Szeretem Nicolas Cage-et. Ezt onnan tudom, hogy ha meglátok egy nevével reklámozott filmet, egyszerűen kíváncsi leszek rá. Valahogy egy hidat képez számomra a ’90-es évek és a mai kor között, hiszen Bruce-t (Bruce Willis) leszámítva ő az egyetlen abból az időből, aki azóta is rendületlenül szállítja a különböző (minőségű) thrillereket és akciófilmeket az erre éhezők népes táborának. Általában úgy negyedévente felbukkan egy-egy új darabbal, így effektíve gyakrabban láthatom őt, mint a saját, vidéken élő apámat.
Persze tisztában vagyok vele, hogy a mennyiség Cage-nél is a minőség rovására ment az évek során, de az ő neve nálam biztosíték arra, hogy legalább egy-két órás, könnyed kikapcsolódást kapjak a pénzemért, avagy a megabájtjaimért. 2011-ben öt (!) filmet is forgatott a színész, reméljük, nem kenyérre kell neki a zöldhasú, hogy ennyire kihajtja magát.
A bosszú jogán (Seeking Justice) című alkotást 2012 tavaszán láthattuk a hazai mozikban, de nemrég már kijött dvd-n, ami által jó minőségben is letölthetővé vált ilyen-olyan formában az internetről. Cage Will Gerard bőrében ismét hozza megszokott, esendő karakterét, aki feleségével (January Jones) kispolgári életet él New Orleans-ban, ami L.A. után Amerika második legmocskosabb városává nőtte ki magát bűnözés szempontjából. Foglalkozását tekintve tanárember, aki az egyik gimnáziumban próbálja némi irodalommal megtölteni a helyi kisgengszterek fejét, de a film alatt a jó Cage gyógyszere is elgurul, és be is ver egyet a "kötelező agresszív néger" diáknak.
A történet szerint egyik este a nejét csúnyán megerőszakolják és helyben hagyják az utcán. A kórházban a nő életéért aggódó Gerardot leszólítja egy titokzatos férfi (Guy Pearce), aki Simon néven mutatkozik be, és elmondása szerint társaival hasonló ügyekre szakosodott: célja, hogy a lezüllött várost újra élhetővé tegyék, megszabaduljanak az erőszaktevőktől, gyilkosoktól. Felajánlja, hogy felkutatják neki felesége bántalmazóját, és megbüntetik, cserébe majd csak egy apró szívességet kér tőle később, amolyan „semmi különös, ne is gondoljon rá” típusút.
Cage természetesen sejti, hogy ha belemegy, itt valami nagy sár lesz a palacsintában, de felesége véresre vert arca sejlik fel előtte, és végül elfogadja a „segítséget”. Innentől kezdve beindul a cselekmény, az elkövető nemsokára hulla lesz, egy ideig minden szép és jó. Ám pár hónap múlva bizony megcsörren Gerard telefonja, a túlsó végen Simon jelentkezik. Jelzi, hogy be óhajtja hajtani az adósságot, és nem éppen egy sört szeretne meginni a zaklatott tanárral. A sztori ilyen formában hajaz Hitchcock Idegenek a vonaton c. alkotására, és a „kérek majd egy szívességet” szöveg is ismerős lehet Michael Madsen Az igazságosztó -egyébként meglepően remek - sorozatából.
Cage úgy dönt, nem hagyja magát, és rövid időn belül, az egyszerű értelmiségiből kikupálódik oknyomozó, verekedő, fegyverrel hadonászó polgárrá, aki addig is borsot tör Simon orra alá, míg el nem jön a nagy leszámolás kettejük között. A cselekmény tartalmaz még pár könnyed fordulatot, de azt hiszem, az átlag mozi néző simán megemészti majd. Ja, és a cikk címe mit akar a nyúllal? Benne van a filmben, akit érdekel, nézze meg!
by DoN
