Egyik kedves barátomtól kaptam több filmet a nyárra. Remélem visszakapja majd. Az egyik címen megakadt a szemem, azért mert rohadt hosszú volt, meg emlékeztem erre az alkotásra jó 10-12 év távlatából. Az angol, aki dombra ment fel, de hegyről jött le című filmről beszélek, amely az angol címnek a hű fordítása (The Englishman Who Went up a Hill But Came Down a Mountain). Nagyon nem is lehetett volna mást adni neki. Hosszúságban talán csak az Én, Pierre Riviére, aki megöltem anyámat, húgomat és öcsémet  című francia filmdráma veszi fel vele a versenyt. De visszatérve az angol alkotásra, tisztán előttem van az a pillanat a 90-es évekből, amikor a Music Tv-n reklámozták a filmet, s már akkor is hosszúnak tűnt a címe.

Hugh Grant egyik kevésbé ismert alakítása. A film története eredeti, de manapság már ilyen jellegű történetekből is van elég. Még mielőtt tényleg kezdtem volna elhinni, hogy már mindent megírtak, a történet kezdte belopni magát a szívembe. Röviden a filmről. Az első világháború vége felé egy walesi falucskába, Ffynnon Garw-ba érkezik két térképész (geográfus) az Angol Királyi Akadémiától. A feladatuk: a faluval megegyező nevű domborzati egységről kideríteni hegy-e, vagy csak dombocska? A falu lakossága felhördül, hiszen ők ősidőktől fogva hegyként tisztelik, sőt azt állítják, hogy ez az első hegy, amelyet láthat az utazó a szigetre érve. Szóval nincs könnyű dolga a tudósoknak.

Azt állapítják meg, hogy a Ffynnon Garw 1000 láb alatt van, tehát dombnak minősül a walesiek hegye. "Csak" 16 láb kellene. Hát erre egész Ffynnon Garw összefog. A szó legtisztább értelmében. Építkezésbe kezdenek a hegytetőn, mindenki visz földet, ásnak, hordanak... Az öreg pap halála egyben a hegy fennmaradását is biztosítja. A sírja a hegytetőn újonnan épült csúcson lett kialakítva, így azt is bele kell számolni a méréskor. A történet szerencsésen alakul, 1002 lábra "felhozzák" kis hegyecskéjüket a walesi emberek.

Mi is fogott meg a filmben? Talán a csodálatos walesi táj? Vagy az a tudat, hogy ez a történet apáról fiúra szállt (a rendező az apjától hallotta, aki meg az ő apjától). Talán inkább az, hogy a film kialakított bennem több kérdést is. Hogy lehetnek ilyen erős, rendületlen hittel megáldva a walesiek? Miért fontos ennyire egy kicsinyke hegy, amely dombnak is nevezhető? De megértettem egyszerre a walesi emberek igyekezetét, kitartását. Minden közösség, akár kicsi, akár nagy, akár egy család, akár egy nemzet, akár egy falu, akár egy ország az összetartozás tudatán alapszik. Nekik ebben a hegyben van. S ez a legszilárdabb alap.

De ez nem működik hit nélkül. A hitnek és az összetartozás tudatának meg kell fognia egymás kezét. A hit sokféle, de mégis egy tőről ered. Higgy önmagadban! Higgy a családodban! Higgy a nemzetedben! S itt elakadtam. Egyből a sajátomra gondoltam. S feltettem egy másik kérdést. Miért nem tudok hinni a nemzetemben? Vissza akarom kapni ezt a hitemet! Talán elvesztettem, de majd megtalálom! Ez is egy hit. Hiszek abban, hogy megtalálom. Elkanyarodtam egy kicsit a film világától, de ettől volt megkapó az alkotás. Hogy elkanyarodtam, s feltettem magamnak kérdéseket! Mire vársz? Tedd fel magadnak te is!