Dennis Lehane amerikai írót kérte fel a Sony Pictures Entertainment a Jacques Audiard börtöndrámájából, A próféta című filmből készülő új feldolgozás forgatókönyvének megírására.

Az angol nyelvű remake produceri munkálatait Neal H. Moritz és Toby Jaffe végzi. Bennfentesek szerint Jaffe volt az, aki úgy érezte, hogy a produkció jól illik Lehane stílusához és ő hozta be az amerikai írót a csapatba.

A román újhullámos rendezőként aposztrofált Cristian Mungiu, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című abortuszfilm után ismét egy megosztó témát vitt vászonra. A 2005-ben történt valós eseményeket Tatiana Niculescu Bran dokumentarista regény formájában dolgozta fel. Ez adta az alapot a rendezőnek a történet újragondolásához, amelyért 2012-ben Cannes-ban a legjobb forgatókönyv díját nyerte el, a két főszereplő, Flutur és Stratan pedig megosztva kapták a legjobb női főszereplőnek járó díjat.

Elkezdődött Mátyássy Áron új filmjének, a Víkend című pszichothrillernek a forgatása, a stáb először erdélyi, később magyarországi és indiai helyszíneken dolgozik.

A Budapest Film Produkciós Kft. és a KMH One Film koprodukciója Gál Péter, Tóth Csaba és Mátyássy Áron közös forgatókönyvéből készül és egy tragikusra forduló hétvégi vadászat történetét meséli el - tájékoztatta a produkció pénteken az MTI-t.

Martin McDonagh-t sokan a „kortárs dráma csodagyerekeként” tartják számon. Már 1996 óta jelentek meg különböző színdarabjai, melyek többségében véve pozitív kritikai visszhangot kaptak, és mára elismert színházi rendezővé és drámaíróvá avanzsált.

Van olyan népcsoport, nemzetiség és etnikum, akik iránt mások ellenszenvet tanúsítanak. Sokszor nem tudják a pontos okát, hogy miért, egyszerűen csak van az az érzés, amely generációról generációra száll – mert akarva vagy akaratlanul, de beleneveljük utódainkba – és nem marad más, csak a keserű gondolat egymás iránt, mindkét oldalról. Hogy mit tanít ez a film? Empátiát.

A hetekben került mozikba a Gravitáció című film. De most nem erről lesz szó. A sci-fi premier alkalmából nézzünk szét kicsit, hogyan is csinálják ezt nálunk, Európában.

Los ojos Julia, vagyis Júlia szemei. A cím felidézheti bennünk a romantikus pillanatot, amikor Rómeó először belenézett Júlia szemébe és azonnal beleszeretett…  Na, itt egyáltalán nem erről van szó, vagyis vannak rá utalások, de bár ne lennének (erről majd később). Ez ugyanis egy remek „thriller kicsit talán horror” tudjátok ez az a műfajkeresztezés, amit Hollywood és a vele azonosított amerikai filmgyártás mostanában hanyagol. Nem úgy, mint a ’90-es években. Az óceánon innen viszont, a spanyolok számomra már-már áll leejtősen jól csinálják.. Picit több mint 2 éve mutatták be, az „Amíg alszol” c. filmet, amihez foghatót nagyon régen láttam. Talán a műfajban etalonnak számító „Hátsó ablak (’54-es)” c. filmhez tudnám mérni, ami elég sokat elmond. Így nekem magas lett a mérce a Júlia szemeinél is, amely bizonyos részeiben kifogástalannak és zseniálisnak mondható, de mégis sikerült pár forgatókönyvbéli hibával elrontani az összképet.

Idén májusban került a magyar mozikba Michel Gondry legutóbbi alkotása, a Tajtékos napok. Az MTVA forgalmazta, így elég nagy reklámkampányt kapott, tehát viszonylag széles nézőközönséghez eljutott. A film az azonos című Boris Vian regény alapján készült, így mint a legtöbb adaptáció, nagyon vegyes fogadtatásban részesült. A Vian-rajongók például helyből elutasították, mondván, hogy Gondry szubjektív interpretációja egyáltalán nem tükrözi a francia író egyedi világképét, a Gondry-rajongók viszont a rendező visszatérését látják benne a Zöld darázsos malőr után.

Akartam látni egy olyan filmet, amit elismertek, jó rangsorolást kapott, és európai. Így jutottam el a Rövidfilm a gyilkolásról című lengyel drámához.

Egy korabeli kosztümös filmsorozat, mely nagy sikert aratott a nézőközönség és a kritikusok körében egyaránt. Igazi elismerés ez a rendezőnek és a szereplőknek!

A történet Mr. és Mrs. Bennet öt hajadon lányáról szól, a gazdag, jó férjjelöltnek számító Mr. Charles Bingley és a kissé makacs, öntudatos barátja, Mr. Fitzwilliam Darcy szomszédságukba költözését követően. A keszekusza szálak, a vagyonosság prioritása, az érzelmek ellentétes vonulata, a korra jellemző hatalmas kastélyparki séták, bálok eseményei azonban mind időben helyükre kerülnek, és nagyszerű tükröt tartanak a mai kor társadalmi jellemzői felé. Illem, erkölcs, udvariasság, elegancia és tisztelet - alap értékek a filmben, szembeállítva a napjainkban érezhető kiüresedettséggel, igaz-érték nélküliséggel. Ez a film egésszé tesz bennünket!

