A szabadságomról visszatérve, a bő 7 órás vonatúton, félig már a másnapi mókuskerék gyötrő gondolatával azon elmélkedek, melyik filmről is írjak egy rövid reflexiót. Nyilván egy olyan filmről kellene, amelyet betéve ismerek, na persze mozi funként ilyen több is akad... Végül úgy döntök, hogy legyen ez egy kevésbé ismert horrorfilm, a Hetedik érzék.

Igen, címében nagyon hasonló a ma már klasszikusnak mondható M. Night Shyamalan-féle Hatodik érzékkel. A két film csupán egy dologban mutat hasonlóságot, mindkettő a szellemvilággal foglalkozik. A  Hetedik érzék nem tartozik a kedvenc Top 10-es filmjeim közé, éppen ezért érdekes, hogy miért néztem meg több évvel ezelőtt újra és újra. Volt, hogy szinkronnal, vagy eredeti nyelven, magyar felirattal, esetleg szinkronosan, angol felirattal és talán még spanyol szinkronnal is angol felirattal. Azon kívül, hogy ez nagyon jó nyelvtanulási módszer, én magam sem értem akkori rajongásom okát. Illetve sejtem, mert mikor visszaemlékszek a filmre, rögtön eszembe jut a hangulata.

Maggie Witzky (Kathryn Erbe) és Tom Witzky (Kevin Bacon)

A film története tele van közhelyekkel. A főszereplő, Tom Witzky (Kevin Bacon) egy átlagos családapa, akinek egy hipnotizálás alkalmával megnyitják az érzékeit, és ettől kezdve valaki folyton kapcsolatba szeretne lépni vele a szellemvilágból. Ugye nektek is ismerős ez a filmes panel? Nem is ezért a sztoriért érdemes megnézni filmet, sokkal inkább Kevin Bacon kattant alakításáért, a zseniális hangulatáért, amely egyre jobban magával ragad, na és persze a Paint It Black-ért. A Rolling Stones legendás dala ugyanis nagyon fontos jelentőséggel bír.

David Koepp rendező ezelőtt a film előtt csupán az Elektrosokk című nem túl acélos thrillert rendezte, és azóta is inkább forgatókönyvíróként jegyzik. Olyan mozikat írt, mint pl. a Jurassic Park, a Mission: Impossible, a Pókember, vagy az Angyalok és démonok.

A Hetedik érzéket általában nem sorolják a klasszikus A-listás filmek közé. Én ezzel nem értek egyet, ugyanis nem szabad tőle elvenni azokat az értékeket amivel rendelkezik és kiemelkedik az átlagos szellemes filmek közül. Az az igazság, hogy ha eltekintünk a közhelyektől, akkor egy nagyon is koherens művet kapunk. Persze A-listás filmnek titulálni barokkos túlzás lenne, mert nem az. Véleményem szerint valahol az A- és a B- filmek között helyezkedik el. Vajon David Koepp friss rendezése a Fék nélkül végre ki tud lépni a középkategória medréből? Annál is inkább szurkolok a filmnek, mert egyik személyes kedvencem Joseph Gordon-Levitt a főszereplő.

Kíváncsi vagyok a véleményeitekre, hogy titeket is elragadott-e a filmből áradó jéghideg, velőig hatoló sötét hangulat?!

KinoMeter: