Bobcat Goldthwait amerikai színész, rendező ötödik nagyjátékfilmjével kiemelkedett az alsó középkategóriás rendezők közül és belépett az erős középmezőnybe. Az Isten áldja Amerikát! (God Bless America) című film egy tökéletesen XXI. századi alkotás. A ma emberének szól, mai kritikákat fogalmaz meg, a modern filmnyelvi eszközökkel.
Van benne eszme, brutalitás, akció, vér, fanyar humor, szép képek, jó színészi alakítások. Persze ez a film sem hibátlan, magam is meglepődtem, hogy az imdb felhasználói egy erős 7.3-as pontszámmal jutalmazták meg az Isten áldja Amerikát! Nem azért, mert gyenge filmnek tartom – hiszen akkor nem is ajánlanám -, hanem azért, mert a filozófiája teljes mértékben szembemegy a modern kor divatos gondolkodásával.
Miről is szól tulajdonképpen a film? Frank (Joel Murray) élete megállíthatatlanul zuhan a kilátástalanság mocsarába. Mindent elvesztett, ami fontos volt számára: a feleségét, a munkáját és nemsokára az életét is. Ugyanis nemrég tudta meg, hogy gyógyíthatatlan agydaganata van. Így tényleg semmi értelmét nem látja mostani szánalmas életének. Fogja tehát a fegyverét és a szájába veszi... azonban a ravasz meghúzása előtt meggondolja magát. Sokkal nemesebb célt tűz ki maga elé, azokat az embereket akarja a másvilágra juttatni, akik – szerinte – romlásba taszítják Amerikát és ezáltal a Világot. Gyorsan bűntársra is akad, egy dühös, korához képest túlérett kamaszlány, Roxy (Tara Lynne Barr) személyében. Együtt indulnak a végső útra, hogy megtisztítsák Amerikát a további kulturális romlástól ergo, hogy levadásszák a legidegesítőbb celebeket.
Ki ne gondolt volna egyszer is hasonló dolgokra, aki már látott tévében megnyilatkozni például egy valóságshow szereplőt. Bevallom, nekem is megfordult már a fejemben, nem is egyszer. Így a karakterekkel, jobban mondva Frankkel, teljes mértékben együtt lehet érezni/érteni, még akkor is, ha voltaképpen amit tesz(nek), az szörnyű dolog. Roxy motivációja már hagy némi kivetnivalót, ezért az ő karaktere, bár nagyon jól megírt szerep, hiteltelenné válik.
Joel Murray alakítása szinte hibátlan, nagyon jól megragadja a karakterében szunnyadó, majd egycsapásra előtörő gyilkos jellemét. Az eddig főleg TV-sorozatokban jeleskedő színész minden kétséget kizáróan megérett egy hasonló főszerepre, de valamiért azóta is a sorozatokat részesíti előnyben. Tara Lynne Barr mindent kihoz az erőszakos „Lolita” szerepéből, nagyon ügyesen alakít élete első főszerepében. És őt legalább nem kell hiányolnunk a mozivászonról, hisz idén érkezik következő filmje, a Rebel City Rumble című romantikus thriller.
Azoknak ajánlom ezt a jó kis filmet, akik nyitottak a társadalomkritika felé és elfogadják, hogy bizonyos emberek akár ilyen drasztikusan is reagálhatnak a minket körülvevő kulturális barbárságra.
