Sorozatunkban olyan színészeket/színésznőket mutatunk be, életrajzukon és egy filmjükön keresztül, akik gyorsan éltek és fiatalon haltak meg. Ők mind a tehetségük révén, fiatal koruk ellenére váltak haláluk után halhatatlanná.

Marilyn Monroe 1926. június 1-én született Los Angelesben Norma Jean Mortenson néven. Az apját nem ismerte, mert elhagyta a családját még a születése előtt. Amikor 5 éves volt, az anyját elmegyógyintézetbe zárták, így a kis Norma Jane a gyerekkorát nevelőszülőknél, és intézetekben töltötte. Rengeteg szenvedés fűződik ezekhez az évekhez. 16 évesen férjhez ment, hogy ne kelljen többet intézetben lennie. 1944-ben egy hadianyaggyárban dolgozott, amikor a hadsereg egyik fotósa felfedezte, és nemsokára modellkedni kezdett, André de Dienes magyar származású fotóssal bejárta a vadnyugatot. 1946-ban elvált férjétől, majd 1948-ban szerződést kötött a 20th Century Fox filmstúdióval. Ekkor festette át a hajszínét platina szőkére, és változtatta meg a nevét Marilyn Monroe-ra. Eleinte csak kisebb filmszerepeket kapott, amiből az azóta elhíresült aktnaptárral próbált kitörni. Első sikerét az Aszfaltdzsungel című filmben aratta, ezután kezdték beskatulyázni a „szőke bombázó” kategóriába. Nagyobb szerepeket azonban ezután sem bíztak rá, így ismét fotók segítségével keltett feltűnést.

1952-ben az Éjszakai összecsapás hozta meg számára Amerikában a várva várt, és megérdemelt sikert. Nem váratott magára sokáig a nemzetközi elismerés sem, 1953-ban három filmben is játszott, a Niagara, és a Szőkék előnyben című alkotásival pedig rögtön szex-szimbólummá vált. 1954-ben hozzáment Joe DiMaggio legendás baseball játékoshoz, ám házasságuk csak kilenc hónapig tartott. A Hétévi vágyakozásban is maradandót alkotott, ebben a filmben van ugyanis a híres metrószellőző fölötti jelenet (a szél föllobbantja fehér ruháját), amit azóta már számos formában feldolgoztak. Nem elégedett meg a színészi képességeivel, így beiratkozott az Actors Studioba, a tanulástól, és a fejlődéstől remélte, hogy nem csak egyfajta karaktert fognak rábízni Hollywoodban. 1956-ban összeházasodott Arthur Miller íróval. A közvélemény nem értette ezt a kapcsolatot, mivel Miller nem volt egy jóképű férfi, ráadásul 11 évvel idősebb is volt Monroe-nál. Itt azonban azt is meg kell említeni, hogy Marilyn Monroe nagyon intelligens volt (az IQ-ja 168, míg az átlagos 100), imádott olvasni, személyes könyvtára több mint 400 darab könyvre tehető, a legkülönfélébb témákban.

A forgatásokon egyre elviselhetetlenebbül viselkedett, számos kollégájával összeveszett, szinte mindig órákat késett, elfelejtette a szövegeit. A törékeny színésznő depresszióba esett, nem tudta feldolgozni azt az ismertséget, ami körülvette, az alkohol, és a gyógyszerek rabja lett. Már ebben a lelki állapotban készítette 1959-ben az egyik, ha nem a leghíresebb, és legtöbb elismerést hozó filmjét, a Van, aki forrón szereti-t.  1961-ben Arthur Millertől is elvált, ebben az időszakban depressziója, és függőségei eluralkodtak rajta, olyannyira, hogy többször is kórházba került. Megbízhatatlansága miatt a stúdió felbontotta szerződését, a karrierje véget ért. Ebből az agóniából pedig csak az tudta kizökkenteni, hogy felkérték, köszöntse születésnapján Robert F. Kennedy amerikai elnököt, az a bizonyos Happy Birthday Mr. President dal pedig szintén legendássá vált. Állítólag viszonya volt az elnökkel, és annak öccsével is, sokan a halálát is ehhez kötik, ugyanis az utolsó estéjét is a Kennedyék összejövetelén töltötte.

Ami azonban biztos, hogy 1962. augusztus 5-én reggel a 36 éves színésznőre holtan találtak rá a lakosztályában. A hivatalos verzió szerint öngyilkos lett, gyógyszer-túladagolás okozta a halálát.
Marilyn Monroe kultusza már életében is hatalmas volt, halála után pedig olyan ikonná vált, akivel a mai napig rengeteget foglalkoznak. Jelen van a divatban, a közösségi oldalakon, a művészetekben. Csupán harminc filmet forgatott, ám ennyi is elég volt ahhoz, hogy a 20. század szex-bálványa legyen. Hihetetlen kisugárzása volt a vásznon, ám tehetségét csak kevesen ismerték el, pedig a filmjeiben a gyönyörű arcon túl sokszor átszűrődik a lényeg is, a milliószor megsebzett lélek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Marilyn_Monroe

Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot)

„Senki sem tökéletes.”

Van, aki forrón szereti

A Van, aki forrón szereti forgatókönyvét Billy közösen írta, Kurt Hoffmann Fanfaren der Liebe című filmje alapján. Wilder a kor egyik legnagyobb hatású rendezője volt, akit nemcsak a közönség, de a kritikusok is elismertek. Már pályája elején nagy sikereket ért el, nyolcszor jelölték rendezői Oscar-díjra, melyből kettőt meg is nyert. Sajátos humorú filmjeivel lopta be magát a nézők szívébe. Olyan nagysikerű filmeket rendezett, mint például, a Férfiszenvedély, a Sabrina, vagy a Legénylakás.

Wilder a film történetét az 1929-es év Amerikájába helyezi, abba a korszakba, amikor a szesztilalom miatt a bűnözés virágkorát éli. Senkinek sem szabadna alkoholt innia, és mégis mindenki iszik. A filmben zseniálisan van ötvözve az erőszak és a humor, valójában ez a siker titka, Wilder össze merte keverni a gengszterfilm stíluselemeit a romantikus-vígjáték stíluselemeivel. Rengeteg utalás található a 30-as év gengszterfilmjeiből. A Van, aki forrón szereti sikerének másik titka a fantasztikusan felépített karakterek, és a vicces párbeszédek. Nem ez a legelső mozifilm, amiben férfi színészek játszanak női szerepet, de mindenképpen ennek volt a legnagyobb hatása a filmtörténetre. A színészválasztás is parádésra sikerült, Marilyn Monroe a szőke, szexi énekesnő szerepében ellenállhatatlan, Jack Lemmon, és Tony Curtis pedig nőnek is éppoly meggyőző, mint jazz zenésznek. A film fekete-fehér alapanyagra készült, azért mert Jack Lemmon és Tony Curtis női sminkje a színes felvételeken zöldes árnyalatú lett.

A Van, aki forrón szereti első tesztvetítésén nagyon rosszul szerepelt, de Wilder nem adta fel, és változtatás nélkül küldte a mozikba. A nézők odáig voltak érte, ez minden idők egyik legnagyobb nézőszámot elért vígjátéka. Számos jelölést és díjat zsebelt be, a Golden Globe-díj átadása után, ahol három fontos kategóriában nyert, csalódást jelentett, hogy a hat Oscar jelölésből csupán a legjobb jelmeztervezés díját vihette haza, a magyarázat pedig nagyon egyszerű, ugyanebben az évben mutatták be a Ben-Hur című filmeposzt, amely a tizenkét Oscar jelölésből tizenegyet meg is nyert.

-„Mi van vele, iszik?
-Nem, még csak nem is eszik, üres a gyomra,
és ez ment az agyára.”

