Tim Burton különleges világának egyik leghíresebb filmje az Ollókezű Edward (eredeti címén: Edward Scissorhands).
Az elmúlt hónapokban többször is valamilyen formában szóba jött ez a film, és mindig átfutott az agyamon: de jó lenne megint megnézni. Mivel a film 1990-ben készült, így erősen elgondolkodtam... Lehetséges, hogy talán nem is láttam még, csak a film "hátszele" miatt voltam ezen a véleményen. Így az egyik este (tévéműsorok híján) kiemeltem DVD gyűjteményünkből az Ollókezű Edwardot. Igen, most jött el az ideje, hogy lássam, hiszen egyébként is a napokban vetítik a mozik Burton legújabb filmjét, az Éjsötét Árnyékot.
Nézzük a film rövid történetét! Az amerikai kisváros szélén lévő dombtetői, „mesebeli” kastély lakója, az öreg, különc feltaláló egy fiút hoz létre magának. Az Edwardnak (Johnny Depp) keresztelt lény érző szívet takar, s képességei megfelelnek egy emberével, de még a remekmű nem készült el teljesen. Kezei helyén ollók éktelenkednek. Sajnálatos módon ollói a helyükön maradnak, hiszen a feltaláló meghal, mielőtt művét befejezhette volna. A magányosan élő fiúra egy odatévedő tanácsadónő, Peg (Dianne Wiest) talál rá. Magához veszi őt, hisz tudja a zord külső egy jószívű lényt takar. Edwardot lassan a család és az egész város is megszereti, főleg azért, mert ollóit hasznosítani tudja. Gyorsan bele is szeret a csinos Kimbe (Winona Ryder), ám ez bonyodalmakat von maga után.
Az első látásra furcsának és elvontnak tűnő film nagyon is mély jelentéseket hordoz magában. Bemutatja emberi tökéletlenségünket, s hogyan reagálunk az új, különleges dolgokra. Aztán ha valami baj történik, akkor mennyire vagyunk képesek azt eltaszítani magunktól, nem gondolva a következményekre. Tim Burtonnak sikerült ezt a tulajdonságot tökéletesen górcső alá venni, például az eltúlzott képi világ megjelenítésével is.
A film nézése alatt számos érzelem vonult végig bennem: az örömtől a meghatottságig, a sajnálattól egészen a szánalomig, ami végül szomorúsággal zárult. Bevallom, hogy elérzékenyültem, és a nem várt befejezésen bizony elpityeredtem. Ennek ellenére jó érzésekkel zártam a filmet. Johnny Depp ezerarcúsága lehengerlő, a karakterben valami megfoghatatlan és érthetetlen vonzalmat épített bele, ami mindenkit elbűvöl az első perctől fogva. Színészi játéka nem hagy maga után kétségeket. Egy nem mindennapi film olyanoknak, akik szeretnek kicsit elrugaszkodni ettől a világtól úgy, hogy közben mégis maradjon reális keretek között.
