Azt már nagyon régóta tudjuk, hogy a film sokkal több holmi vizualitásnál, többek között van benne rengeteg pszichológiai töltet is. Most induló három részes sorozatunkban egy-egy film történetén keresztül szeretnénk körbejárni bizonyos pszichológiai és segítői kérdéseket. A bejegyzés írója nem pszichológus, csak a tanulmányai révén érintett a témában, így akadhatnak a posztban téves információk. :)
Figyelem, a cikk tele van történetmeséléssel, így az írást csak azok élvezhetik igazán, akik látták már a filmet.
Antwone Fisher története
Antwone Quenton 'Fish' Fisher (Derek Luke) egy ideges természetű ember – a film kezdetén a Maslow-i rendszer legalján helyezkedik el a fiziológiai szükségletek és a biztonsági szükségletek között -. De ezen nem is csodálkozhatunk, hisz az édesapja a születése előtt meghalt, az édesanyja pedig két hónappal a születése után elhagyta őt, Antwone pedig nevelőszülőkhöz került. Természetesen ezek a frusztrációk csak a jéghegy csúcsának bizonyulnak, a valódi és mélyebb történéseket csak a film végignézése közben/végén érthetjük meg.
Miután egy semmiség miatt ismét verekedésbe keveredik elküldik egy katonapszichiáterhez Dr. Jerome Davenporthoz (Denzel Washington) - ő a szakismerettel rendelkező segítő, aki egy kliensközpontú személyiség; az irodájában és az otthonában is biztonságot nyújtó légkört tud teremteni; a beszélgetéseik során sikerül Antwone személyiségét kibontani és végül a film végére eléri azt, hogy a fiú önállóan is tud döntéseket hozni -, aki szép lassan elnyeri a bizalmát. Ezen a ponton történik egy szerződéskötés az orvos és a fiú között, mivel ha nem vesz részt a kezelésben, akkor ki is rúghatják a haditengerészettől. Rengeteg eddig eltitkolt dolog derül ki a fiatal fiú életéről. Egyre nyíltabban beszél arról az időszakról, amikor a nevelőanyja, Mrs. Tate (Novella Nelson) minden lehető módon bántalmazta, mind fizikailag, mind lelkileg. Nekem például furcsa volt, hogy mennyire degradálóan használta a fiúra a nigger szót, miközben ő maga is fekete volt.
A fiúnak egyre fontosabb lesz az orvossal való kapcsolat és miután kiderül, hogy Dr. Davenport nem kezelheti 3 alkalomnál többször, ismét dühbe gurul. Az orvos látja, hogy itt nem elég a felszíni kezelés, így belemegy, hogy újra és újra találkozzanak. Antwone-nak egyre inkább kezd egyenesbe jönni az élete. Összejön Cheryllel (Joy Bryant) – ő a laikus segítő, aki saját személyiségéből fakadó megoldási módokat ajánl - és már ekkor gyanús egy kicsit, hogy egy arcra puszinak is mekkora nagy jelentőséget tulajdonít. Később ki is derül, hogy a fiú egy gyerekkori trauma miatt, még szűz – ezen a ponton a Maslow-i piramis biztonsági szükségletek fokán áll -. Antwone-t hamarosan Mexikóba küldik a többi matrózzal és semmi sem utal arra, hogy valami baj történne. A fiú leveleket ír a szerelmének, nyugodt, folyton mosolyog. Azonban az egyik kimenő alkalmával ismét összetűzésbe keveredik, ami verekedéssé fajult. Antwone-t ugyanis azzal piszkálták, hogy a tengerészet azonnal hazaszállíttatja és börtönbe zárja. Dr. Davenport a fiú segítségére megy és egy addig fel nem tárt traumatikus történet is feldolgozásra kerül. Kiderül, hogy a kis Antwone-t 6 éves korában molesztálta és testileg megfenyítette a Tate ház egy másik lakója, a nála sokkal idősebb Nadine (Yolonda Tate). Dr. Davenport Hálaadási vacsorára hívja a fiút, aki egy ajándékkal lepi meg a férfit – itt a fiú a Maslow-i rendszer szeretet szükségletének fokán áll - . A filmnek ezen része érintett meg a legjobban.
