Sorozatunkban olyan színészeket/színésznőket mutatunk be, életrajzukon és egy filmjükön keresztül, akik gyorsan éltek és fiatalon haltak meg. Ők mind a tehetségük révén, fiatal koruk ellenére váltak haláluk után halhatatlanná.
James Byron Dean 1931. február 8-án született az amerikai egyesült államokbeli Marionban (Indiana állam). Winton és Mildred Wilson fiaként egy családi farmon. A család öt évvel később elköltözött Santa Monicába (Kalifornia állam), ahol édesapja fogtechnikus lett. 1940-ben 29 évesen tüdőrákban meghalt az édesanyja, így kilencéves korában Jamest édesapja a nagybátyjához költöztette egy Fairmounthoz (Indiana állam) közeli farmra. Az iskolában James a kosárlabdacsapat tagja volt, miközben kisgyerek kora óta szemüveget kellett viselnie, és a színészet iránt érdeklődött.
Az iskola elvégzése után Kalifornia államba ment, az édesapjához és a mostohaanyjához. Beiratkozott a Santa Monica-i Kollégiumba, de hamarosan átiratkozott Los Angelesbe, a Kaliforniai Egyetemre színművészeti szakra. James Dean karrierjét a Coca-Cola kereskedelmi televízióban kezdte statisztaként. Ezek után mentora és barátja James Whitmore tanácsára elköltözött New Yorkba, ahol reklámokban, filmekben és színpadon lépett fel, valamint buszsofőrként dolgozott. Több sikertelen kísérlet után a híres Actors Studio növendéke lett. Filmekben és Broadway-darabokban játszott, a The Immoralist című Broadway műben nyújtott alakításáért megkapta a Bloom-díjat, ami a legjobb új előadónak jár. Hollywoodban szerepelt néhány filmkockán olyan filmekben, mint például a Fixed Bayonets.
Az 1955-ös év hozott igazi áttörést számára: megkapta Cal Trask szerepét az Édentől keletre (East of Eden) című filmben, amelyet Elia Kazan rendezett, a film Oscar-díjat kapott, őt pedig a legjobb színész díjára jelölték. James Dean az Édentől keletre sikere révén vásárolt magának egy Porsche 550 Spyder versenykocsit, hogy hódolhasson másik szenvedélyének, az autóversenyzésnek. 1955-ben néhány nappal halála előtt Hollywoodban találkozott Alec Guinness Oscar-díjas színésszel, akinek büszkén mutatta az újonnan vásárolt sportkocsiját. Guinness megjegyezte, hogy szabaduljon meg a kocsitól, különben egy hét múlva halott lesz. Sajnos Alec Guinnessnek igaza lett. Rövid szünet után megkapta a Haragban a világgal (Rebel Without a Cause), „az ok nélkül lázadó” Jim Stark szerepét. Ezután az Óriás (Giant) című filmet kezdte el forgatni, amiben olyan világsztárral szerepelt, mint Elizabeth Taylor. Jett Rink szerepéért megkapta második poszthumusz Oscar-jelölését.
Az Óriás forgatása közben James Dean a salinasi autóversenyre utazott, az országúton azonban karambolozott kocsijával és 1955. szeptember 30-án életét vesztette. A fairmounti temetőben helyezték végső nyugalomra. Habár mindössze három nagy mozifilmben szerepelt, halálakor mégis legenda lett: a fiatalok problémáit azóta sem tudta senki úgy megformálni, mint ő. James Deannek a mai napig hatalmas kultusza van az egész világon. Számos művészt megihletett, a közösségi oldalakon is megtalálható, a különböző videomegosztó oldalakon rengeteg filmrészlet, interjú fellelhető.
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/James_Dean
Édentől keletre (East of Eden)
"Káin fölkelé és megölé az ő fivérét Ábelt, akkor elméne Káin és lakozék Nód földjén Édentől keletre."
1 Móz.
Az Édentől keletre John Steinbeck regénye. Két családot helyez a középpontba, akik több generáción keresztül harcolnak a jóval a rossz ellen. Ebből a családregényből készített 1955-ben Elia Kazan egy mindent elsöprő, izgalmas, és drámai kosztümös filmet úgy, hogy kiemelte a történetből az apa - fiú konfliktust. Steinbeck az Édentől keletre előtt olyan klasszikus regényeket írt, mint az Egerek és emberek (Of Mice and Men), vagy az Érik a gyümölcs (The Grapes of Wrath), amiért 1940-ben Pulitzer-díjat kapott.
Elia Kazan egyik leghíresebb filmje, A vágy villamosa (The Streetcar Named Desire), és a Rakpartonnal (On the Waterfront) együtt. Ezekkel a filmekkel nyerte el leginkább a közönség, és a kritikusok tetszését. Kazan első színes, szélesvásznú, úgynevezett CinemaScope filmje, ami nagyon gyönyörű képi világot kölcsönöz a filmnek. Az operatőr Ted D. McCord ügyesen alkalmazza ezt a viszonylag új technológiát. Nagyon szépen fotografált a film, a beállítások nagyon megkomponáltak. A díszlet- és jelmeztervezőknek köszönhetően pedig egyértelműen az 1917-es év Amerikájában érezhetjük magunkat.
„Észak-Kaliforniában a sötét, komor Santa Lucia hegység, falként választja el az egymástól 15 mérföldre fekvő békés mezővárost Salinas-t, és a sivár, mocskos Monterey halásztelepet.”
