Woody Allen-nek ismét sikerült egy jó filmet összehoznia. Az Éjfélkor Párizsban című film nagyon is nézhető és élvezhető, de attól függ, hogy ki(k)nek. Ugyanis a sztori egészében történelmünk művészetének nagyjai sorakoznak fel. Úgy, mint Hemingway, Fitzgerald házaspár, Picasso, Dalí és még sokan mások. Tehát, már előre jelzem, aki meg akarja nézni, az gondolja meg kétszer is, hogy mennyire jártas a töriben, mert csak akkor lesz ez az alkotás élvezhető, ha legalább nagyjából tisztában vagyunk az elhangzó nevekkel.

A története nagy vonalakban a következő: Gil (Owen Wilson) és Inez (Rachel McAdams) jegyben járó pár, akiknek üzleti okokból Párizsba kellett utazniuk a lány szüleivel. Gil író és neki Párizs olyan, mint a kánaán. Sajnos Inezzel nem jönnek ki túl jól és a kis "nyaralásuk" során ez egyre jobban éleződik. Ők ketten teljesen más emberek. Gil egyszer egy éjszaka tett sétája alatt pontban éjfélkor, valahogy időutazásba keveredett és a hőn imádott 1920-as évekbe került. Nem hitte el, mi történik vele, de szemmel láthatóan élvezte a dolgot. Senkinek nem tűnt fel, hogy ő nem illik bele a képbe. Természetesen másnap mindig otthon kelt és a jelenben ébredt, de annyira tetszett neki ez a kis utazás, hogy minden éjfélkor elsétált arra a helyre és különböző kalandokba keveredett híres barátaival. Olyanokkal találkozott, akik neki, mint írónak példaképei. És ő ott ült velük szemben és beszélgetett saját alkotásaikról. Még véleményt is kért ki tőlük. Ahogy azt a történet megkívánja, a romantikus '20-as években a szerelem is megtalálta őt Adriana (Marion Cotillard) személyében, aki épp Picassonak volt a szeretője. Adriana is épp olyan lélek volt, mint ő, jómaga is egy másik korba vágyott a jelenleginél. Így az ő útjaik is elváltak...

Ajánlom tehát azoknak, akik szeretik a kosztümös, és a modern korabeli filmeket is, hiszen ez a kettő érdekes egyvelege. Jó szórakozást az időutazáshoz!

KinoMeter: