Darth Vader, a Csillagok háborújának ikonikus főhőse óriásplakáton "köszönte meg" az ukrán választóknak, hogy nagy számban támogatták őt az október 28-i parlamenti választásokon.

Ha a science fiction szóba kerül egy baráti beszélgetésben, talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az általában vett nagyközönségnek automatikusan a Star Wars jut eszébe. Persze előtte és utána is születtek tudományos fantasztikus filmek mozivászonra, ám a Csillagok háborúja volt az első olyan film, amely könnyedségével és egyszerűségével elhozta sci-fi műfaját minden ember életébe, otthonába világszerte. Kezdjük hát az elején. Hogyan is sikerült? Netán az egyedi kameramozgás? A felejthetetlen látványvilág? Esetleg az utánozhatatlan színészi játék? Nem, válaszért a történelemhez kell nyúlnunk; - ne ijedjen meg senki, nem fogunk évszámokat emlegetni.

A megoldás kulcsa abban a hollywoodi tendenciában rejlik, ami a sci-fi filmek elterjedése előtt a filmkészítést jellemezte. Abban az időben a mozivásznakat a western filmek uralták, az amerikai nép előszeretettel gondolt vissza azokra az időkre, mely a dicső vadnyugatot, más szóval „honfoglalásukat” énekelte meg. A lovon vágtató hős nem csak a hazafias érzéseket keltette fel az emberekben, hanem a törvénytelen vad vidék szabadsága is menekülést nyújthatott a mindennapok monoton zajától. Ám a világ változott, és az a technikai fejlődés, ami a hidegháború okozta verseny kapcsán eluralkodott, a filmgyártásban is felütötte fejét. Az embereket elkezdte érdekelni hová is vezet ez az egész, milyen jövőt és lehetőséget rejt magában a sok „kütyü”, amit szinte megállíthatatlanul zúdítottak a gyárak és cégek az átlagos állampolgárok nyakába. Amint a filmkészítők ráeszméltek erre, elkezdődött a sci-fi filmek gyártása. Rájöttek, a nézőt immáron sokkal inkább érdekli James Bond és az ő kémkedéshez nélkülözhetetlen eszközei, vagy a lézerkarabéllyal hadonászó űr-útonálló, mint a lóháton vágtató sheriff.