A címben egy általános kérdés fogalmazódott meg: tegye fel a kezét, aki még sosem csalta meg a párját. Gondolatban sem? Na ugye, kezeket le. A Kisiklottak c. thriller is ezzel a felütéssel nyit: Charles (Clive Owen) egy rendes családapának tűnő figura, aki feleségével, és beteg kislányával éli hétköznapi életét, mígnem összetalálkozik a vonaton egy másik nővel (Jennifer Aniston), egy érdekes szituációban. Azt mondják, az ember figyeljen a jelekre, de a későbbi cselekmények tudatában, Charles jobban tette volna, ha az ablakból a messzi tájat bámulja kitartóan, és nem szemrevaló utastársát vetkőzteti le képzeletben, amikor beszélgetni kezdenek.

Mivel mindketten a pénz világában dolgoznak, könnyen találnak témát, és Charles később azon kapja magát, hogy nem tudja kiverni a nőt a fejéből, még az interneten is rákeres. Több alkalommal is összefutnak a vonaton, és természetesen nemsoká bekövetkezik az elkerülhetetlen első randi, aminek a vége - jó amerikai szokás szerint - egy minden igényt kielégítő hotelszoba.

Innen kezd a film igazán érdekes lenni, mielőtt valaki megunná a romantikus szálat: sajnos nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy a párocska tervezte, mivel egy rabló (Vincent Cassel) támad rájuk az intim pillanatokban, egy nyitva hagyott ajtónak köszönhetően. Mondhatni brutális belépője sokkolja a nézőt, és amit tesz, az még jobban. Fogalmazzunk úgy, hogy Charles péppé verése mellett kéretlen harmadik szereplőjévé válik az éjszakának, és finoman szólva, a rabló nem csak gyertyát tartani volt ott. Charles és Lucinda úgy döntenek, hogy nem értesítik a rendőrséget az esetről, mert félnek, hogy a kis románcuk foltot ejtene magánéletükön, így elválnak útjaik.

Charles is hazatér a feleségéhez, akinek a betört arcát azzal magyarázza, hogy kirabolták az utcán. Miután egy forró fürdőt vesz, és próbálja elfelejteni a történteket, megcsörren a házi telefon. Hát persze, hogy a rabló az, aki mi mást akarna, mint pénzt… és később még több pénzt. Charles sajnos ördögi körbe került, mert tudja, hogy zsarolója nem fogja békén hagyni, míg teljesen meg nem kopasztja, és csak tetőzik a helyzet, amikor Lucinda is visszatér az életébe. Mit tehet egy hétköznapi férfi egy bűnözővel szemben? Természetesen segítséget kér, de a rablót így sem sikerül elintézni, csak dühösebbé válik tőle. Charles magára marad, és egyszer csak meglepő dologra lesz figyelmes: talán nem minden az, aminek látszik?

Clive Owennek bizonyosan vissza kellett fognia magát a szerepben, mert a „tökös golyószóró” imázsát leváltotta a kisember szerepére, aki nem hogy a nőjét, de még saját magát sem képes megvédeni. Csetlő-botló megmozdulásai megmosolyogtatók, amikor pl. a folyóban próbálja elsüllyeszteni a kocsiját (ahogy az több bűnügyi filmben olyan egyszerűnek tűnik), azon például hangosan felnevettem.

Jennifer Aniston sem éppen a thrillereiről híres, de véleményem szerint jól játszotta a szerepét, a szinkronhangját viszont lecserélhették volna, mert „Mónikától” nehéz volt eleinte elvonatkoztatni, mivel nem egy vígjáték kategória volt. A film alatt pici Rettegés foka és Kettős kockázat utánérzésem támadt, de sikerült a két filmet egészségesen összegyúrni, hogy jó kis kikapcsolódás lehessen belőle.

                                                                                                   by: DoN