Tulajdonképpen ehhez az áldokumentum-vígjátékhoz a Bruno című film vezetett, ugyanis a főszereplőt alakító Sacha Baron Cohen játéka annyira letaglózott, hogy a mozi végén azt mondtam: ez az ember nem normális, látni akarom az összes filmjét!

Borat Sagdiyev egy kazahsztáni férfi, akit a fiktív Tájékoztatási Minisztérium Amerikába küld producerével, Azamot Bagatovval együtt, hogy az ottani kultúrát, szokásokat „felderítsék”. Számos emberrel találkoznak az útjuk során az Egyesült Államok minden rétegéből, közben pedig folyton kisebb-nagyobb bajba keverednek, hiszen Borat nem „civilizált” viselkedése mindig kiveri a biztosítékot.

Nem beszélve provokatív kérdéseiről; sokszor észre sem veszi, hogy megbotránkoztatja az embereket. Az interjúalanyok viszont mindig megpróbálnak higgadtak maradni, és válaszolnak neki, mivel ők valóban azt hiszik, hogy a férfi egy külföldi tévés személyiség, aki csak most ismerkedik kultúrájukkal.

A film szinte minden egyes jelenetében érződik a társadalomkritika. Láthatunk faji és vallási kérdéssel kapcsolatos jeleneteket, de szó esik fogyatékosságról, sztárimádatról és nemiségről is. A történet pedig épp attól válik humorossá, hogy mindezt egy butácska, műveletlen „riporter” adja elő.

Az Atlantic Monthly-ban megjelent Michael Medved kritikája nagyon jól ábrázolja a film hatását: „Az évtized talán legviccesebb filmje, egyszerre hihetetlenül vicces és kalapemelést érdemlő, tele jól eltalált részekkel, amiket mindenáron el akarsz majd mondani a barátaidnak, hogy aztán ismét nagyot nevess rajta.”.

Én személy szerint könnyesre nevettem magam a film közben, és valóban, akinek csak tudtam, elmeséltem a kedvenc jeleneteimet – nagyon sok volt! Sacha Baron Cohen egy őrült, a szó legpozitívabb értelmében. És ezt az őrültséget mindenkinek látnia kell!

Kép forrása: www.cinemazingstuff.blogspot.com