Tulajdonképpen ehhez az áldokumentum-vígjátékhoz a Bruno című film vezetett, ugyanis a főszereplőt alakító Sacha Baron Cohen játéka annyira letaglózott, hogy a mozi végén azt mondtam: ez az ember nem normális, látni akarom az összes filmjét!

Az utóbbi időben Szász János A nagy füzet című művétől visszhangzott a sajtó, mindenki nagy figyelemmel követte a film sorsának alakulását (melynek természetesen még most sincs vége), és még az is hallott róla, aki nem jártas a filmek világában. Ez persze nem meglepő, hiszen egyrészt ez az első film, ami az új támogatási rendszerben, az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap segítségével készült el. Másrészt sikereinek köszönheti a népszerűségét, hiszen elnyerte a Karlovy Vary Filmfesztivál fődíját, a Kristály Glóbuszt, illetve Magyarország ezt a filmet nevezi az Oscar-díjra legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

A Kick Ass (itthon a legbénább lemagyarosított filmcím versenyen dobogós lehetne: Ha/ver-ként) már első részében is összezavarhatta nézőit abban a kérdésben, hogy mit is nézünk most egészen pontosan: kölyköknek vagy felnőtteknek szóló képregény-mesét? Bevallom őszintén, én sosem voltam nagy képregény fan, persze lányok körében ez nem is volt olyan elterjedt, de ez a film már az első részével felkeltette érdeklődésem, hiszen nem az a tipikus szuperhősös sztori.

„Rossz ember vagyok, de ezen változtatok, megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam, és az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek, mint maguk, lesz állásom, családom, rohadt nagy TV-m, mosógépem, kocsim…”

A történet Mark Rentonról szól, és az ő „barátairól”. Képtelenek beilleszkedni a társadalomba, hiszen mindannyian lecsúszott alakok, egyetlen mentsváruk a heroin. A film során végignézhetjük, ahogy próbálnak kievickélni ebből az állapotból, majd a „józanságtól unottan” hogy esnek vissza újra a narkó hatalmába. Ám egy nap Rentont és haverját, Spudot elfogják lopásért. Az ítélet szerint Marknak elvonóra kell járnia…

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag és restség. Nincs olyan ember a világban, aki ne követett volna már el a hét főbűnből legalább egyet – vagy talán az összeset. De ezek a tettek valóban súlyos szankciókért kiáltanak? És ha igen, kinek a feladata végrehajtani a büntetést.

Tina (Alice Low) 34 évesen az őt lelki terrorban tartó édesanyjával él (és egy kis kedvenccel) meglehetősen beteges se veled, se nélküled viszonyban. Poppy, a kiskutya tragikomikus halálát követően az anya látványosan szenved: egy székben ül és nyög hosszan és elnyújtottan. Tina számára a kiutat és a lehetőséget az életre Chris (Steve Oram) jelenti, akivel lakókocsis kempingtúrára indulnak. Az anya szerint a kapcsolat túl friss, természetesen nem akarja elengedni lányát (A zongoratanárnő anya-lánya kapcsolatát idézi) és közli Chrissel, hogy egyáltalán nem kedveli. A pár útnak indul felfedezni a csodás angliai vidéket, precíz útvonaltervet követnek, minden múzeumot meglátogatnak. Élvezik a kirándulást. Aztán valaki elkezd szemetelni.

Létezik-e olyan bosszú, amely brutális megtorlásra sarkall? Vajon a düh el tud-e uralkodni rajtunk oly' annyira, hogy akár ölni is képesek legyünk? Steven R. Monroe mozija ad ezekre választ nekünk...

Adott öt, negyvenes éveit taposó férfi, akik a középiskolában hatalmas ivócimborák voltak. Egyikük Gary King (Simon Pegg) a Király, vagy ha úgy tetszik a „farkasfalka” vezetője, aki túlkorosan sem tud elszakadni a középiskolai élményeitől, még mindig visszavágyik a diákévekbe és az azokat kísérő óriási tivornyákhoz a barátaival. Gondol egyet és összerángatja a régi társaságot, hogy együtt térjenek vissza Newton Haven-be, a városkába, ahol középiskolás éveiket töltötték.

A cél pedig nem más, mint végigmenni az „Arany úton”, amely 12 kocsmán és rengeteg söröskorsón át vezet. Az utolsó kocsma neve „The World’s End (Világvége)”, amely a film címét is adja. Hihetnénk, de nem csak erről van szó, ugyanis a kisváros a világgal együtt jelentősen megváltozott a ’90-es évek óta, amikor az öt barát kirepült az almamáterből. Idegen civilizáció foglalta el a várost, és amint hőseink erre rájönnek, megkezdődik a hajsza! A társaság nagy részének az életéért, Gary-t viszont magasztosabb cél vezérli továbbra is: Minden kocsmában meginni egy jó korsó sört.

„Benjámin rám nézett és én tudtam, hogy tudja, hogy ki vagyok. Majd becsukta a szemét, mintha csak elaludt volna."

Hugh Jackman szerepet kapott Neill Blomkamp dél-afrikai rendező Chappie című új sci-fijében.

Az ausztrál színész erről a most zajló Zürichi Filmfesztiválon beszélt, ahová Fogságban című thrillerét kísérte el.