Baz Luhrman ismét zseniálisat alkotott, mondom én laikus szemmel. A filmadaptáció hatalmas sikert arat a hazai és a külföldi mozikban egyaránt. F. Scott Fitzgerald remekül tudja a végsőkig fokozni a főhős megjelenését a regényében, ezt Luhrman is átveszi a filmben. A történetet Nick (Tobey Maguire) meséli el egy pszichológusnak, ugyanis hatalmas hatást gyakorolt rá az a nyár mikor az események zajlottak. A film kezdetén rengeteg hírt és pletykát hallunk Gatsby-ről, de látni nem látjuk csak a lábát vagy az árnyékát, mintha nem is létezne, mintha csak a képzelet szüleménye lenne, aztán természetesen megismerjük. Leonardo DiCaprio belépője nagyon hatásos, mikor kimondja, hogy ő maga A nagy Gatsby, akkor lövik fel éppen a tűzijátékot.

A címnél álljunk meg egy gondolat erejéig. A magyar „fordítás” számomra kicsit felemás, hozzátesz ugyan az eredetihez, de paradox módon inkább elvesz annak mélységéből. Ennél talán szerencsésebb lett volna, ha egyszerűen lefordítják a címet.  A Harcos számomra valami többet jelent egyszerű verekedő embernél, és többet tartogat maga a film is. Egy sportfilmről van szó, amelybe ügyesen beleszőttek egy családi drámát.