A történet Edward Srodonról szól. Ő egy átlagos, negyvenes éveiben járó vidám férfi. Az élete teljesen normális, hiszen van egy jó szakmája, illetve egy nagyszerű házassága. Az utóbbi viszont nem egészen lehet teljes a számára, hiszen a feleségével nem lehet gyermekük. A főszereplő az első nagy tragédiáját mégis akkor éli át, mikor felesége egyszer csak holtan esik össze a konyhájuk közepén.

Először az alkohol jelent Edwardnak egyfajta mentsvárat, majd úgy dönt, csak úgy tud túllépni ezen a megrázkódtatáson, ha más városba költözik, és új életet kezd.

A főszereplő még csak nem is sejtheti, hogy az igazi megpróbáltatás csak most fog jönni: 1978 őszén. Miután munkahelyén sikerül elintéznie az áthelyezését a lengyel Bieszczady hegyekbe, rögtön útnak is indul. Olyan gyorsan, hogy érkezéséről nem is tud senki. Talán még az időjárás is intőleg hat Srodonra, hiszen az útját megnehezíti a szakadó eső.

Ekkor kér menedéket éjszakára a Dziabas házaspártól, akiknek a farmjuk teljesen el van szigetelve mindentől. Először némileg elutasítóak vele, ám hamar megjön a vendégszeretet, mikor előkerül egy üveg alkohol.

Ahogy a két férfi egyre mámorosabb hangulatba kerül, hatalmas barátság szövődik kettejük között, ami odáig vezet, hogy egy közös vállalkozáson törik a fejüket. Ám ez a hirtelen jött barátság hamar véget ér, aminek tragédia lesz a vége…

A történet két szálon fut. Az egyik szál a múltbéli eseményeket dolgozza fel. Hogy mi vezetett a film kritikus pontjához. A másik szál pedig a jelenbéli helyzetről szól, vagyis hogy a „milicja” hogy próbálja felgöngyölíteni a bűntény szálait.

Egy nyomozás mindig komolyságot, és a részletekre való odafigyelést igényel, ebben az esetben viszont ez nem teljesen figyelhető meg. Sőt, az egész már-már komikusan hat, hiszen a rendőrök egytől egyig be vannak rúgva, még maga az ügyész is, arról a terhes nőről pedig nem is beszélve, aki szintén sorba áll egy kis vodkáért. Az egyetlen ember, aki józan és komolyan veszi az ügyet, az maga Edward, akinek az ügyében nyomoznak.

Az egész nyomozást körbeveszi a nemtörődömség, valamint a korrupció. Maga a gyilkosság, amiért ott vannak a helyszínen, szinte eltörpül a rendőrök viselkedése mellett. Beleláthatunk az őket körülvevő folyamatokat is: egymásról írnak jelentéseket, isznak munkaidőben, összeverekednek, és egy nagy szatyor összegyűjtött csempész cigit szívnak.

Hogy átlássák az ügyet, újra kihallgatják a helyszínen a gyanúsítottat, illetve eljátszatják vele az egész esetet. Segítségül pedig hívnak két „dublőrt”, akik elvállalják a házaspár szerepét pár szál cigiért és konzervért. Közben pedig az egész „színjátékot” felveszik kamerára. Amihez nem társul hang, így Srodon teljesen feleslegesen mondja el újra és újra a vele történteket.

A zenei hatásokat illetően sokszor ellentétben állt magával a képpel. Emiatt az összhatás inkább volt ironikus, mint megdöbbentő. Mintha a jelenetek a kárörvendésre épültek volna.

A szereplők egyáltalán nem voltak szimpatikusak, még maga a főszereplő sem. A jellemhibái miatt, az őt ért tragédiák után sem lehetett vele együtt érezni, egészen a nyomozás pillanatáig. Ott ugyanis az ártatlanul vádolt embert látjuk benne, a bűnözők közt. Meg sem próbálnak neki hinni. Tulajdonképpen az egész rendőrségi ügy csak egy színjáték a gyanúsított előtt, mivel már az ő sorsa rég meg van pecsételve. Ez abból is látszik, hogy a bizonyítékokat nem megfelelően kezelik, sőt használják őket.

A film eleinte kusza volt, csak késleltetve mutatta meg, hogy a történet valójában két szálon fut, aminek az egyik szála a múltról, a másik pedig a jelenről szól. Az összevágások miatt, egészen lassan jutottunk el a teljes történetig, addig csak kis puzzle darabokat kaphattunk. A történet hangulatára pedig a megfelelő szó a kiábrándultság. Viszont ami egyfajta reményt kelthet bennünk, az a helyszínen megszületett kisbaba, a rendőrnő gyermeke. De milyen remény az, ha egy új élet gyilkosságok sorozatába csöppen bele, egy korrupt világba?

Forrás: youtube.com; http://readeatslip.com/2009/12/03/smarzowski-dom-zly-recenzja/