Baz Luhrman ismét zseniálisat alkotott, mondom én laikus szemmel. A filmadaptáció hatalmas sikert arat a hazai és a külföldi mozikban egyaránt. F. Scott Fitzgerald remekül tudja a végsőkig fokozni a főhős megjelenését a regényében, ezt Luhrman is átveszi a filmben. A történetet Nick (Tobey Maguire) meséli el egy pszichológusnak, ugyanis hatalmas hatást gyakorolt rá az a nyár mikor az események zajlottak. A film kezdetén rengeteg hírt és pletykát hallunk Gatsby-ről, de látni nem látjuk csak a lábát vagy az árnyékát, mintha nem is létezne, mintha csak a képzelet szüleménye lenne, aztán természetesen megismerjük. Leonardo DiCaprio belépője nagyon hatásos, mikor kimondja, hogy ő maga A nagy Gatsby, akkor lövik fel éppen a tűzijátékot.

A film önmegvalósításról, álmokról, szerelemről, képzeletről és ármányról szól. A nagy Gatsby-t alakító Leonardo DiCaprio zseniálisat alkotott. Idő kellett ahhoz, hogy végre elismerjék és egyre jobb szerepeket tudhasson magának. Hol van már az az ifjonc, akit a Titanicban ismerhettünk meg. Ebben a filmadaptációban egy ízig-vérig küzdő hősszerelmest, és egy végtelenül romantikus kissé beteg filmhőst alakít, valami eszméletlenül frenetikusan. Szerintem ez egy olyan film lett, amibe bárki képes beleélnie magát, ez főként köszönhető a zseniális hangulatnak, a tökéletesen megkomponált díszleteknek, és a zeneszámoknak. A hatáskiváltásban mindenképpen csillagos ötös jár a rendezőnek.

Úgy gondolom, mindenkinek vannak problémái az önmegvalósítással. Mindenki küzd azért, hogy jobb és szebb legyen a múltjánál, hogy többet tudjon elérni, mint a szülei, mindenki néhol ferdít tudatosan, hogy imponáljon másoknak. Gatsby egy óriási karakter, amiből DiCaprio a maximumot tudta kihozni. A női főszereplő kérdése már más. Tudjuk, hogy nagyon sokan akarták kitúrni a Dasy-t alakító (Carey Mulligan) színésznőt a szerepéből. Ennek ellenére mégis hűen játssza el a gazdag úri lányt. A sors közjátékaként sajnálatosan egy olyan emberhez (Joel Edgerton) megy feleségül, aki sármját, hírnevét, pénzét és befolyását kihasználva, bárkit megkaphat a nők közül, semmi sem szent számára, főleg a házasság intézménye nem.

Daisy boldogtalan, de mégsem annyira, hogy vállalja az 5 évvel ezelőtti szerelmét és szembe forduljon férjével. Érdekesek a nők, mindenki egy olyan férfira vágyik, mint Gatsby, aki azért, hogy bizonyítson, felépít egy olyan birodalmat, amivel tudja hogy le tud nyűgözni akárkit. Mégis titkon csak egy embernek akar imponálni és az érdeklődését felkelteni. Ehhez rengeteg pénz, idő és kitartás kell, egyikből sincs hiány. Persze maga a szerelem és a szenvedély sem másodlagos, amivel ezt végrehajtja.

Aztán persze számtalannyi fordulat következik be és a vége, hmm nagyon is elgondolkoztató... Szándékosan nem árulom el. Szerintem mindenkinek meg kell néznie és egyedül kell eldöntenie, hogy ez a mese elnyerte-e a tetszését vagy sem. Nekem maximálisan. Régen volt már film ekkora hatással rám mint ez, így én mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti az 1920-as évek Amerikáját, a szesztilalmat, a csempészetet, a charlestont és a hatalmas bulikat.

by INK