Ha a science fiction szóba kerül egy baráti beszélgetésben, talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az általában vett nagyközönségnek automatikusan a Star Wars jut eszébe. Persze előtte és utána is születtek tudományos fantasztikus filmek mozivászonra, ám a Csillagok háborúja volt az első olyan film, amely könnyedségével és egyszerűségével elhozta sci-fi műfaját minden ember életébe, otthonába világszerte. Kezdjük hát az elején. Hogyan is sikerült? Netán az egyedi kameramozgás? A felejthetetlen látványvilág? Esetleg az utánozhatatlan színészi játék? Nem, válaszért a történelemhez kell nyúlnunk; - ne ijedjen meg senki, nem fogunk évszámokat emlegetni.

A megoldás kulcsa abban a hollywoodi tendenciában rejlik, ami a sci-fi filmek elterjedése előtt a filmkészítést jellemezte. Abban az időben a mozivásznakat a western filmek uralták, az amerikai nép előszeretettel gondolt vissza azokra az időkre, mely a dicső vadnyugatot, más szóval „honfoglalásukat” énekelte meg. A lovon vágtató hős nem csak a hazafias érzéseket keltette fel az emberekben, hanem a törvénytelen vad vidék szabadsága is menekülést nyújthatott a mindennapok monoton zajától. Ám a világ változott, és az a technikai fejlődés, ami a hidegháború okozta verseny kapcsán eluralkodott, a filmgyártásban is felütötte fejét. Az embereket elkezdte érdekelni hová is vezet ez az egész, milyen jövőt és lehetőséget rejt magában a sok „kütyü”, amit szinte megállíthatatlanul zúdítottak a gyárak és cégek az átlagos állampolgárok nyakába. Amint a filmkészítők ráeszméltek erre, elkezdődött a sci-fi filmek gyártása. Rájöttek, a nézőt immáron sokkal inkább érdekli James Bond és az ő kémkedéshez nélkülözhetetlen eszközei, vagy a lézerkarabéllyal hadonászó űr-útonálló, mint a lóháton vágtató sheriff.

 Ám mindez önmagában még nem magyarázza a Star Wars sikerét. A sikerhez ugyanis kellett még egy briliáns ötlet. Itt lép be a képbe Geroge Lucas, aki fiatalkorában tv-ben látott science fiction kalandfilm sorozatok hatására, egy hasonlót szeretet volna mozivászonra álmodni. Meg is írta történetét, melyet rengeteg kiadóhoz elvitt, de nem járt sikerrel, s melyet ma már rengetegen ismerünk. Mi volt a trükkje? Képzeljük csak el: fogta az amerikai közönség szeretetét a régi westernfilmek lovasa iránt, kivette a kezéből hatlövetűt, helyébe tett egy lézerpisztolyt, ló helyett űrhajóra ültette, és bár a történet szintén végeláthatatlan s törvénytelen sivatagban kezdődik, az egész az idő múlásával átkomponálódik az űr végtelenébe, és határtalanságába, mely távlataival még csábítóbb annak a mozi nézőnek, aki a szerelmese volt a westernfilmek szabadságának. Az ötlet lehetett éppúgy tudattalan, mint tudatos, ám a titok itt lepleződik le. A Star Wars – technológiai fejlődés ide, technológiai oda – egy sci-fi ruhába öltöztetett western-kaland film. Ahol a főszereplőnk: Luke Skywalker, mit sem sejtő parasztfiúként tengeti unalmas hétköznapjait szomorúan, amikor is a kaland, és a galaxis sorsa az ölébe hullik két droid formájában. Találkozik a régi idők hősével Obi-van Kenobival, az erő Jedi lovagjával, aki a mestere lesz, és együtt szálnak szembe a galaxist sanyargató gonosz Birodalommal, és vezetőjével, a még gonoszabbul kinéző Darth Vader lovaggal, aki inkább szörnyű gépezet, mint ember, és olyan sötét és ősi titkos hatalomnak a birtokában van, amit erőnek hívnak, és szinte legyőzhetetlen.
S persze segítőtársaik is akadnak a vakmerő csempész Han Solo - akiben talán a leginkább felfedezhetjük a western hős gyökereit – a kötelezően szépséges Leia hercegnő talpig fehérben, és Chewbacca, aki hűséges barát a legnehezebb helyzetekben is, melyre sokkal inkább utal kutyaszerű kinézete, sem mint „párbeszédei”. Itt meg kell jegyeznünk érdekességként, hogy a kezdetleges vázlatokban, Luke Skywalker még nem is szerepelt, de olyan vázlatokat is találhatunk kutatásaink során, ahol Luke nem is árva, hanem apjával beszélget a tatuini otthonukban és mindketten már kitanult Jedi lovagok... stb. Lucas tehát többször is átdolgozta művét, és végül, - mint interjúiban is elmondta -, túl hosszúnak találta azt. Több részre vágta, kivette a közepét, és megszületett a Csillagok Háborúja epizód IV. – Új remény. A film hatalmas sikert aratott, 6 Oscar-díjat kapott. Azt nyújtotta, amit elvártak tőle. Egyszerre volt tudományos fantasztikus és kalandfilm, szórakoztató mese, ami minden korosztályt a moziba vonzott.

