Biztosan sokan látták a Vanília Égbolt (Vanilla Sky) című filmet, azt azonban kevesen tudják, hogy ez a film csak egy remake-e az 1997-ben megjelent, Nyisd ki a szemed (Abre Los Ojos) című filmnek, amely a spanyol filmgyártás egyik remekműve. 2001-ben hollywoodi szuperprodukcióként, Vaníla Égbolt címmel láthattuk viszont a művet, egy igazán patinás szereplőgárdával (Tom Cruies, Penelopé Cruz, Cameron Diaz, Kurt Russel) a fedélzetén. Melyik a jobb? Jó lett ez a remake? A hatalmas költségvetés és a nagy nevek jobb minőséget eredményeznek? Meglátjuk.

Először is a két történet szinte teljesen ugyanaz, csak spanyol közegből áthelyezték az egészet New Yorkba. Ennek megfelelően megváltoztak a nevek, de szinte minden más lényeges részlet abszolút hű az eredeti filmhez, ezért zárójelben kivételesen a spanyol változat nevei lesznek, és nem a színészeké, rájuk később térek majd ki. A sztori tehát a következő:

David Aames (César) dúsgazdag, jóképű, nagyon fiatal. A világ és a nők többsége a lábai előtt hever. Ezt ki is használja, nagy kanállal habzsolja az életet és a nőket. Mígnem születésnapi partiján megismerkedik Sofia-val, aki legjobb barátja kíséretében érkezik. David hamar lenyúlja jó barátja újdonsült kiszemeltjét és erős flörtölésbe kezd vele. Az egész éjszakát beszélgetéssel és ismerkedéssel töltik, David pedig életében először szerelmes lesz. Miután hazakísérte a nőt, hősünk haza indul, de megjelenik egyik "exjátékszere ", Julie (Nuria), aki felajánlja, hogy haza viszi. A nő unszolására be is száll a kocsiba, de ez az út romba dönti egész eddigi életét.

Rendezés és színészi alakítások:

A remake már-már idegesítően követi az eredeti művet, egyszerűen semmiféle kreativitás, vagy saját rendezői szemlélet sincs benne. Ezt nem vártam volna Cameron Crowe rendezőtől, de az is lehetséges, hogy csak abszolút hű akart maradni Alejandro Amenábar eredeti filmjéhez. Az alapmű mégis sokkal kreatívabb eszközöket alkalmaz, szinte mindenre. Az álmokat sokkal szürreálisabban mutatja be, a diszkóban játszódó jelenet sokkal hatásosabb, és úgy általában nagyobb hatást gyakorolt rám az egész film.

- A pszichológus karakterét Kurt Russel sokkal jobban hozza, mint Chete Lera. Nincs is ezzel baj, Kurt Russel egy remek színész rengeteg tapasztalattal a háta mögött.

- Az exszerető szerepében Cameron Diaz szintén sokkal jobban alakít, mint a spanyol hölgy Najwa Nimri. A remakeben jobban meg lehet érteni a motivációját is, ha valami felróható az eredeti film hibájának, akkor az az, hogy a hölgy karakterét hihetetlenül elhanyagolták, a remake sokkal jobban odafigyelt erre, de mivel nagyon ragaszkodott az alapműhöz itt sem teljesen átérezhető az infantilis viselkedés, és a főhős iránti rajongás, amit ez a karakter magában hordoz.

- A remake egyik pikantériája, hogy Sofia szerepét mindkét filmben Penelope Cruz játssza. A színésznő alakítása duplán tökéletes, viszont a remake-ben érezhetően az Ő egzotikumára van kihegyezve a film. Jobban is megértjük itt azt, hogy mégis miért szeretett bele ilyen gyorsan hősünk a nőbe. Ez talán a legjobb eleme a film hollywoodi változatának, és ez el is viszi a hátán azt.

- A két főszereplő játéka kissé felemás, Tom Cruise alakítása egyértelműen hitelesebb volt számomra, mint Eduardo Norigea-é, de a spanyol karaktere valahogy mégis jobb, mivel ellenszenvesebb, ezáltal jóval kontrasztosabb a jelleme. Jobban érzékeltem azt a törést is, amit az autóbalesetben eltorzult arca jelent számára. Ezzel nem azt mondom, hogy a spanyol jobb színész, mint a világsztár, egyszerűen csak azt, hogy a rendező nem fordított annyi figyelmet a szereplő bemutatására, mint az eredeti.

Összegzés:

Ez a történet rengeteg értékes tanulságokat tartogat a néző számára. Ezeknek az előadásában viszont ég és föld a különbség a két film között. Az eredetiben mindent felfedezhetünk, amit a remake-ben, de egyik sincs konkrétan kimondva, egyszerűen a nézőre van bízva az, hogy megtalálja azokat. A hollywoodi változat, viszont már-már ránk kényszeríti ezeket és a „szánkba rágja őket”. Ez a momentum számomra kifejezetten idegesítő volt. A záró jelenetben például Tom Cruise megkérdezi: „Ugye nem kellett volna beszállnom a kocsijába?”  Nem Tom, nem kellett volna! Egyetlen rossz döntés, amit hozol, kihathat az egész további életedre! Senki sem sérthetetlen, még te sem, hiába vagy gazdag és jóképű, minden megváltozhat egy pillanat alatt! Az a legrosszabb ebben, hogy hülyének nézi, mind a főhőst, mind a közönséget. Ez a remake tehát, a hatalmas költségvetés, és a remek szereplőgárda ellenére sem lett jobb, mint az eredeti, csak ismertebb! Lehetett volna, de ahhoz egy jobban átgondolt, egyénibb forgatókönyv kell, és egy sokkal kreatívabb rendező.

Nálam tehát egyértelműen, a Nyisd ki a szemed bizonyult jobb filmnek.