1929-ben Chicago utcáin a bűn mindennapos, a rendőrség macska-egér harcot vív a maffiával. A két jazz zenész Jerry (Jack Lammon) és Joe (Tony Curtis) éppen egy illegális lebujban muzsikál, amikor a rendőrség rájuk töri az ajtót, és a tulajjal, Spats Colomboval együtt megpróbálnak mindenkit letartóztatni. A nagy felfordulásban Jerrynek és Joenak sikerül kereket oldaniuk, ám így is nagy a baj, elvesztették az állásukat, így utolsó dollárjaikat egy agárversenyre teszik fel. A szerencse most azonban nem áll az oldalukon, mindent elveszítenek. Megpróbálnak munkát keresni, azonban ez nem megy egyszerűen, mígnem a sok visszautasítás után kapnak egy ajánlatot. Egy zenekar éppen szaxofonost, és nagybőgőst keres háromhetes floridai turnéjukhoz. A két fiú egyetlen problémája, hogy női zenekarba keresnek zenészeket. Vidékre akarnak utazni alkalmi munka reményében, így Joe kölcsönkér egy autót. A garázsban azonban mészárlásnak lesznek szemtanúi, Colombo és emberei meglátják ugyan őket, de újfent sikerül meglépniük. Joe és Jack halálra vannak rémülve, menekülniük kell, így nőnek öltözve belépnek a zenekarba.

Vonattal utaznak Floridába, ahol Jerry Daphne-ként, Joe Josephine-ként próbál meg a tucatnyi lány bizalmába férkőzni. A két fiú itt ismerkedik meg a zenekar énekesnőjével, Virággal (Marilyn Monroe), akibe mind a ketten beleszeretnek.

Joe megtudja Virágtól, hogy azért várja, hogy Floridába érjenek, mert egy dúsgazdag pasast szeretne fogni magának. Megérkezésük után Joe ennek az információnak a tudatában fiatal olajmágnásnak adja ki magát Virág előtt. Jerryre is rátalál a szerelem, még ha nem is olyan formában, mint ahogy gondolta, egy milliomos öregembernek III. Osgood Fieldingnek kelti fel az érdeklődését. Jerry számtalanszor megpróbálja lekoptatni az udvarlóját, ám egyik alkalommal sem jár sikerrel. Joe megtudja, hogy Osgood elhívta Jerryt a jachtjára, így eltervezi, hogy majd ő viszi el Virágot a jachtra, míg Jerry tengeribetegséget színlelve a parton marad Osgooddal.
Megfigyelhető Jerry és Joe jellemében egy nagy változás, míg Joe le tudta vetkőzni Josephine alteregóját, addig Jerry sosem bújt ki Daphne bőréből, olyannyira, hogy egyenesen élvezte, ha nő lehet. Amikor Osgood megkérte a kezét, ő igent mondott, és már azt tervezgette, hogy hova fognak menni nászútra. A randi mind a kettejük, illetve négyük számára feledhetetlen élmény volt.

Floridába érkezik Spats Colombo és bandája, hogy részt vegyenek az éves operarajongók találkozóján, ami persze csak álca, valójában a maffia tart éves megbeszélést. Joe és Jerry nagy bajban van, egy véletlennek köszönhetően, ugyanis lelepleződnek, és ismét menekülniük kell. A rendezvényterembe bújnak el, ahol a gengszterek a találkozójukat tartják. Miután a maffiavezér elmondta a beszédét, Colombo egy hatalmas tortát kap születésnapja alkalmából, a tortából azonban egy gengszter ugrik ki, és agyonlövi Colomboékat. Joe és Jerry kibújnak a rejtekhelyükről, így most már az egész maffia üldözőbe veszi őket. Ismét női ruhát öltenek, és míg Jerry felhívja Osgoodot, hogy a jachtján meneküljenek el, Joe hirtelen magához ragadja Virágot, és megcsókolja. A lányban most tudatosul, hogy valójában Josephine, és Joe a milliomos ugyanaz a személy. A két fiú elrohan a kikötőhöz, ahol Osgood már várja őket, pár másodperccel később Virág is utánuk rohan, így indulnak el a jacht felé. Joe hiába bizonygatja Virágnak, hogy ő csak egy szegény zenész, és mindvégig hazudott neki, a lány szerelmes. Jerry pedig hiába mondja el Osgoodnak, hogy valójában férfi, az öregember szerint senki sem tökéletes.

Billy Wilder olyan mesteri vígjátékot rendezett, amely nem csak a saját korában volt az egyik legjobb film, de a mai napig is nagyon friss, és szórakoztató. Karakterei egyediek, és szembemennek az 50-es évekbeli amerikai értékrenddel. Olyan filmek merítettek belőle inspirációt, mint az Aranyoskám, vagy a Mrs. Doubtfire.