Idén májusban került a magyar mozikba Michel Gondry legutóbbi alkotása, a Tajtékos napok. Az MTVA forgalmazta, így elég nagy reklámkampányt kapott, tehát viszonylag széles nézőközönséghez eljutott. A film az azonos című Boris Vian regény alapján készült, így mint a legtöbb adaptáció, nagyon vegyes fogadtatásban részesült. A Vian-rajongók például helyből elutasították, mondván, hogy Gondry szubjektív interpretációja egyáltalán nem tükrözi a francia író egyedi világképét, a Gondry-rajongók viszont a rendező visszatérését látják benne a Zöld darázsos malőr után.

Akartam látni egy olyan filmet, amit elismertek, jó rangsorolást kapott, és európai. Így jutottam el a Rövidfilm a gyilkolásról című lengyel drámához.

Egy korabeli kosztümös filmsorozat, mely nagy sikert aratott a nézőközönség és a kritikusok körében egyaránt. Igazi elismerés ez a rendezőnek és a szereplőknek!

A történet Mr. és Mrs. Bennet öt hajadon lányáról szól, a gazdag, jó férjjelöltnek számító Mr. Charles Bingley és a kissé makacs, öntudatos barátja, Mr. Fitzwilliam Darcy szomszédságukba költözését követően. A keszekusza szálak, a vagyonosság prioritása, az érzelmek ellentétes vonulata, a korra jellemző hatalmas kastélyparki séták, bálok eseményei azonban mind időben helyükre kerülnek, és nagyszerű tükröt tartanak a mai kor társadalmi jellemzői felé. Illem, erkölcs, udvariasság, elegancia és tisztelet - alap értékek a filmben, szembeállítva a napjainkban érezhető kiüresedettséggel, igaz-érték nélküliséggel. Ez a film egésszé tesz bennünket!

Az utóbbi időben Szász János A nagy füzet című művétől visszhangzott a sajtó, mindenki nagy figyelemmel követte a film sorsának alakulását (melynek természetesen még most sincs vége), és még az is hallott róla, aki nem jártas a filmek világában. Ez persze nem meglepő, hiszen egyrészt ez az első film, ami az új támogatási rendszerben, az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap segítségével készült el. Másrészt sikereinek köszönheti a népszerűségét, hiszen elnyerte a Karlovy Vary Filmfesztivál fődíját, a Kristály Glóbuszt, illetve Magyarország ezt a filmet nevezi az Oscar-díjra legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

A Kick Ass (itthon a legbénább lemagyarosított filmcím versenyen dobogós lehetne: Ha/ver-ként) már első részében is összezavarhatta nézőit abban a kérdésben, hogy mit is nézünk most egészen pontosan: kölyköknek vagy felnőtteknek szóló képregény-mesét? Bevallom őszintén, én sosem voltam nagy képregény fan, persze lányok körében ez nem is volt olyan elterjedt, de ez a film már az első részével felkeltette érdeklődésem, hiszen nem az a tipikus szuperhősös sztori.

Tina (Alice Low) 34 évesen az őt lelki terrorban tartó édesanyjával él (és egy kis kedvenccel) meglehetősen beteges se veled, se nélküled viszonyban. Poppy, a kiskutya tragikomikus halálát követően az anya látványosan szenved: egy székben ül és nyög hosszan és elnyújtottan. Tina számára a kiutat és a lehetőséget az életre Chris (Steve Oram) jelenti, akivel lakókocsis kempingtúrára indulnak. Az anya szerint a kapcsolat túl friss, természetesen nem akarja elengedni lányát (A zongoratanárnő anya-lánya kapcsolatát idézi) és közli Chrissel, hogy egyáltalán nem kedveli. A pár útnak indul felfedezni a csodás angliai vidéket, precíz útvonaltervet követnek, minden múzeumot meglátogatnak. Élvezik a kirándulást. Aztán valaki elkezd szemetelni.

Létezik-e olyan bosszú, amely brutális megtorlásra sarkall? Vajon a düh el tud-e uralkodni rajtunk oly' annyira, hogy akár ölni is képesek legyünk? Steven R. Monroe mozija ad ezekre választ nekünk...

Az egyetlen nap alatt játszódó filmben nyolc férfi életébe láthatunk bele. A humor nem a jelentekből fakad, hanem az ismerős, kínos helyzetekből, hallgatásból. A felszabadultságot az adhatja, hogy jé, velem is pont ez történt meg.

Azt már nagyon régóta tudjuk, hogy a film sokkal több holmi vizualitásnál, többek között van benne rengeteg pszichológiai töltet is. Három részes sorozatunkban egy-egy film történetén keresztül szeretnénk körbejárni bizonyos pszichológiai és segítői kérdéseket. A bejegyzés írója nem pszichológus, csak a tanulmányai révén érintett a témában, így akadhatnak a posztban téves információk. :) 

Figyelem, a cikk tele van történetmeséléssel, így az írást csak azok élvezhetik igazán, akik látták már a filmet.

