Nagyon régóta vár már a filmes világ egy olyan karizmatikus színészre, mint Ryan Gosling. Ó igen, a (szinte) mindenki által csodált és imádott Ryan, aki többek között volt már ifjú görög hős, bőrfejű náci, piperkőc gyilkos, hős szerelmes, drogos tanár, helyettes kerületi ügyész, pornóbajszos különc, fájdalmasan szerelmes, kigyúrt testű szépfiú, ikonikus kaszkadőr/sofőr és vakmerő zsaru.

Lassan már egy éve, hogy megjelent Nicolas Winding Refn Drive című filmje, amely remek kritikai sikert ért el. A dán egyelőre nem tartozik Hollywood legismertebb, vagy legsikeresebb rendezői közé, ám filmográfiájában böngészve kiváló alkotásokat találunk. A Drive, egy a  maga nemében egy abszolút egyedülálló hangulatú film lett, ami azonban könnyen megoszthatja közönségét. Erről később, most nézzük a történetet.

"Hóbortos, megrendítő és elképesztően vicces!" Kezembe tartva a Plasztik Szerelem (Lars and the real girl) DVD tokját, ez az első mondat, ami olvasható a film jellemzéséül. Az egyik évben ugyanis sétálgatva egy bevásárlóközpont sorai között, megpillantottam a leértékelt cuccok között a szóban forgó filmet. Gondoltam magamba: ennyi pénzt megér, annyira rossz csak nem lehet. Egyébként is szép rózsaszín a borítója, ez azért elég nyomós ok volt. Hazamentem, megnéztem és tátva maradt a szám. Ez ugyanis nem az a tipikus csilli-villi amerikai film, amit mindenki szeret. Ahhoz, hogy megértsétek, miért is gondolom így, át kell futnunk a film rövid leírását.