"............A történetben egy fiú és egy lány. A lányt Summernek, a fiút Tomnak hívták. Sokáig külön-külön fedezték fel maguknak a világot.

Tom abban a hitben nőtt fel, hogy addig nem lehet boldog, míg meg nem ismerte az igaz szerelmet. Ez a hite abban gyökerezett, hogy túl korán ismerkedett meg a szomorú brit-pop zenével, és tökéletesen félreértette a Diploma előtt című filmet. Summer nem hitt ebben. Szülei válása óta két dolgot szeretett igazán: hosszú sötét haját, és hogy milyen könnyen szabadult meg tőle, miközben a világon semmit sem érzett. Summer lényének kisugárzása nem volt átlagos, amelyhez megmagyarázhatatlan jelenségek is társultak:a gimnáziumi évkönyvébe egy együttestől vett idézetet, majd ezután a banda lemezeladása ugrásszerűen megnőtt;  egy fagyizó történetének legmagasabb bevételét érte el, s a lány ott dolgozott. A sors egymáshoz fújta őket.Tom egyből szerelemes lett. Summer csak egy kapcsolatot akart. Egymásnak örömet szerezve boldog napokat éltek meg.

Jót vacsoráztak az IKEA áruház konyhájában, bakelit lemezeket gyűjtöttek, Tom megmutatta kedvenc helyét, parkokban csókolóztak és egymással versengve "csúnya" szavakat kiáltoztak mindenki megdöbbenésére. Summer unni kezdte Tomot. 

A fiú kétségbeesetten küzdött. Szakítottak. Tom nem adta fel, s tovább küzdött, addig míg értelmetlennek nem látta: Summert eljegyezték. Tom számára a pokoljárás ekkor kezdődött, amelynek végén a megtisztulás és egy új jövő ígérete várta. Summernek Tom adott hitet: van igazi szerelem. Amikor azt érezte ez a lány egy napos reggelen, hogy egy férfihoz akarja kötni az életét. Tomnak Summer adta egy új jövő ígéretét: nem kell megelégedni a képeslapírás szolgai és hazug munkájával, hanem építészként is dolgozhat régi vágyaként. Tom kezdte elveszíteni hitét a csodákban, a végzetben és a véletleneknek, az egybeeséseknek jobban hitt. De nem sokáig, meg nem is igazán. Mert jött Autumn..........." (a kézirat vége)