Akkor figyeltem fel először Steve McQueen brit rendezőre, amikor megnéztem első egész estés rendezését az Éhséget (Hunger). Debütfilmhez képest a rendező olyan intimitással közelít a témához és a karakterekhez, hogy az szinte egyedülálló. Azóta tűkön ültem, amióta megtudtam, hogy a 2011-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatják McQueen második A szégyentelen (Shame) című filmjét. Néhány heti várakozás után sikerült „levadásznom”, és olyan élményben volt részem, amit azóta sem tudok elfelejteni. Zsigeri, szenvedélyes, mocskos, bűnös, valóságos, gyötrelmes, gyönyörű, parázna. Ezek a gondolatok cikáztak végig a fejemben a film nézése közben és után.