Ezután Antwone meghívja Dr. Davenportot a japán nyelvvizsga eredményhirdetésére – itt figyelhetjük meg az elismerés szükségletét -. A férfi el is megy és szembesíti Antwone-t azzal, hogy eddig tartott a kezelés és most már önerőből a saját útját kell járnia. A fiú ekkor ismét dührohamot kap, mert úgy érzi, hogy mindenki elhagyja. Nemcsak a szülei hagyták ott, hanem a legjobb barátja is, akit a szeme láttára lőttek agyon egy boltrablás közben. Felismerve azt, hogy szüksége van a családi kötelékre, Cheryllel együtt elindul Clevelandbe. Miután a szociális osztályon nem kap segítséget, elindul gyerekkora legfélelmetesebb helyszínére, a Tate házhoz. Itt találkozik Nadine-al és Mrs. Tate-el, akiket szóban rendesen helyre is tesz. A célját végül eléri, hiszen Mrs. Tate elárulja neki az apja nevét. Miután már szinte minden nevet felhívtak a telefonkönyvben, Antwone-nak szerencséje lesz, és rátalál a nagynénjére. A fiú megtudja, hogy az anyja a közelben lakik és meglátogatja őt. Antwone beszél is az anyjával, de „csak” azt éri el vele, hogy lélekben megbocsát neki. Miután visszatér a nagynénjéhez, a házban minden rokona összegyűl és úgy üdvözlik, mint egy régi ismerőst. Antwone családra lelt. A film utolsó jelenetében Dr. Davenport és Antwone ismét találkoznak és hálát adnak egymásnak.
A film (további) pszichológiája
Antwone Fishert feltétel nélkül elfogadja: Dr. Jerome Davenport, Berta Davenport, Cheryl, Jesse, Annette nagynéni, illetve az Elkins család szinte összes tagja. Antwone Fishert nem fogadja el: Nadine, Mrs. Tate, illetve néhány matróz társa. Nagyfokú empátia van Dr. Davenportban, bár ez a szakmájából is ered. Végül úgy szab határt az empátiájának, hogy elengedi Antwone kezét, hogy ezután önállóan döntsön az életéről. Dr. Davenport minden cselekedetében ott van a kongruencia, vagyis a hitelesség, mert őszintén és ítéletmentesen tud részt venni a kapcsolatban, a verbális és nonverbális kommunikációja összhangban van.
Antwone motivációja rengeteget változott, a film elején csak annyi volt, hogy eleget tegyen a rá kiszabott büntetésnek. Dr. Davenport nagyfokú ellenállásba ütközött, a fiú beszélni sem akart vele. Az orvos azt mondta neki, hogy ha háromszor beszél vele, akkor vége a kezelésnek. Így Antwone végül kénytelen volt beszélni, szép lassan megenyhült és elkezdte feltárni az életét. Rájött, hogy a dührohamai csak bajt okoznak és így sohasem lesz nyugodt élete. Aztán nagy motivációt jelentett Cheryllel való kapcsolata is. De talán a legnagyobb motivációt akkor érezte, amikor elindult Clevelandbe megkeresni a családját. Az a tudat, hogy megismerheti az édesanyját és esetleg új családra lelhet mindennél erősebbnek bizonyult. A segítő kapcsolat ismertetőjegyei közül sikeresen valósul meg a:
- következetes megbízhatóság, támasz, kongruencia. Dr. Davenport egyszerűen mindig ott van, ha Antwonnak szüksége van rá, pl. akkor is, amikor Mexikóban verekedésbe keveredik, és hazaküldik egy fogdába. Biztos vagyok benne, ha akkor nem megy rögtön oda, akkor Antwone újból visszaesett volna.
- Dr. Davenport feltétel nélkül, ítéletmentesen elfogadta Antwone különböző arcait, amit elé tárt. Szinte minden esetben pozitívan viszonyult hozzá.
- Antwone önálló tudott maradni az orvos mellett, hisz nem mondta meg neki, hogy pontosan mit tegyen, csak sugalmazta, hogy pl. keresse meg a családját.
A Yalom-féle gyógyító tényezők közül Antwone-nál működésbe lép a reménykeltés, remény fenntartása; az információátadás; a társas technikák fejlődése, szociális tanulás; a katarzis és az egzisztenciális tényezők.
Saját érzések, gondolatok a filmmel kapcsolatban
Nagyon meghatóak voltak a film azon jelenetei, amikor Antwone visszaemlékezik sanyarú gyerekkorára. Teljesen más megvilágításba került így a karakter. A film a végétől eltekintve egyáltalán nem giccses, nagyon jó arányérzékkel lavíroz az érzelmes jelenetek között. Egy igazi felemelkedés történet.
A film szinte egyetlen negatívuma, hogy iskolapéldája lehetne a hollywoodi prüdériának, mivel a testiséget – még egy csókot is – nagyon visszafogottan mutat be, viszont az erőszakot - sőt még egy kivégzést is - szinte premier plánban láthatjuk.
Kapcsolódó anyagok:
