Azt már nagyon régóta tudjuk, hogy a film sokkal több holmi vizualitásnál, többek között van benne rengeteg pszichológiai töltet is. Három részes sorozatunkban egy-egy film történetén keresztül szeretnénk körbejárni bizonyos pszichológiai és segítői kérdéseket. A bejegyzés írója nem pszichológus, csak a tanulmányai révén érintett a témában, így akadhatnak a posztban téves információk. :)
Figyelem, a cikk tele van történetmeséléssel, így az írást csak azok élvezhetik igazán, akik látták már a filmet.
A szív bajnokai
A szív bajnokai című film Michael Oher (Quinton Aaron) igaz történetén alapul. Michael az anyjával nőtt fel Memphis-ben egy belvárosi lakótelepen, a találóan elnevezett „Hurt Village" városrészen. A film rögtön egy kis amerikai foci ismertetővel kezdődik. Kiderül, hogy miért olyan fontos egy bal oldali tackle (védőjátékos) szerepe a sportágban.
Michael története egy visszaemlékezéssel kezdődik, amikor a hivatal erőszakkal elviszi őt az anyjától. Azt később tudjuk meg, hogy az anya valójában kábítószerfüggő, az apa pedig elhagyta őket. Michael nevelőszülőről nevelőszülőre jár, de ő inkább úgy dönt, hogy hajléktalan lesz. Az egyik ismerőse felkarolja és magához veszi, de ez családon belüli konfliktushoz vezet, ugyanis a 17 éves fiú hihetetlen méretekkel van megáldva és rengeteget eszik – itt a Maslow-i rendszer fiziológiai szükségletek fokán áll -. Michael szerencséjére a termete felkeltette egy menő keresztény iskola edzőjének a figyelmét és kilobbizta, hogy a nagyon gyenge iskolai eredménye ellenére is felvegyék. Michael egy nagyon csendes ember. A felnőtt termete ellenére gyermeki személyiség lakozik benne, ezt jól mutatja, amikor kisgyermekekkel próbál játszani, de ők visszautasítják az ártalmatlan közeledést. Michael összebarátkozott SJ Tuohy-val ( Jae Head), aki egy befolyásos és gazdag család legkisebb gyermeke.
Egy jeges, téli éjszakán Michael sétál az úton, hogy az iskolai tornatermében leljen egy kis melegre és éppen arra kocsikázik a Tuohy család. Leigh Anne Tuohy-nak (Sandra Bullock) megesik rajta a szíve és haza viszi éjszakára. Leigh Anne férje, Sean (Tim McGraw) furcsálja felesége ragaszkodását, de a gyerekek, SJ és Collins (Lily Collins) elfogadják Michaelt. Miután a hatalmas fiú tönkretette a 10.000 dolláros ülőgarnitúrát, Leigh Anne felkínál neki egy saját szobát – biztonsági és szeretet szükséglet -. Itt hangzik el az egyik legmegrázóbb párbeszéd. Annyira egyszerű és mégis olyan jól átérezhetővé válik Michael karaktere.
„Michael: - Sose volt még ilyenem.
Leigh Anne: Mi, saját szobád?
Michael: Saját ágyam."
Az iskola kitöltetett a fiúval egy tesztet, amivel a készségeit vizsgálták. Minden készsége alacsony szinten volt, kivéve egyet, a védekező ösztönét, ennek az arány 98%-os. Az amerikai foci edzéseken Michael nem tudta testi előnyét kihasználni és úgy játszott mint egy kislány. Sőt, még a szabályokkal sem volt tisztában. SJ azonban segít neki és napi edzéseket tart a hatalmas fiúnak. Ettől a pillanattól kezdve, Michael egyre jobban kezd játszani és egyre inkább hasznos a csapatnak – a megbecsülés szükséglete -. Lehetőség nyílik, hogy Michael egyetemi szinten is játsszon. Ehhez nagy szüksége van, hogy kijavítsa a jegyeit, így a Tuohy család magántanárt fogad mellé. Miss Sue (Kathy Bates) egy szókimondó és kedves asszony, aki azonnal Michael bizalmába férkőzik és ezáltal egyre jobb jegyeket szerez – kognitív szükséglet -.