Ezekkel a mondatokkal kezdődik az Édentől keletre. Meglátjuk az ifjú Cal Traskot (James Dean), amint az útpadkán ül, és vár valakire. Egy titokzatos nő megy el mellette, mire ő feláll, és elkezdi követni. Egy bordélyházig követi, ám fél bemenni. Cal hazafelé veszi az irányt, felül egy vonat tetejére, és így megy Montereyből Salinasba. Egy jéggyárat vett Adam Trusk, Cal apja, hogy ezzel próbálja tartósítani a salátákat míg Salinasból New Yorkba ér vonaton a rakomány. Cal nem ért egyet az apjával, ugyanis ő úgy véli, hogy a salátatermesztés, és a fagyasztás helyett, sokkal jobb lenne, ha babot termesztenének, mert, ha Amerika belép az első világháborúba, akkor a babnak hirtelen felmegy az ára, hisz nagy lesz rá a kereslet. Az apát nem érdekli ez a fajta gondolkodás, kitart a saját véleménye mellett.
Az apa: -„Benned nincs bűntudat, rossz vagy, keresztül-kasul romlott.”
Cal: -„Igazad van, rossz vagyok, én már régóta tudom. Ott van Aron, ő jó, a gyerekek jót, rosszat örökölnek a szüleiktől, vegyest, nekem csak a rossz jutott.”
Cal ebben a pár sorban tökéletesen megfogalmazza a családon belüli viszonyokat, az azonban csak szépen lassan derül ki, hogy miért is van ez. A fiú miért ennyire rossz, és az apja miért nem szereti eléggé. A következő percekben kiderül, hogy az a titokzatos nő (Kate), akit Cal követett, valójában a meghaltnak hitt anyja. Kate elhagyta a családját, amikor az ikrek megszülettek, az apa pedig úgy gondolta, azzal védi meg a kicsiket, ha azt hazudja nekik, hogy az anyjuk meghalt. Cal derítette ki, hogy az anya mégis él, és madámként dolgozik, azonban erről sem az apjának, sem a testvérének nem szólt. Amikor a családfő azt kezdi érezni, hogy végre jó úton mennek a dolgok, még egy automobilt is akar venni, kap egy borzasztó hírt, a vonat elakadt, a jég elolvadt, így az összes saláta megrohadt. A Trusk család tönkrement, mivel ebbe fektették minden pénzüket.
Calnak az a gondolata támadt, hogy megpróbál babot termeszteni, mindezt azért, hogy az elbukott pénzt az apjának odaadhassa, ehhez azonban tőke kell, méghozzá 5000 dollár. Nem marad más választása, az anyjától kell kölcsönt kérnie. Kate elmondja, hogy azért hagyta el a családját, mert utálta a farmot ahol éltek, gyűlölte a középszerű életet, úgy érezte, hogy megfullad. Ekkor Cal már száz százalékig biztos benne, hogy lélekben az anyjára ütött. Megkapja Kate-től az 5000 dollárt. Az üzlet pedig beindul: Amerika belép az első világháborúba. Cal sok lányt szédített, de egyikbe sem volt szerelmes, illetve egybe mégis, Abrába, a testvére barátnőjébe. A probléma akkor fokozódik, amikor kiderül, hogy a lány sem közömbös iránta. Cal kezd kinyílni, az introvertált, befelé forduló személyisége kezd eltűnni. Abra az utolsó percig tiltakozik saját érzései, és Cal közeledése ellen.
Az apának születésnapja van, Cal pedig rendez a tiszteletére egy szűk családi bulit. Az ajándéka pedig nem más, mint az a pénzt, amit a babos üzleten keresett. Nagyon boldog, hogy ezzel segíthet az apjának, meg van róla győződve, hogy ennél szebb ajándékot nem fog kapni senkitől, még az imádott testvérétől sem. Nagyot tévedett. Az ikertestvére ugyanis eljegyzi Abrát, ez pedig az apjának mindennél többet ér.
Az apa: -„Ennél szebb ajándékot nem kaphattam volna.”
Abra: -„Cal ajándékát meg sem tetszik nézni?”
Az apa: -„Az nem sürgős, várhat, mert akármi legyen is, ennél nagyobb örömet úgysem szerezhet.”
Végre kibontja az ajándékot, ám nem azt a reakciót váltja ki belőle, mint amiben Cal reménykedett, nem kell neki a pénz. Cal elkeseredésében elkezd sírni, és az apja karjába omlik, aki nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, és ellöki magától. Cal bevallja, hogy mindig irigy volt a testvérére, mert ő volt a kedvenc. Az apja fejéhez vágja, hogy csak azért nem szerette, mert az anyjára emlékeztette. Cal egy utolsó kísérletet tett arra, hogy az apjából valami pozitív érzést kicsikarjon, ám még megvásárolni sem tudta a szeretetét. Kirohan a házból, a testvére pedig megfenyegeti, hogy soha többé ne közeledjen a menyasszonyához. Calnál elszakad a cérna, és elviszi testvérét az anyjukhoz, aki miután találkozik Kate-tel megőrül, és részegen felül egy vonatra, hogy elmenjen katonának. Az apa erre a hírre szélütést kap, a bal oldala lebénul, és az orvosok szerint talán már csak napjai lehetnek hátra. Az apa végre megbékél Calal, még arra is megkéri, hogy ápolja őt.
A film vége idealisztikusra sikerült, ám ez mit sem von le az érdemeiből. A színészi játék nagyon megragadó, és hiteles. James Dean első főszerepes alakítását szokták a legtöbben dicsérni, például amikor Steinbeck kilátogatott a forgatásra, és meglátta Deant, azt kiabálta: „Jézus Krisztus, ő Cal!” Azonban ne feledkezzünk meg Raymond Masseyról (Adam), Julie Harrisről (Abra), és az elsőfilmes Richard Davalosról (Aron) sem.
Ennek a filmnek köszönhetjük a világ egyik legnagyobb ikonját James Deant.
