A Száll a kakukk fészkére, eredetileg Ken Kesey bestsellere volt, majd Broadway-dráma lett belőle. A regény megjelenését 1962-ben osztatlan lelkesedéssel fogadták olvasói és kritikusai. 1975-ben Jack Nicholson és Louise Fletcher főszereplésével Milos Forman rendezett belőle filmet, amelyet a húsz legjobb film közé sorolt az amerikai Film Intézet.
A történet lényege: R. P. MacMurphy-t (Jack Nicholson), a csavargót börtönbüntetésre ítélik. Nem követett el óriási bűnöket, csupán egy párszor verekedésbe keveredett. Szeretné elkerülni a munkatábort, ezért megjátssza a bolondot. Egy pszichiátriai intézetbe utalják. Azonban egyedül nehezen érzi jól magát az ember, így megpróbálja felrázni apátiájából a többi bentlakót. Teszi ezt részben szórakozásból, de egyre inkább azért is, mert szembesül az elmegyógyintézetbeli embertelen körülményekkel. Ratched főnővérről (Louise Fletcher) kezdetben azt hihetnénk, lelkiismeretesen, nagy szakértelemmel és gonddal működteti az osztályt. Ahogy zajlanak a történések, egyre világosabbá válik: a hófehér köpeny és a keményre vasalt főkötő sátánian gonosz lelket takar. Valójában: Ratched nővér az angyalbőrbe bújt ördög. Kegyetlen zsarnok módjára alázza meg „ápoltjait” óráról órára, napról napra. Ő itt élet és halál ura, gonoszul visszaél korlátlan hatalmával.
Louise Fletcher és Jack Nicholson
A főnővér minden nap beszélgetéseket tart a betegeknek, az egyik alkalmával kiderül, a pszichiátriai kezelés alatt állók közül többen önként vannak bent a kórházban, és önként viselik el a megaláztatásokat. Ám az is kiderül, ha kimennének egyedül a való életbe, ott nem tudnák megállni a helyüket, és hamar a süllyesztőben végeznék. Egy másik „terápia” alkalmával az egyik beteg dührohamba tör ki és minden erejével a cigarettaadagját követeli, mivel Mac már nem bírja tovább a férfi őrjítő kiabálását, betöri cigarettát védő szekrény üvegajtaját, és odaadja a férfinek. Ezzel súlyos történéseket indít el, mivel elektromos agysokkolóval csillapítják le mindkettejüket. A sokkolást „csak” figyelmeztetésnek szánták. Ám MacMurphy, ekkor határozza el neki meg kell szöknie ebből a börtönből, mert ha tovább marad, és ezután is segít a bajbajutottakon, akkor meg fog halni.
Hihetetlen alakításokra lehetünk figyelmesek a filmben. A statiszták, valamint a mellékszereplők is nagyot alkotnak, olyan színészek domborítanak őrültként a filmben, mint Danny DeVito, vagy a Vissza a jövőbe trilógia ugyancsak „őrült” professzora Christopher Lloyd. A főszereplők pedig addig sem nagyon tudtak hasonló produkciót nyújtani, ezt az is bizonyítja, hogy Oscar díjjal jutalmazták a legjobb férfi és nő főszereplő kategóriában, bár nem mindig szokás teljesen komolyan venni az Oscart, azért néha még az Amerikai Filmakadémia is tud jól dönteni. Nicholson színészi játéka egyszerűen zseniális, ez a szerep tulajdonképpen neki íródott, mivel olyan személyt alakít, aki igazi bűnöző alkat, de legbelül mégis jószívű, ezt Nicholson tökéletesen tudja megformálni, mert van a tekintetében valami ördögi. Nem hiába mondják azt, hogy mindig ehhez a szerephez fogják hasonlítani, bár ezért a címért még a Batmanben alakított Joker karaktere is vetekedik. További párhuzam a két film között, hogy itt is sokat játszik a kártyájával.
Danny DeVito, Jack Nicholson, Brad Dourif
A filmnek a legfontosabb mondanivalója, hogy egy ember lehet akármilyen antiszociális a való életben, ha bekerül egy olyan másik világba, ahol nála csak sokkal szerencsétlenebb emberekkel van körülvéve, akkor ki jöhet belőle az érző lény. Lényegében ez a karakter meg akarja változtatni azokat az embereket, akikkel együtt kénytelen élni, önbizalmat akar nekik adni, erőt, hogy szembeszálljanak az elnyomók ellen. Ám az elnyomók ebben a szituációban sokkal erősebbek, mint ők maguk. A kórház alkalmazottai lényegében diktatúrát alkalmaznak.
Így ez a történet egy diktatúrában élő társadalomra is ráhúzható, és mint minden elnyomó hatalomban, itt is vannak lázadók, olyan emberek, akik nem nyugodnak ebbe bele. A film egyáltalán nem látványos, talán mert sokkal inkább színpadi előadásnak íródott, és ezen a koncepción Milos Forman rendező sem változtatott sokat. Lényegében az egész történet csak a pszichiátrián játszódik, sőt annak társalkodójában. Bár egy pár perc erejéig a film elején és közepén az elmegyógyintézet udvara is látható, de ez is nagyon kicsi és szűk tér, hatalmas kerítéssel körülzárva. Még az ablakokon sem sokat tekint ki a kamera, szinte csak akkor, amikor meg akarnak szökni, ebben a periódusban mind többet jelenik meg ez a motívum.
folyt. köv.