 Az epizód IV. tehát egy átlagos történetű, mondhatnánk sablonos film. Kerek, mivel Lucas ugyan több részesre tervezte, de nem volt benne biztos, hogy lesz-e folytatása, így önmagában is meg kellett állnia a helyét. Ugyanakkor jól kivehetők a történet sztereotipikus ikonográfiai egységei, melyek ha nem is hívják elő ugyan a cselekményt, mégis meghatározzák a hozzájuk kapcsolódó lehetséges cselekménymintákat, és ezzel kultuszfilmmé nőtte ki magát. Például a talpig feketében lépdelő Darth Vader a nyitójelenetben, aki gépies testével, torz sisakjában a velejéig gonosz, romlott embert testesíti meg. Vagy Han Solo akiben szintén rengeteg ilyet fedezhetünk fel: ki egyszerre cinikus magányos hős, - később a többi részben cinikus csábító -, gengszterfilmes keményfiú, kalandor, önmagát felépítő üzletember, és Chewbacca-val együtt a hű szolgáló és szeretett ura. Fellelhető benne még a mágikus kör, ami a Jedik rejtett lovagi rendje; a mágikus kulcs, ami az erő; és az Ajtónálló Obi-van Kenobi, aki egyben bölcs mentora is Luke Skywalker-nek. Luke teljesen fehér öltözetében pedig magát az ártatlan jót testesíti meg, aki győz a gonosz felett, míg Leia hercegnő, szintén fehér ruhában a szeretetet, a békességet szimbolizálja, és nemesi intelligenciájával próbál úrrá lenni a gonosz, elnyomó Birodalom felett. Mintegy Dávid és Góliát harcot figyelhetünk meg, mely több ízben is visszaköszön ránk a filmben, ahogy a lázadók apró pár bolygós szövetsége áll az egész galaxist uraló birodalommal szemben; Luke, az erővel rendelkező, ám azt még használni nem tudó farmer fiú, Darth Vader-rel a sötét erők öreg Jedi urával szemben, s mely szemben állás a Halál Csillag ostromában csúcsosodik ki. Ahol is egyszemélyes vadászgépeknek kell megküzdeniük egy bolygó méretű űrállomással. A másik kettő, - illetve öt - rész szemszögéből azonban, az Új remény nem más mint egy felvezetés. Ha úgy tetszik egy 121 perces szereplők bemutatása. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy: a Star Wars univerzum “ki-kicsodája”, ahol pontos képet kapunk arról, hogyan kell ezt a világot elképzelni, milyen frakciók vannak, és azokban ki, hol, hogyan helyezkedik el.

Ez alapján az epizód V. - Birodalom visszavág maga a cselekmény kibontakozása, ahol megismerhetjük az előzőekben látott szereplők motivációit: Leia hercegnő megpróbálja egyben tartani a lázadást, Han Solo a múltja elől fut, Darth Vader a régi köztársaság azaz a múlt végleges eltörlésén ügyködik. Ám ő itt már, mint eszköz jelenik meg a sötét uralkodó kezében, aki mintegy gonosz, megidézett szellemként mutatkozik előttünk egy holografikus kommunikációs eszköz segítségével, ezzel még jobban elnyújtva az egymással szemben álló erők skáláját, ahol is az egyensúlyt a másik oldalon álló Obi-van Kenobi karaktere tart meg. Luke Skywalker pedig hőssé akar válni, túlbuzgó lesz, sietteti erőlemenetelét, és így bűnbe esik. Ezúttal végig szürke öltözékben láthatjuk, Lucas így mutatja meg, hogy már nem olyan ártatlan, már nem olyan tiszta, előrevetítvén, hogy saját magával, s képletesen és szó szerint is, saját vérével kell megküzdenie.

 Ezeken kívül a film több újítást is hozott. Lucas leginkább a speciális trükköket hangoztatta anno interjúiban, mivel e trükkökkel egy csillagrombolóból kettőt, majd egy egész flottát is filmre tudtak vinni. Másik újítás a „sorozatiság”, ami nem nagyon volt elterjedt a mozik körében még, pláne nem a science fiction mozi műfajában. Illetve ebből következik a harmadik sikert hozó újdonság, ami nem más, mint a végkifejlet, ahol is ezúttal a gonosz erői győznek. Ezt ugyan bár drámákban megszokhattuk, - az addigi sci-fi alkotások közt is találhatunk ilyet -, de egy könnyed – szórakoztató - kalandfilm “kategóriában” nagyon, - akkor és ott -, meglepően hatott. Ám ez kellemes meglepetés volt mindenki számára, és egyben garancia is, a harmadik rész, sikerére, nézetségére.

