KinoCircus - A filmes blog

Azt hiszem, veszélyes vizekre eveztem, amikor úgy döntöttem, hogy a következő választott témám a Donnie Darko lesz. Egyrészt, mert a film igen véleménymegosztó, másrészt egy bonyolult és több értelmezésben is magyarázható műről beszélünk. Gondoltam, végzek egy kis kutatást és utána olvasok, ki mit gondol a filmről. Nos, találtam egy-két szakszavakkal kifejtett és már-már kisebb tanulmányoknak megfelelő hozzászólást is.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy egyszerű film és jóval elvontabb, mint ahogyan egy átlagember gondolkozik. Éppen ezért úgy véltem, hogy én, mint az „egyszerűbb emberek” képviselője, bemutatom saját szemszögemből a filmet. Nem áll szándékomban több oldalnyi elemzést írni róla, csupán egy kis ízelítőt biztosítani azoknak, akik még nem látták a filmet, vagy már megtekintették, csak pont a film bonyolultsága miatt nem értették és hátha egy kis kedvet kapnak az újbóli megnézésre.

A film centrumában egy gimnazista kamasz fiú, Donnie Darko (Jake Gyllenhaal) áll. A fiú különös viselkedései és alvajárása miatt pszichiáterhez jár. A szülőknek ez a döntése talán nem is volt olyan rossz ötlet, ugyanis Donnie egy óriás nyúlról hallucinál, aki egy fontos információt oszt meg vele: huszonnyolc nap, hat óra, negyvenkét perc, tizenkét másodperc múlva véget ér a világ… 

 

Bevallom, számomra is kicsit érthetetlen volt a film, pedig nem egyszer láttam. Valami mégis megfogott benne. Talán pont az az összevisszaság, ami jellemzi és a végkifejlet, amikor az ember már úgy gondolja, hogy: „Na, jó… feladom. Akkor most mi van?”. Véleményem szerint, nem kell itt filozofikus gondolatokat megfogalmazni a filmről. A megoldás nagyon egyszerű. Mindenki azt gondolja bele, amit akar. Mindenkinek mást jelent a film. Éppen ezért vált kultuszfilmmé, mert egyesek az egekig dicsérik, míg mások egy forintot nem adnának a megnézéséért. Ki kell emelnem Jake Gyllenhaal alakítását, mivel kifogástalanul játszotta a „bekattant” szerepét. Több mint valószínű, hogy ez is közrejátszott, abban, hogy megkedveltem a filmet. Ugyanis számomra a legfontosabb dolog nem csupán a történet, hanem a színészi játék is. Valószínűleg ezzel nem csak én vagyok így.

Filmnézésre fel és várom a vele kapcsolatos véleményeket!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kinocircus.blog.hu/api/trackback/id/tr104519409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Yarner · http://androlib.blog.hu 2012.05.17. 10:35:01

Erre a filmre mérges vagyok.
Tetszett nekem is nagyon, amikor megnéztem, remek a hangulat, nagyon jók a figurák (a fő- és a mellékszereplők is), jók a színészek, lebilincselő a probléma.
Eleinte én is valami hasonlóra jutottam, mint te, hogy helyet hagyott a rendező az egyéni interpretációnak, ami egy ilyen sztori esetében idegesítő, de meg tudom érteni, és szeretem, ha hagyják a nézőt gondolkodni.

Utánaolvasva viszont kiderült, hogy a rendező egy nagyon is egzakt dolgot talált ki, és annak megfelelően építette fel a sztoriban a világot - csakhogy erre a filmen belül nincsen utalás, a külön megjelentetett, extraként beszerezhető "Philosophy of Time Travel" füzetben írta le.

Magyarul
a) elénk tett egy izgalmas rejtvényt, amiből szánt szándékkal eldugott néhány darabot, és a nézőnek valójában semmi esélye nincsen, hogy megfejtse.
b) nincsenek alternatív értelmezések, az egész történetnek egyetlen sci-fi jellegű magyarázata van.

Ez engem kicsit dühít.