Sorozatunkban olyan színészeket/színésznőket mutatunk be, életrajzukon és egy filmjükön keresztül, akik gyorsan éltek és fiatalon haltak meg. Ők mind a tehetségük révén, fiatal koruk ellenére váltak haláluk után halhatatlanná.

Sharon Marie Tate 1943. január 24-én született Texasban. Édesapja, Paul Tate az Egyesült Államok hadseregének tisztje volt. Szolgálati ideje alatt többször áthelyezték, a család pedig mindig vele költözött. 16 éves koráig Sharon hat amerikai városban élt hosszabb-rövidebb ideig. Két testvére volt, Patti és Debra Tate. Már egészen fiatal korában szépségversenyeket nyert. 1960-ban Paul Tate-et áthelyezik Olaszországba, a család pedig ismét vele ment. Itt kezdett el Sharon a filmezés iránt érdeklődni, több filmben szerepelt, mint statiszta.

1962-ben a család hazautazott az Egyesült Államokba. Sharon Los Angelesben ügynököt szerzett magának, aki megpróbált minél előbb munkát találni neki. 1963-ban hétéves szerződést kötött Martin Ransohoffal, a Filmways Inc. filmvállalat igazgatójával. Tate-et még túl tapasztalatlannak tartották, hogy főszerepet kapjon egy filmben, így továbbra is csak mellék-, és sorozatszerepeket osztottak rá. 1964-ben számos főszerep- meghallgatáson vett részt, azonban egyiket sem kapta meg. A filmvállalat igazgatója ugyanakkor tudta, ha Sharon nem kap komolyabb szerepeket, akkor soha nem lesz gyakorlata, így 1966-ban egy fontos karakter szerepét kapta meg J. Lee Thompson Az ördög szeme című filmjében.

1967-ben Roman Polanski új filmre készült, melynek az egyik producere Ransohoff volt. A rendező egy másik színésznőnek szerette volna adni a női főszerepet, azonban Ransohoff kitartott Shanon mellett, így a próbafelvételek után ő kapta meg a Vámpírok bálja női főszerepét. A filmet Polanski nemcsak rendezte, hanem elvállalta annak főszerepét is, így a forgatás alatt Sharon és Polanski között szerelmi kapcsolat szövődött, és Londonban összeköltöztek. Sharon újabb filmszerepet kapott a Don't Make Waves című filmben, így az Egyesült Államokba utazott. A film nagy közönségsikert ért el, azonban Sharon nem volt elégedett a karakterével, mivel szinte csak fürdőruhában szerepelt a filmben, színészi képességeit nem mutathatta meg. A film reklámkampánya is szinte csak Tate szexis külsejére helyezte a hangsúlyt.

Roman Polanski új filmjének a főszerepére is Sharont szerette volna, ám nem tartotta ezt a lépést etikusnak, így a producerekre bízta a döntést, ők viszont másra osztották a Rosemary gyermeke főszerepét. A Playboy cikket írt Sharonról, és úgy nyilatkozott róla, mint Hollywood nagy reménységéről. 1967-ben a színésznő újabb szerződést írt alá, ami már teljes mértékben főszerep volt. A Walley of the Dolls minden idők egyik legsikeresebb irodalmi bestsellere volt az Egyesült Államokban. Tate egyre nagyobb hírneve miatt a film már a forgatás előtt óriási nyilvánosságot kapott. A film rendezője nagyon szigorú volt Sharonnal, aki nem esett kétségbe és jó teljesítményt nyújtott. Bár a film alapvetőn negatív kritikákat kapott, Tate-et az alakításért a legígéretesebb fiatal színésznőnek járó Golden Globe-díjra nevezték.

1968-ban Polanski és Tate nagy nyilvánosság mellett házasságot kötöttek. Sharon hagyományos házasságot képzelt el, még a karrierjét is feladta volna, Polanski azonban nem egy háziasszonyt képzelt el maga mellé. Sharon következő filmje a The Wrecking Crew című vígjáték volt. Egy kémnőt játszott, aki veszélyes helyzetekbe keveredik, Sharon nem kért a jelenetekhez kaszkadőri segítséget. A mutatványokat a szintén korán elhunyt legendás Bruce Lee tanította be. A film egyértelmű siker volt, a kritikusok elismerően nyilatkoztak Sharon színészi játékáról, karrierje egy csapásra beindult.

1968 vége felé Sharon teherbe esett, és Polanskival együtt Los Angelesbe költöztek. A Bontóbrigád sikerén felbuzdulva újabb vígjátékban vállalt szerepet, Nicholas Gessner 12+1 című filmjében. 1969. augusztus 8-án Sharon Tate-et már csak két hét választotta el a szüléstől. Polanski Londonban forgatta legújabb filmjét, de a kisbaba születésére mindenképpen haza akart érkezni. Sharon és barátai este vacsorázni mentek, majd később otthon folytatták a beszélgetést, nem is gondoltak arra, hogy ez a nap lesz az utolsó mindnyájuk életében.  Ezen a napon történt ugyanis minden idők egyik legmegdöbbentőbb gyilkossága.

Charles Manson bandájából hárman, (két nő, és egy férfi) betörtek Sharon lakásába, és mindenkit különös kegyetlenséggel lemészároltak. Sharont végezték ki legutoljára, összesen 16 késszúrás érte, melyből 5 halálos volt. Az orvosok próbálták a kisbabát megmenteni, de sajnos ez már lehetetlen volt. A banda zavaros ideológiájának része volt egy óriási felkelés terve, és az volt a gyilkosságok célja, hogy ezt kirobbantsák. A nyomozás elképesztő rendőri baklövések kíséretében zajlott, tulajdonképpen egy véletlennek köszönhetően kerültek a bűnösök rendőrkézre. Sharon Tate 26 éves korában, pályája csúcsán vesztette életét brutális körülmények között. Sajnálatos tény, hogy ennek a tragédiának köszönhetően vált világsztárrá, és nem saját színészi képességei miatt.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sharon_Tate

Vámpírok bálja (Dance of the Vampires)

„Hát ez a nagy titok, szerelmesek vagyunk? Kalimpál a kicsi szívünk epedő keblünkben, mint patkány a ketrecében.”

Vámpírok bálja

A Vámpírok bálja forgatókönyvét Roman Polanski és Gérard Brach írta. A páros számos film forgatókönyvét alkotta együtt, olyan Polanski klasszikusokét, mint például az Iszonyat, vagy a Zsákutca.  Roman Polanski emellett a film rendezését, valamint főszerepét is magára osztotta. Ezért is érthetetlen, hogy a Vámpírok bálja miért nem viseli jobban magán a rendező keze munkáját. Előző munkáit ugyanis áthatotta egy jellegzetes fekete humor, ami ebben a filmben szinte alig fedezhető fel, pedig a film témája ezt messzemenően megengedi. Talán azzal is magyarázható ez, hogy a film producere az amerikai változatot Polanski nagy meghökkenésére jelentősen megvágta és átszerkesztette.

Polanski hányattatott fiatal évei után (a második világháborúban a szüleivel együtt elhurcolták a nácik, neki szerencsés módon sikerült elmenekülnie a gettóból, az édesanyját viszont megölték), hamar elkezdett színészkedni, és miután elvégezte a lódzi filmművészeti főiskolát, megrendezte első nagyjátékfilmjét a Kés a vízbent. Ezzel elkezdődött a rendező nem mindennapi filmes karrierje.

A Vámpírok bálját 1967-ben mutatták be. Érdekesség, hogy több címen is futott az alkotás, az egyik legismertebb a The Fearless Vampire Killers or: Pardon Me, But Your Teeth Are in My Neck (A rettenthetetlen vámpírölők, avagy: Elnézést, de a fogai a nyakamba mélyednek). A film először rosszul szerepelt a mozi pénztáraknál, ám miután Sharon Tate a női főszereplő brutális gyilkosság áldozata lett, a mozik ismét bemutatták, és ekkor már jelentős sikereket ért el. Európában a Polanski által jóváhagyott változatot vetítették, amit már a kezdetektől nagyon jól fogadott a közönség.

A film műfaját tekintve horror-paródia, így felvonultatja a vámpír filmek műfajának szinte minden kelléktárát úgy, mint félelemben élő emberek, koporsóban alvó véresszájú vámpírok, barokkos várkastély, feszületek, szűzlányok, tűhegyes dárdák, és töménytelen mennyiségű fokhagyma. A műfaj kigúnyolását finom gegek és találó poénok teszik teljessé a csodaszép havas tájban.

„Sakálné, azaz Shagalné rengeteg a tennivalónk, segítenie kell, először eltorlaszoljuk az ablakot, és most a fokhagyma, sok fokhagymát mindenüvé, és feszületet, adok majd néhányat. ”

Abronsius professzor (Jack McGowran), és hű segédje Alfred (Roman Polanski) összefagyva érkeznek egy kis erdélyi falu szállójába, azzal a céllal járják be egész Erdélyt, hogy vámpírokat találjanak és öljenek meg. A professzornak, aki a megtévesztésig hasonlít Einsteinre, rögtön feltűnik, hogy a szállóban rengeteg fokhagymakoszorú lóg a falon és azt feltételezi, hogy a környéken egy várkastélynak is kell lennie. A kérdőre vont tulaj viszont hevesen tagad, nemhogy várkastély nincs a közelben, de még szélmalom sem.

Miután a vámpírvadászok szobát vesznek ki, kiderül, hogy a tulaj gyönyörű lánya Sarah (Sharon Tate) egy ideje már ki sem léphet a szobájából, mert apja őrülten félti valamitől vagy valakitől. Sarah azonban imád fürödni, minimum napjában egyszer, így a tiltás ellenére minden nap elhagyja a szobáját egy habos fürdőre. Mivel a szinten csak a professzorék lakrészében van fürdő, így a lány megkéri Alfredot, hogy engedje meg, hogy megáztassa magát, természetesen megengedi. A távolból egy lovas kocsin érkezik a fogadóhoz Von Krolock gróf (Ferdy Mayne), aki Drakulaként oson be a lányhoz, éles metszőfogaival a nyakába harap, kiszívja a vérét és elrabolja.

Shagal (Alfie Bass) a fogadós minden bátorságát összeszedve elindul a lánya után. Másnap reggel a falubeliek találják meg Shagal összefagyott holtestét, amit Abronsius professzor rögtön meg is vizsgál és számos vámpírharapást fedez fel rajta. A professzor azt mondja Shagal feleségének, hogy egy dárdát döfjön a halott férje szívébe, nehogy az később vámpírként keljen életre. A nő felháborodik és hallani sem akar Abronsius ötletéről. A professzor és segédje viszont nem hátrál meg, mikor mindenki elalszik, lelopóznak a halotthoz, hogy szíven döfjék, ekkor azonban Shagal feltámad és elmenekül.

Első útja a szolgálólányhoz vezet, aki hiába tart maga elé keresztet, a fogadós kiszívja a vérét. Mikor a professzor és Alfred a szobába ér, Shagal már a vár irányába menekül. A két vámpírvadász nem gondolkodik sokat, sítalpakra ugranak és ők is elindulnak a hófödte hegyes tájba. Sikerül belopózniuk a várba, azonban nem maradtak észrevétlenek, a púpos inas meglátja őket és Von Krolock elé vezeti őket. A gróf vendégszeretően viselkedik a vámpírvadászokkal, még egy-egy szobát is felajánl nekik éjszakára.

„Legjobb lesz, ha alszunk, de nyitott szemmel.”

Alfred megismerkedik Herbert Von Krolock-kal, a gróf fiával, aki szemmel láthatóan vonzódik hozzá, a későbbiekben még szerelmet is vall neki. Reggel a púpos elkíséri a grófékat a kriptába aludni. Alfred mindenképpen meg szeretné találni Sarah-t, ám Abronsius szerint fontosabb, hogy előtte a kriptát találják meg. Rövid keresés után rátalálnak a kripta bejáratára, azonban azt a púpos egy fejszével védi, így nem tudnak bemenni. Ez azonban nem szegi a kedvüket, így a tető felől közelítik meg a kriptát, Alfred könnyedén bemászik a szűk ablakon, a professzor azonban beszorul. Nem marad más lehetőség Alfrednak kell a dárdát Von Krolockék szívébe beledöfni, a fiú azonban erre nem képes.

Miután Alfred visszamegy a várba, hogy kiszabadítsa a professzort egy szép női hangot hall, olyan, mintha egy szirén énekelne. A fiú teljesen rabul esik a hangnak és rögeszmésen követni kezdi, az egyik szobában pedig rátalál Sarah-ra, aki ismét fürdik. Kiderül, hogy éjszaka bál lesz a várban. Alfrednak hírtelen eszébe jut, hogy ki kell szabadítsa az öreg professzort, így vissza megy a kripta ablakához. Abronsius és segédje felmászik a vár tornyába, és onnan látják, amint a sírok felnyílnak és kimásznak belőle a vámpírok. Von Krolock kizárja őket a toronyba, ám a professzor egy ágyú segítségével kirobbantja a vasajtót.

A gróf megnyitja a vámpírok bálját, és különleges csemegét kínál az egybegyűlteknek, nem csak a szépséges Sarah-t ajánlja fel nekik, hanem a két vámpírvadászt is. Abronsius és Alfred álruhába bújva akarja kiszabadítani a lányt, ám lebuknak, ugyanis a tükörben csak az ő tükörképük látszik. A vámpírok üldözőbe veszik őket, de sikerül a várból kirohanva a lovas kocsin elmenekülniük. Azonban a horror történetek nem érhetnek véget happy enddel, még a paródiák sem.

Polanski filmje megidézi a vámpír filmek legszebb pillanatait, olyan klasszikusokból merít, mint a Nosferatu, vagy a Drakula. Népszerűségét jelzi, hogy 1997-ben musical készült belőle, melyet 2007-ben Magyarországon is bemutattak. A színészi játék nagyon hiteles, paródiába illően eltúlzottak a gesztusok, és a mimikák.

Polanski első főszerepében nagyon jól alakítja a gyáva, kétbalkezes vámpírvadász szerepét. Sharon Tate pedig annak ellenére, hogy nem szerepel sokat a filmben, játékával és elbűvölő bájával elhiteti a nézővel, hogy érdemes utána menni egy vámpírokkal teli várba. Ez volt Sharon egyik első jelentősebb alakítása, így nem csoda, hogy karrierje ezek után kezdett meredeken felfelé ívelni. A benne lévő tehetsége révén, biztosak lehetünk abban, hogy kitört volna a szexis nő karakteréből, és komolyabb szerepeket is rábíztak volna.