Az egyetlen nap alatt játszódó filmben nyolc férfi életébe láthatunk bele. A humor nem a jelentekből fakad, hanem az ismerős, kínos helyzetekből, hallgatásból. A felszabadultságot az adhatja, hogy jé, velem is pont ez történt meg.

Yann Martel Booker-díjas regényét, a Pi életét nagyon sokan megfilmesíthetetlennek gondolták. Aztán jött Ang Lee a Túl a barátságon Oscar-díjas rendezője, és egy olyan filmet tett le az asztalra, hogy azóta is keressük a megfelelő szavakat. A megfelelő szavakat arra, hogy mitől is működik ilyen jól egy olyan film, amiben szinte semmi sem történik.

Baz Luhrman ismét zseniálisat alkotott, mondom én laikus szemmel. A filmadaptáció hatalmas sikert arat a hazai és a külföldi mozikban egyaránt. F. Scott Fitzgerald remekül tudja a végsőkig fokozni a főhős megjelenését a regényében, ezt Luhrman is átveszi a filmben. A történetet Nick (Tobey Maguire) meséli el egy pszichológusnak, ugyanis hatalmas hatást gyakorolt rá az a nyár mikor az események zajlottak. A film kezdetén rengeteg hírt és pletykát hallunk Gatsby-ről, de látni nem látjuk csak a lábát vagy az árnyékát, mintha nem is létezne, mintha csak a képzelet szüleménye lenne, aztán természetesen megismerjük. Leonardo DiCaprio belépője nagyon hatásos, mikor kimondja, hogy ő maga A nagy Gatsby, akkor lövik fel éppen a tűzijátékot.

A szabadságomról visszatérve, a bő 7 órás vonatúton, félig már a másnapi mókuskerék gyötrő gondolatával azon elmélkedek, melyik filmről is írjak egy rövid reflexiót. Nyilván egy olyan filmről kellene, amelyet betéve ismerek, na persze mozi funként ilyen több is akad... Végül úgy döntök, hogy legyen ez egy kevésbé ismert horrorfilm, a Hetedik érzék.

Martha (Elizabeth Olsen) egy fiatal lány, aki szinte teljesen magára maradt a nagy világban. Ellenpéldaként szolgált a "válogassuk meg a barátainkat" tanácsnak, mivel rossz társaságba keveredett. Ez a nagy "család", aki befogadta őt, eleinte nagyon segítőkész volt. Elhitették vele, hogy az az önfenntartó életmód, amit ők űznek a legjobb dolog a világon. De ahogy telt az idő Martha rájött, hogy ennek a közösségnek sötét titkai vannak.

Nem is olyan régen a 'Heti trailer-mustrában' így vélekedtünk a film előzetesét látva:

„Nekünk nagyon elavult töri könyvünk volt, mert Lincolnról ez a rész kimaradt. :) A trailer egyébként nagyon hangulatos, a történet banalitása miatt is, - vagy annak ellenére - várjuk a filmet.”

Tényleg vártam Timur Bekmambetov (Éjszakai őrség, Nappali őrség, Wanted) orosz rendező filmjét, de amit kaptam, attól már nem voltam ennyire lenyűgözve.

Nyitókép: Aranyló búzamező közepén egy kisfiú hegedül. Az idilli képet megtöri, hogy három gyerek megtámadja és elkezdi verni. Ezzel egyidőben belecsöppenünk egy zenekar koncertjébe, ahol mindenki teljes erővel játszik a karnagy katartikus irányítása mellett.

Azt hiszem, veszélyes vizekre eveztem, amikor úgy döntöttem, hogy a következő választott témám a Donnie Darko lesz. Egyrészt, mert a film igen véleménymegosztó, másrészt egy bonyolult és több értelmezésben is magyarázható műről beszélünk. Gondoltam, végzek egy kis kutatást és utána olvasok, ki mit gondol a filmről. Nos, találtam egy-két szakszavakkal kifejtett és már-már kisebb tanulmányoknak megfelelő hozzászólást is.

Tim Burton különleges világának egyik leghíresebb filmje az Ollókezű Edward (eredeti címén: Edward Scissorhands).

Az elmúlt hónapokban többször is valamilyen formában szóba jött ez a film, és mindig átfutott az agyamon: de jó lenne megint megnézni. Mivel a film 1990-ben készült, így erősen elgondolkodtam... Lehetséges, hogy talán nem is láttam még, csak a film "hátszele" miatt voltam ezen a véleményen. Így az egyik este (tévéműsorok híján) kiemeltem DVD gyűjteményünkből az Ollókezű Edwardot. Igen, most jött el az ideje, hogy lássam, hiszen egyébként is a napokban vetítik a mozik Burton legújabb filmjét, az Éjsötét Árnyékot.