Lassan már egy éve, hogy megjelent Nicolas Winding Refn Drive című filmje, amely remek kritikai sikert ért el. A dán egyelőre nem tartozik Hollywood legismertebb, vagy legsikeresebb rendezői közé, ám filmográfiájában böngészve kiváló alkotásokat találunk. A Drive, egy a maga nemében egy abszolút egyedülálló hangulatú film lett, ami azonban könnyen megoszthatja közönségét. Erről később, most nézzük a történetet.
A főszereplő egy Sofőr (Ryan Gosling), aki egy kis autójavító műhelyben dolgozik, ám esténként gengsztereknek és rablóknak segít lelépni a tett színhelyéről, lehetőleg úgy, hogy a rendőrök ne kapják el sem Őt, sem utasait. Hősünk viszont, nem szeretné tovább ezt az életmódot folytatni így, egy nem kevésbé veszélyes, ám törvényes keresetkiegészítés után néz: autós kaszkadőr lesz, akciófilmekben. Nem sokkal később megismeri Irene-t(Carey Mulligan), az egyedülálló anyát és gyengéd érzelmeket kezd táplálni a nő iránt, ahogy azonban lenni szokott a nő férjét Standard-et kiengedik a börtönből, és visszatér családjához. A börtönviselt férfiről rövidesen kiderül, hogy hatalmas összeggel tartozik a maffiának, és amikor családja életének kioltásával fenyegetik meg, közbelép a Sofőr és felajánlja, hogy bevállal egy utolsó melót, hogy megvédje Irene-t és fiát.
(Egyébként nem véletlenül hívom csak "Sofőrnek" a főszereplőt, ugyanis az egész film alatt nem derül ki a neve!) Mint az a történetből kitűnik, nem a sztori teszi ezt a filmet egyedülállóvá, hiszen az tele van klisékkel és látszólag teljesen sablonos karakterekkel, azonban itt senki sem olyan, amilyennek az eddigi tucat akciófilmek bemutatták. Sem a Sofőr, sem az egyedülálló anya, sem pedig a börtönviselt Standard. A rendező, egy realisztikus akció-dráma-thrillert alkotott, realisztikus karakterekkel, éppen ezért a néző nem azt fogja kapni, amit megszokott, emiatt csalódottak is lesznek, akik egy másfél órás agyatlan lövöldözés elé ülnek le, és kapnak helyette egy enyhén művészfilmre hajazó alkotást.
A kamera mögött
Na de melyek azok az elemek, amik ilyenné teszik ezt a filmet? Legfőképp talán az, hogy már-már idegesítően kevés a párbeszéd. Ryan Gosling „szövegkönyve” kb. egy söralátét terjedelmével konvergál. Nyilván a szövegírók sokat agyaltak azon, hogy Ryan-nek a lehető legtömörebb válaszokat adják a szájába. Ráadásul a főhős egyszavas mondatai is úgy érkeznek, ahogy Magyarországon a vonatok, jelentős késéssel. A zenei betétek, azonban remekül sikerültek és sokszor én úgy éreztem, hogy egy-egy dal szövege a főhős ki nem mondott érzéseiről árulkodik.
Az agresszió ritkán, de robbanásszerűen jelenik meg a filmben, ilyenkor nagyon véres jeleneteket láthatunk, de csak egy-egy pillanat erejéig. Ez a rendezői húzás Takeshi Kitano filmjeire emlékeztet és segít elhitetni velünk, hogy a Sofőr egy igazi pszichopata, és ehhez hozzájárul Ryan Gosling remek alakítása is.
Az operatőri munka szerintem kifogástalan annak ellenére is, hogy nem megszokott helyekről vették fel a jelenteket, mivel itt sem annyira a látványosság dominál, hanem az erős hatáskeltés a nézőben. Ezért láthatunk nagyon közeli arcreakciókat minden feszültséggel teli pillanatban. Külön érdekes volt számomra a záró jelent ilyen szempontból, erről azonban nem szeretnék írni, mert azzal lelőném a poént.
Van még egy dolog, amiről mindenképpen illik említést tenni a filmmel kapcsolatban: ez pedig az abszolút profi díszlet és jelmeztervezés. Az egész film alatt csak úgy árad felénk a '80-as évek atmoszférája, említhetném itt az autókat, bárokat, éttermeket, zenét, de a legjobb példa talán Ryan Gosling híres Skorpiós dzsekije, amit valószínűleg az összes rajongó magának szeretne tudni.
Kinek? Kivel?
Ez tipikusan az a film, ami nem a nagyközönségnek szól, hanem olyan filmművészet-kedvelőknek, akik értik és szeretik ezt a fajta intelligens és feszültséget teremtő thriller hangulatot. Szerintem egyedül érdemes nézni, vagy egy-két olyan emberrel, aki nem unja halálra magát ettől stílustól. Még egy dolog: én azt mondom, hogy ha tehetitek eredeti nyelven, felirattal nézzétek! Úgysincs benne túl sok szöveg, és jobban átadja a film hangulatát. Egyáltalán nem vagyok az a fajta „sznob-filmesztéta”, aki csak eredeti nyelven hajlandó filmet nézni, mivel hazánkban igazán remek szinkronhangok vannak, de a Drive-ban valahogy mégis, öli az atmoszférát a fordítás. Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, jó szórakozást kívánok!