A szív bajnokai

Azt már nagyon régóta tudjuk, hogy a film sokkal több holmi vizualitásnál, többek között van benne rengeteg pszichológiai töltet is. Három részes sorozatunkban egy-egy film történetén keresztül szeretnénk körbejárni bizonyos pszichológiai és segítői kérdéseket. A bejegyzés írója nem pszichológus, csak a tanulmányai révén érintett a témában, így akadhatnak a posztban téves információk. :) 

Figyelem, a cikk tele van történetmeséléssel, így az írást csak azok élvezhetik igazán, akik látták már a filmet.

28 nap

Azt már nagyon régóta tudjuk, hogy a film sokkal több holmi vizualitásnál, többek között van benne rengeteg pszichológiai töltet is. Most induló három részes sorozatunkban egy-egy film történetén keresztül szeretnénk körbejárni bizonyos pszichológiai és segítői kérdéseket. A bejegyzés írója nem pszichológus, csak a tanulmányai révén érintett a témában, így akadhatnak a posztban téves információk. :) 

Figyelem, a cikk tele van történetmeséléssel, így az írást csak azok élvezhetik igazán, akik látták már a filmet.

Antwone Fisher története

Yann Martel Booker-díjas regényét, a Pi életét nagyon sokan megfilmesíthetetlennek gondolták. Aztán jött Ang Lee a Túl a barátságon Oscar-díjas rendezője, és egy olyan filmet tett le az asztalra, hogy azóta is keressük a megfelelő szavakat. A megfelelő szavakat arra, hogy mitől is működik ilyen jól egy olyan film, amiben szinte semmi sem történik.

Mindig nagy figyelemmel tekintettem a soron következő Superman filmeket. Nem azt mondom, hogy óriási rajongója vagyok az Acélembernek, de kisebb koromban többször is megnéztem a Christopher Reeve-féle mozifilmeket. Attól a ténytől pedig még most is kiráz a hideg, hogy a szinte sérthetetlen Superman alakítói közül George Reeves állítólag öngyilkos lett, a már említett Christopher Reeve pedig egy szerencsétlen baleset következtében lebénult.

Végre sikerült megnéznem Park Chan-wook dél-koreai rendező első angol nyelvű filmjét, a Stoker-t. A rendező bizonyos körökben már kultstátuszba került a bosszú-trilógiájának (Mr. Vengeance - A bosszú ura, Oldboy, A bosszú asszonya) köszönhetően. A Stoker forgatókönyvét nem ő, hanem A szökés című sorozatból ismert Wentworth Miller és Erin Cressida Wilson írta. Itt rögtön meg is kell jegyeznem, hogy véleményem szerint a film ezen a ponton teljesít a leggyengébben.

Baz Luhrman ismét zseniálisat alkotott, mondom én laikus szemmel. A filmadaptáció hatalmas sikert arat a hazai és a külföldi mozikban egyaránt. F. Scott Fitzgerald remekül tudja a végsőkig fokozni a főhős megjelenését a regényében, ezt Luhrman is átveszi a filmben. A történetet Nick (Tobey Maguire) meséli el egy pszichológusnak, ugyanis hatalmas hatást gyakorolt rá az a nyár mikor az események zajlottak. A film kezdetén rengeteg hírt és pletykát hallunk Gatsby-ről, de látni nem látjuk csak a lábát vagy az árnyékát, mintha nem is létezne, mintha csak a képzelet szüleménye lenne, aztán természetesen megismerjük. Leonardo DiCaprio belépője nagyon hatásos, mikor kimondja, hogy ő maga A nagy Gatsby, akkor lövik fel éppen a tűzijátékot.

Nagyon régóta vár már a filmes világ egy olyan karizmatikus színészre, mint Ryan Gosling. Ó igen, a (szinte) mindenki által csodált és imádott Ryan, aki többek között volt már ifjú görög hős, bőrfejű náci, piperkőc gyilkos, hős szerelmes, drogos tanár, helyettes kerületi ügyész, pornóbajszos különc, fájdalmasan szerelmes, kigyúrt testű szépfiú, ikonikus kaszkadőr/sofőr és vakmerő zsaru.

Egy totalitárius társadalom. Hideg logika. Egy érzelmek nélküli világ. Feltétlen vallásos hit. Ezúttal nézzük meg miért is jó film: az Equilibrium. Emlékezhetünk, mikor ez a film kiszabadult a köztudatba, erősen élt még a Mátrix okozta őrület. Bármerre fordultunk egyszerűen ennyi volt az első, és egyetlen reakció erről a filmről: koppintás. Pedig itt sokkal többről van szó.

A nem is olyan távoli jövőben, a kiöregedett mackós - Frank - azon kapja magát, hogy nyakába sóztak egy bádogdobozt, aki megkeserítené öreg gondtalan napjait azzal, hogy egészséges életet és rendszert erőltessen életébe. Vígjáték, sci-fi, vagy dráma? Történetünk párbeszédei annyira realisztikusak és életszerűek, hogy akár Isaac Asimov egyik könyvespolcról pattant története is lehetne, de nem így van. Mi is akkor ez a film? Lássuk.

Isaac Asimov. A science fiction regények kedvelőinek, biztos ismerős ez a név, hiszen a sci-fi írók nagyjai közé tartozik; elég ha csak az Alapítvány univerzumra gondolunk, vagy a híres három törvényes robotokra. Bár nem sok alkotása került a filmvászonra, A kétszáz éves ember a szűk kivételhez tartozik.