Leigh Anne felkeresi Micheal anyját, mert a fiú gyámja akar lenni. Az anya azonban nem túl barátságos és azzal rémisztgeti Leigh Anne-t, hogy egy napon biztos faképnél fogja hagyni a családot és szó nélkül elmegy. Rengeteg egyetem akarja, hogy Michael náluk játsszon, de a Tuohy család mindenképpen azt szeretné, hogy ha a fiú a University of Mississippit (Ole Miss) választaná, mivel Leigh Anne és Sean is ott végzett. Amikor az NCAA (National Collegiate Athletic Association) munkatársa meghallgatja a fiút, azzal gyanúsítja meg, hogy nem a saját akaratából döntött a Mississippi Egyetem mellett, hanem a Touhy család ráhatására. A fiút rosszul érinti a felismerés és gyermekkora régi helyszínére menekül. Leigh Anne kétségbeesetten keresi Michaelt, s amikor találkoznak, azt mondja neki, hogy támogatni fogja bármilyen döntését is az egyetemet illetően, ebben nem fogja befolyásolni.
Michael ismét részt vesz az NCAA vizsgálatán, és megismétli az Ole Miss választását, és kijelenti, hogy azt a szabad akaratából teszi – az önmegvalósítás szükséglete -. A záró képsorokban a valódi 2009-es NFL-draft jeleneteit mutatják be, amikor az igazi Michael Ohert leigazolta a Baltimore Ravens
A film (további) pszichológiája
A filmben elég sok segítővel találkozhatunk. Michealnek nagyon nagy szerencséje volt, hogy ilyen emberek vették körül. A laikus segítők közé sorolom az egész Touhy családot, hiszen mindenki feltétel nélkül elfogadta és segíteni akart a fiún. Ez egyben csodálatos, másfelől kicsit hihetetlen is, hiszen azt nehezen tudom elhinni, hogy pl. a gyerekek (főleg Collins) ennyire jól viselték az osztálytársak zrikálását. Nem mondom, hogy ez a része hazugság a filmnek, de szerintem itt a lányban sokkal nagyobb lelki vívódás játszódhatott le. A szaktudással rendelkező segítők voltak a tanárok, akik szinte kivétel nélkül elfogadták és segítették Michaelt a kitűzött cél elérésében. Kivétel ez alól az irodalom tanár, aki egészen az utolsó pillanatig nem fogadta el a fiú valóban rengeteget javuló teljesítményét. Az el nem fogadásra jó példa még a régi ismerősök/barátok, akik egyszerűen nem akarják elhinni, hogy Michael megváltozott és jó útra tért.
Leigh Anne reakcióit sokszor éreztem felelőtlennek és túlzónak egyaránt. Pl. az a jelenet, amikor a film végén egyedül elmegy megkeresni Michaelt „Hurt Village"-be. Nem elég, hogy kérdőre vonja a helyi kisfőnököt, még meg is fenyegeti őt. Illetve túlzónak gondolom azt a jelenetet is, amikor a Touhy család egy vadonatúj terepjáróval lepi meg a friss jogosítványos Michaelt. Bár tudom, hogy Amerikában ennek hagyománya van, hisz ott már a középréteg is megengedheti magának, hogy kocsit vegyen a gyereknek. Ami talán a legérthetetlenebb, hogy néhány havi ismeretség és együttlakás után, már a családi fotókon is szerepel, méghozzá azokon is, amiket a rokonoknak küldenek ki. Ezeken a pontokon szerintem az empátia korlátozása egyáltalán nem valósul meg.
Saját érzések, gondolatok a filmmel kapcsolatban
Már írtam a 28 nappal kapcsolatban, hogy milyen a viszonyom Sandra Bullockkal. De ismét bebizonyosodott, hogy képes nagyszerű alakításokra, ezért a szerepért speciel Oscar-díjjal jutalmazták. A film hangulata nagyon erős, szinte a kezdetétől magával ragad. Sokatmondó film, amely nagyon ritkán hiteltelen, giccses pedig egyáltalán nem. Egy igazi felemelkedés történet, melynek forgatókönyvét a való élet írta. Nagyszerűen bemutatja a karaktereket, bár a Touhy család motivációjáról nem sokat tudunk meg. Szerintem ez a cselekedet és a feltétlen elfogadás nem csak itt Magyarországon, hanem az egész világon nagyon ritka. Nem is igazán értem, hogy miért pont őt választotta a család. Talán fontos lett volna ezzel kapcsolatban is szót ejteniük a film alkotóinak.
Kép forrása: http://highcomic.egloos.com/5254375
Kapcsolódó anyagok:
