KinoCircus - A filmes blog

2001-8.jpg

Egy alapmű. A tudományos fantasztikus film rajongóinak kötelező megnézni. Ezzel a mondattal akár be is fejezhetném ajánlómat, de nézzünk kicsit mélyebbre. A filmet a híres Stanley Kubrick rendezte, ami már önmagában is elég kellene hogy legyen, ám a történet pikantériája, hogy mind a forgatókönyv írás, mind a rendezés, szoros együttműködéssel jött létre a történet eredeti alkotójával Arthur C. Clark-kal. Ki ezekben az időkben tudósként is sokat ügyködött azon, hogy előrelendítse az űrkutatást. Az azonos című könyvhöz képest több változáson is átesett a sztori mire végleges állapotába eljutott, de ezek a változtatások a lényeget nem befolyásolták, az író által megálmodott események szinte egy az egyben kerültek át a filmvászonra.

2001_discovery2.jpg

Ez a film leginkább filozófiai szempontból lehet fontos számunkra, sem mint sci-fi társai, ahol egymás után érnek minket a szájtátásra késztető látványos effektek, és animációk. Ez a történet az emberekre fókuszál. De helyesbítsünk, mert máris rosszul fogalmaztam: ez a történet az emberiségre fókuszál. Honnan jöttünk, hová tartunk, kik vagyunk és mik a korlátaink. Ezek a kérdések foglalkoztatják a készítőket éppúgy, mint a film megtekintése után az éles szemű nézőket is.

2001_urodusszeia.jpg

Meg merem kockáztatni, hogy majdnem szó szerint az emberiség története, és fejlődése kerül itt feldolgozásra. Kicsit tovább gondolva, hogy ezúttal fiktív történelemkönyvünk lapjain a jövő kulisszái mögé is nyerhessünk egy másodpercnyi betekintést. A jövő szót itt nem feltétlenül abban az értelemben értem, hogy történetünk az őskorból egy olyan űrkorszakig ível át, amitől mi most – annak ellenére, hogy 2012-őt írunk - jelen állapotban még elég távol vagyunk technológiailag. A jövőt itt úgy értettem: mi lehet az emberből, meddig élhet-, érhet el; milyen lehet fizikai vagy szellemi „evolúciónk” végpontja.

2001-hal.jpg

A legszebb az egészben, hogy képsoraink kifejezetten úgy vannak megalkotva, hogy teológiailag ne foglaljanak állást. Főszereplőnk – ha lehet egyáltalán annak tekinteni – egy élettelen, ámde sokkal inkább ikonikus tárgy, a Monolit mely földhöz szegez, a film megtekintése után pedig örökre beépül az ember elméjébe, s mely éppúgy érkezhetett egy idegen faj megbízásából, mint egy más hatalom küldötteként. Akárhogy is: ez az a science fiction az, ami talán a legreálisabban ragadja meg az emberek világegyetemben elfoglalt parányi helyzetét.

2001-monlit.jpg

Nem fárasztanám most az olvasót az unásig magasztalt kezdő és más jelenetek elemzésével. Ezek a jelenetek nem csak, hogy magukért beszélnek, de azon személyeknek, kik még nem találkoztak-e remekművel, nem lőném le a poént, és meghagynám azt a fantasztikus érzést, amikor az áll leesik és végiggurul a padlón. Vagy a dermesztő döbbenetet, amit maga a Monolit látványa okoz. Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki valaha életében gondolkozott már azon: miért vagyok itt? Csalódás ne essék a film nem fog választ adni a kérdésre, de talán a képsorok láttán, miután felállunk a székből elgondolkozunk azon, hogy mai én-központú világunk mekkora vicc. Mikor a másik oldalon, ha felnézünk a csillagokra, nem tudhatjuk milyen óriások lakhatnak közöttük, távol a Föld nevű bolygótól.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kinocircus.blog.hu/api/trackback/id/tr314913825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

charlie 2013.07.10. 22:45:50

Nem a regényből csinálták a filmet, hanem egyszerre készült a film forgatókönyve és a regény, ezért a nagyfokú egyezés.