 Ugyanakkor, bár a Jedi visszatér egyértelműen fiatalabb közönséget célzott meg, - lásd: ewok-ok -, és sokak szerint történetileg nem vetekszik az előző két résszel, mégsem veszít erejéből, és talán a kis plüss medve szerű lények jelenlétét sem kell egyből elvetnünk a filmben. Rengeteg vélemény utólag logikátlannak találta, hogy a birodalom harcedzett, és kiképzett fegyveres, technikai fölénnyel rendelkező katonáit, egy viszonylag nomád, alacsony termetű lények segítségével győzik le főszereplőink, de ha jobban belegondolunk ezen apró teremtmények az ártatlanságot hivatottak szimbolizálni. Az ártatlan jó szerepkör, - melyet Luke már elvesztett az előző részben – most egy egész fajra lett felruházva. Leia, aki az intellektualitás, az ész, és a szeret, valamint a béke karaktere, ő egyedül nyer bebocsájtást a békében, a természettel, és a világgal harmóniában élő őslakosok falujába, míg az ugyanazon jó mellet küzdő társai már nem. Itt szintén azt a történetírói megoldást figyelhetjük meg, amit a Birodalom visszavág-ban már láthatunk: Lucas-nak ugyanis a legsötétebb már-már sátánian gonosz császár fizikai megjelentetésével a filmben, a pozitív oldalt is bővítenie kellett egy teljesen lecsupaszított színtiszta jóval: s ők lettek az ewok-ok. Tette ezt azért is, mert - mint az előbb már említettük –, Luke elvesztette ezt a szerepet. Ebben a filmben már fekete öltözékben jelenik meg, és már az első feltűnése alkalmával, - mikor megpillantjuk - sejteti, hogy Luke bizony a gonosz általi megkísértés során el fog bukni. Karaktere az epizód V végén kicsúcsosodó csatájában hatalmas változáson ment keresztül. Rá kell döbbennie, hogy saját vérének köszönhetően maga is lehetőség a gonoszra, ám szeretete miatt lehet, hogy mégsem lesz képes véghez vinni a neki szánt feladatot. Emiatt kétely gyötri, ártatlansága megszűnik, valamint felnőtté is válik. Bukása azonban nem teljes bukás, hiszen Luke harcba száll Vader-rel, s bár enged a sötétség csábításának, a haragnak, ezt Leia, azaz a makulátlan, ártatlan jó védelmében teszi. Így amikor ellenfelét legyőzi, elfordul a haragtól, megtisztul: Jedi lesz.

 Ám a három részen keresztül nemcsak Luke, mindenki változásokon megy keresztül. Minden szereplő bejár valamilyen utat, aminek köszönhetően mindannyian elmozdulnak kicsit, - erre vagy arra - a jó és a rossz közötti skálán. Ki-ki csúsznak a sztereotipikus kategóriákból, hogy – lábujjhegyen ugyan, de – eltérjenek a sablontól. Külföldi kritikusok és maga George Lucas is megfogalmazta azt, hogy bár a speciális effektek, az űrcsaták, az egymással szemben álló hadseregek, erők, és az élesen megjelenített jó, valamint rossz közötti küzdelem mind kellékei ugyan a tudományos fantasztikumnak; ez önmagában véve még nem elég. Nem hiába vannak a filmekben mellékesnek hitt személyes kapcsolatok. Mondhatnánk, hogy ezek a kapcsolati kötések s mind a szemantikai elemek a kaland, vagy western filmek sajátjai, és kötelezők abból a szempontból, hogy a mozi kasszák busás hasznot hozzanak – és igazunk is lenne -, ám ezek a pszichológiai kapcsolatok azok, amik miatt a mai napig minden korosztály a szívébe zárja a Star Wars univerzumát és az a mai napig működik. Gondoljunk csak bele: nem csak azon emberek ismerik a fogalmakat, mint a fénykard, s erő, akik mély Csillagok Háborúja rajongok, hanem azok is akik nem látták még a filmet, vagy kifejezetten utálják a science fiction műfajt, mint lehetséges filmes kategóriát. Miért? Azért, mert a trükk itt nem az, hogy közelebb vigye a nézőket a filmhez. A trükk az, hogy a filmet, és annak eseményeit hozza közelebb a nézőkhöz, és ahhoz a hétköznapi, ugyanilyen pszichológiai kapcsolattal teli világhoz melyben élünk. Ezt látta meg Lucas a western filmeken felnövekedett amerikai nemzedékben, és mint lehetőséget kihasználta, s a mai napig lovagol rajta a tatuin nevű bolygó vadnyugatinak tűnő naplementés homokjában.