Az egyetlen nap alatt játszódó filmben nyolc férfi életébe láthatunk bele. A humor nem a jelentekből fakad, hanem az ismerős, kínos helyzetekből, hallgatásból. A felszabadultságot az adhatja, hogy jé, velem is pont ez történt meg.

Egy lépcsőházban ezer éve nem látott, de régen nagy barátok összefutnak és elmondják egymásnak, hol tart az életük. A végén elválnak, mondván, majd egyszer csináljunk együtt valamit. Ismerős nem? Konkrét időpontot persze gondosan nem beszélnek, nehogy bekövetkezhessen a találkozás.

Elvált apuka viszi haza az iskolából volt feleségéhez a közös gyermeküket. Az asszony láthatóan távolságtartó, de kedves. Aztán kibontakozik a múltjuk: a férfi elhagyta egy ápolónőért. Majd most, hogy az ápolonővel vége, rájön, hogy haza akar menni. Ismerős, nem? A feleség azonban már terhes új szerelmétől.

Egy kétségbeesett férfi követte feleségét a szeretője lakásáig. Megtudjuk, hogy listát vezet arról magában, hogy miken kellene változtatni, életének melyik problémás részeivel kellene foglalkozni, de a lista és ő szépen eléldegélnek egymás mellett, anélkül, hogy bármi változás lenne. Már régóta tudja, hogy feleségének viszonya van, de nem szól róla. Homokba dugja a fejét. Jobb a biztos, talán hazug élet, mintsem a bizonytalan változtatás. Bizonyos kor után miért kellene változtatni. Ismerős, nem?

Egy válofélben lévő férfi szeretőjével való találkája után kutyát sétáltat. Egy parki beszélgetésből megtudjuk, egyik kapcsolatból azonnal a másikba ugrik, mondván igy könnyebb elválni. Ismerős, nem?

Egy hatalmas cégnél dolgozó fiatal apuka kikezd a munkahely hírhedt, bármire kapható nőjével. Nem akar elválni és éppen gyereke született. Már tíz éve dolgozik ugyanannál a cégnél. Mindenféle vágyai vannak, bár mi csak a szexuális vágyait ismerjük meg. Azokat a vágyait, amiket feleségével is kiélhetne, ha egyáltalán beszélne vele erről. Ismerős lehet ez a helyzet is.

Egy férfi gyönyörű felesége mellett potenciazavarral küzd. Egy másik, a nehézségekkel és az anyjával való kapcsolatával nem tud mit kezdeni és ennek a felesége látja kárát: veszekedésekben és néha egy-egy elcsattanó pofonban, hirtelen előtörő agresszióban. De kívülről persze mindkét pár tökéletes. Ráadásul barátok. A feleségek egymás közt megbeszélik a problémákat, sőt, még a másik férjével is tudnak beszélni a nehézségekről, a két férfi azonban nem meri vállalni egymás előtt a gyengeségeiket, pedig elvileg barátok, akik rendszeresen összejárnak. Ismerős, nem?

A problémákat könnyebb másnak elmondani, mintsem megbeszélni a mellettem lévővel. Könnyebb továbblépni, mintsem feldolgozni a múltat. Persze az élet kiszámíthatatlan és ki tudja, hogy egy-egy találkozásnak, kapcsolatnak a nagy egész tekintetében milyen hatása van.

A film megoldást nem ad, csak görbe tükröt, hogy csetlünk-botlunk a kapcsolatainkban. Szerintem lenyűgöző, ahogy öt tíz perces jelenetkből kirajzolódnak a sorsok. Nem moralizál, csak felvillant. A többit a néző intézi el magában, ha veszi a fáradtságot. Tanulság: a sorsok és az életfelfogások különbözők és amire úgy érzed, ez miért pont és csak veled történik meg, azzal sok-sok más ember is szembekerül.

Kép forrása: http://filmdreams.blogspot.co.at/2013/06/mejores-estrenos-en-cines-de-espana-2012.html