Nem igazán tudtam, hogy milyen egy vígjáték-dráma mindaddig, ameddig meg nem néztem az Életrevalók (Intouchables) című filmet. Érdekes, hogy általában a legjobb filmekről nem hallani semmit és csak úgy talál rá az ember véletlenül, talán épp ez a jó benne. Ezt az alkotást ugyanis vétek lett volna kihagyni. Ismét egy francia filmmel állunk szemben. A főszereplők története a következő mondattal kezdődött: "Fogadjunk, hogy..."

Philippe (Francois Cluzet) a gazdag arisztokrata, aki egy baleset során tolószékbe kényszerült, ápolót keres magának. A számos jelentkezővel folytatott beszélgetés után érkezett az igazán érdekes természettel és kéréssel rendelkező Driss (Omar Sy). Philippe felfogadja őt maga mellé, ám Driss nem gondolja komolyan és első látásra meglehetősen alkalmatlannak tűnik a feladatra. A két férfi személyisége és világa föld és ég, mégis megtalálják a közös hangot. Kettejük kapcsolata barátsággá alakul, ami számukra is meglepő.

Egy megható és egyben vidámsággal megfűszerezett film, amit kár lenne nem látni. Ráébreszti az embert arra, hogy a rosszban igenis van jó, még akkor is, ha már elveszettnek tűnik minden. Az embert csak a saját korlátai tartják vissza a boldogságtól és csakis saját magunk tehetünk életünk jobbá tételéért. Egy jó barát kincset ér és ne ítéljünk meg senkit előre.

Többet nem is tudok mondani róla, mert ezt látni kell!
Ajánlom azoknak... áhh, ezt hagyjuk is. Nézzétek meg, nem fogjátok megbánni!

Ui.: A hab a tortán csak a végén derül ki.