A Fejvadászok (Hodejegerne) című film, ezekkel a mondatokkal kezdődik: "A nevem Roger Brown. 1 méter 68 vagyok. Lélek kurkász nélkül is tudom, ezt kompenzálni kell." És ezekkel fejeződik be: "A nevem Roger Brown. 1 méter 68 vagyok. És tudják mit? Ez több, mint elég." A két rész között pedig egy olyan intelligens és szórakoztató thrillert kapunk, ami elég ritka a mai filmgyártásban.
Filmünk főhőse, Roger Brown (Aksel Hennie) tulajdonképpen egy nagyon sikeres fejvadász. Munkája abból áll, hogy a megfelelő embereket ajánlja a legmegfelelőbb pozíciókba. Rogernek azonban luxus élete van, egy tipikus északi szépség a felesége (Synnøve Macody Lund) és egy több száz négyzetméteres lakásban élik mindennapjaikat. A jól kereső állása nem fedezi a költségeket, így egy kis mellékes munkát folytat. Roger egy nagyon jól jövedelmező, ám illegális munkát választott, a műkincstolvajlást. Az évek során egy nagyon hatékony stratégiát dolgozott ki a lebukás elkerülésére. Azonban egy hatalmas vad kerül Roger látókörébe, amikor a felesége bemutatja neki a jóképű vállalatigazgatót, Clas Greve-t (Nikolaj Coster-Waldau). Ez a találkozás indítja útjának az elmúlt idők egyik legjobb európai bűnfilmjét...
Synnøve Macody Lund, Nikolaj Coster-Waldau, Aksel Hennie
A norvég-német koprodukcióban készült film a híres skandináv krimi nagyágyújának, Jo Nesbø-nak a regényéből készült. Fantasztikus karaktereket rajzolt meg a szerző, amit nagyon ügyesen adaptáltak a mozivászonra. Egyszerűen imádom, amikor egy főhős nem makulátlan, hibái vannak, mégpedig nagyok. Amikor először nem tudod eldönteni, hogy szurkolsz-e neki, vagy távol maradsz a karaktertől. Aztán hirtelen megnemesedik a főhős és annyira izgulsz érte, mintha a saját életedet féltenéd. Rogernek mindenképpen meg kell járnia a purgatóriumot ahhoz, hogy megtisztuljon. Egyszerűen nincs más választása. Ehhez a megtisztulási folyamathoz pedig nagyon fontos szereplők sorakoznak fel. Ott van nekünk az irritálóan tenyérbemászó képű főgonosz, na meg a sok pénz reményében minden balhéra kapható bajtárs, Ove (Eivind Sander). Ezek az alakok mind-mind elősegítik főhősünk megdicsőülését, mert bármennyire európai filmről is beszélünk, a happy endet itt sem kerülhetjük el. De ebben a filmben nem zavaró, nem nyálas és hatásvadász, hanem egyszerűen szükségszerű.
A filmbeli alakítások rendkívüliek, a Roger Brownt alakító Aksel Hennie a Max Manus után immáron másodjára mutatja meg a nagyvilágnak a zsenialitását. Nem az a tipikus főhős karakter, igazi jéghideg északi kisugárzása van, akit nehéz befogadni, nehéz megkedvelni. De annál nagyobb elismerés az alkotóknak, hogy egy idő után (pont amikor kell) mégis sikerül. Le a kalappal a Casting Director előtt, aki egy újabb csodás skandináv szépséget adott a filmvilágnak, Synnøve Macody Lund első filmes alakítása annyira szuggesztív és meggyőző, hogy nem is értem eddig hol rejtegették. A Clas Greve-t alakító Nikolaj Coster-Waldau is nagyon meggyőzően formálja meg a velejéig romlott és a cél érdekében mindent bevető főgonoszt, bár az ő karakterének árnyalása és motivációjának kidolgozása nem tartozik a film erősségei közé, de ez nem a színész hibája. Coster-Waldau, - akit a sorozatfüggők leginkább a Trónok harcából ismerhetnek, ő alakítja Jaime Lannistert a Királyölőt - mindent megtesz, hogy teljesen elidegenítsen minket a karakterétől.
Azoknak ajánlom a filmet, akik szeretik a csavaros sztorikat, a tipikus északi hangulatot és nem riadnak vissza az erőszak nyílt ábrázolásától. A Fejvadászok egyáltalán nem formabontó alkotás, de még így is az elmúlt évek egyik legjobb krimije a kategóriájában.
KinoMeter:
