Amikor, Zalán szerkesztőtárssal beszélgettünk a filmzenei válogatás nehézségeiről (inkább én panaszoltam e feladat lehetetlen küldetését), akkor nem is gondoltam, hogy ez mennyire igaz. Már most megváltoztatnám a listámat. Annyira a pillanatnyi benyomásod és hangulatod terméke! S persze szubjektív! De hát a fenébe is, ez a lényege! Emlékek, gondolatok, álmok, nevetések, könnyek kötnek ezekhez a zenékhez. A válogatás mérvadó szempontja az volt, ha kimondtam a film címét, akkor egyből a zenéje is beugorjon. Így többnyire olyan filmek zenéi ezek, amelyeket többször is megtekintettem. Na, sok a duma! Lássuk a listát! A sorrend számít?!
10. Óz, a csodák csodája: Somewhere over the rainbow
Az álmodozó Dorothy a kis Totóval. Ez a dal azért is maradt meg bennem, mert kisiskolásként (4. osztály) ez volt az első közösségi filmélményem: az egész iskolás mozizás. De azért is jól emlékszem erre a dallamra, mert ezt a dalt dúdoltam magamban, amikor ballagtam hazafelé. Először éltemben egyedül mentem az otthon felé, szülők nélkül! Ugyanis az ősöknek kiment a fejéből. Hazaérve úgy éreztem, ahogy Dorothy, valami már megváltozott. Egy kicsit "felnőttebbé" váltam.
9. Sztalker: Meditáció (Eduard Artyemjev)
Ez a film többről szól, mint amit a mozgókép bármikor is tud nyújtani nekünk. Életem egyik legnagyobb intellektuális-spirituális élménye a film, a zenéjével együtt.
8. Az utolsó akcióhős: Big gun (AC/DC)
"Schwarzi" emlékezetes alakítása a tökös zsaru, Jack Slater szerepében mindig kikapcsol, szórakoztat. Nem tudom elképzelni ezt a karaktert golyózápor, több kiló roncs, hatalmas ütések és az AC/DC zenéje nélkül! BIG GUN!!!
7. Szezon: Eastern sugar (Zagar)
Ebben a filmben ott maradt valami a második fiatalságomból (egyetemista lét). Zságer Balázs zenéje nagyon illik a Szezon hangulatához!
6. Kincs, ami nincs: Movin crusin
Ez a film pedig a gyermekkorom örök filmje. A zenéje pedig megunhatatlan, az örök nyár és a vidámság melódiája!
5. Négy esküvő, egy temetés: Love is all around (Wet Wet Wet)
Sokáig csak a zenét ismertem. 1994-ben folyton a Music TV-t bámultuk. Nem tudtam hova tenni a Wet Wet Wet klipjében a bevágásokat. De örökre bennem maradt a klip utolsó képsora: egy pár csókja az esőben. Majd csak később derült ki számomra, hogy azok a bevágások a Négy esküvő, egy temetés című filmből valók. A csókolózó pár pedig Hugh Grant és Andie Macdowell. Ma is az egyik legérzékibb filmjelenet. A zenéje pedig örök, s nem tudja elrontani bennem az Igazából szerelem-beli kiparodizálása sem.
4. A jó, a rossz és a csúf: The ecstasy of gold (Ennio Morricone)
A Sergio Leone-Ennio Morricone páros szinte egyedülálló a filmtörténetben. Kép és zene annyira illik egymáshoz. Külön Top 10-et lehetne összeírni a kettejük együttműködéséből. A választott zene nem a legismertebb ebből a filmből, de engem lenyűgöz a dallam monumentalitása.
3. Halott ember: (Neil Young)
Jarmusch western stílusremeklése már egészen más kérdéseket vet fel, mint egy hagyományos western. Először bealudtam a filmen, mert nagyon fáradt voltam. Amikor visszaemlékeztem a műre először a zenéje ugrott be. Azóta többször is megnéztem, s mondhatom: kultfilm, ahogy a zenéje is.
2. Collateral: Shadow on the sun (Audioslave)
Ahogy meglátom a farkast Los Angeles utcáján, magányosan, s jön a zene. Szenzációs pillanat! A bérgyilkos a farkas szemébe néz, két ragadozó találkozása ez. A bérgyilkos egy jobb, békés életet követelne magának, a farkas pedig a területét kéri vissza, amit elvettek az emberek.
1. Werckmeister harmóniák: Valuska (Víg Mihály)
Nem az első Tarr-film volt ez, amit láttam. De a zenéje a legelső volt, ami a szívemig szúrt. Időről-időre ha meghallgatom a filmet is megtekintve, nem bírom ki könnyek nélkül. Emberi létezésünk szívszorító törékenysége és aprósága érződik a zene minden "mozdulatából".
