A nem is olyan távoli jövőben, a kiöregedett mackós - Frank - azon kapja magát, hogy nyakába sóztak egy bádogdobozt, aki megkeserítené öreg gondtalan napjait azzal, hogy egészséges életet és rendszert erőltessen életébe. Vígjáték, sci-fi, vagy dráma? Történetünk párbeszédei annyira realisztikusak és életszerűek, hogy akár Isaac Asimov egyik könyvespolcról pattant története is lehetne, de nem így van. Mi is akkor ez a film? Lássuk.

Rendezőnknek Jake Schreiernek ez az első játékfilmje, ám a látottak alapján ez fel sem merül bennünk. A kevés szereplős történetünk kulcsfiguráit olyan nagy nevek adják, mint Frank Langella, Liv Tyler, Susan Sarandon, James Marsden. A színészi játék tökéletes. Nincsenek a hollywoodi kasszasikerekre jellemző hatalmas krokodilkönnyek a mindent leküzdő hős körül, sem pedig ideológiai párbeszédek jó és rossz között. Karaktereinkről ordít az átlag ember fáradt élete, ahogy nem találják meg a közös hangot szeretteikkel, idegenekkel, a világgal. Szerepeiket éppen ez az esendőség, és ridegség teszi ugyanolyan hihetővé, mintha csak a szomszédainkat figyelnénk.

De miért tesszük előtérbe a szereplőket, és gondjaikat, a science fiction vonatkozással szemben? Azért mert azok nincsenek. Habár a történet a távoli jövőben játszódik, és a 200 éves emberre emlékeztető alapötlettel szolgál, a tudományos fantasztikus filmek egy olyan csoportjába tartozik, ahol minden futurisztikus kütyü, a megszokott mindennapok unott háztartási eszközei, és ennek okán már nem is fontosak. Ugyanígy van ez a szóban forgó technikai újítással: a robottal is. Karaktere, mint a cél érdekében - ami a gazdájának egészségben tartása - furfangra is képes személyiség megrajzolt ugyan, de ennél tovább nem halad, s az ebben a témában megszokott kérdésekkel: van-e lelked, élsz-e...stb, nem igazán foglalkozik - bár megpendíti őket -, mivel a történet fókuszának középpontja egyáltalán nem ő.

Történetünk ebből a szempontból - a fentebbi kérdésre válaszolva - egy szívmelengető, megmosolyogtató, de még is inkább szomorú drámai film. Sokkal inkább szól Frankről, mint a megszokott sci-fi klisékről, vagy robotokról. Az öregedés, és az ezzel szembeni harc helyeződik az előtérbe, a család és annak megszakíthatatlan összetartó ereje. A robotok már-már szinte reklámszerűen lépnek be a képbe, mintha csak azt akarnák elénk tárni, hogyha egyszer eljön az a pillanat, igenis hasznos szerepkörük lehet a társadalomban.

Kinek ajánljuk ezt a filmet. Azoknak akiknek a szívükhöz közel áll valamelyik öreg rokon. Azoknak, akiket foglalkoztat az elmúlással kapcsolatos kérdéskör. Azoknak, akik szeretik a drámai filmeket, azok közül is azokat, amelyek a legkevesebb könnyel, de hirtelen és váratlanul csapnak le. Ez egy kellemes vasárnap esti kikapcsolódás egy öreg úrról, aki felett elszállt ugyan az idő, de még mindig fiatalnak érzi magát.