undor. Ezekkel a szavakkal tudnám leírni. Ilyen aprólékosan ábrázolt, teljesen reális képkockákat még nem láttam, és talán ez volt az, ami sokkolt.
Érdekes, hogy sokan kardoskodnak a halálbüntetés mellett. Mert, hogy „az jó, a velejéig rossz embereket ki kell irtani a világból”. Viszont van az az érzés, amikor végig nézed ezt a filmet, és rájössz: sajnálod a gyilkost azért, amiért ugyanazt teszik vele, mint amit ő tett az áldozatával. És ez az, ami elgondolkodtató.
Néhány megválaszolatlan kérdés viszont maradt a történettel kapcsolatban. Ki volt Jacek a gyilkosság előtt? Milyen ember volt? És, hogy jutott el odáig, hogy emberéletet vegyen?
A rendező, Krzysztof Kieslowski Tízparancsolat című művéből a Rövidfilm a gyilkolásról jelentette az ötödik intelmet: ne ölj! A tettest viszont a bíróság felakasztatta. Természetesen azért, mert áldozatát kíméletlenül meggyilkolta. De ugye milyen rendszer is az, amely a törvény nevében életet olthat ki?
Forrás: www.filmkatalogus.hu, www.polinst.hu, kritikustomeg.org
