Sorozatunkban olyan színészeket/színésznőket mutatunk be, életrajzukon és egy filmjükön keresztül, akik gyorsan éltek és fiatalon haltak meg. Ők mind a tehetségük révén, fiatal koruk ellenére váltak haláluk után halhatatlanná.
Soós Imre 1930. február 12-én született a Hajdú-Bihar megyei Balmazújvárosban. Nyolcgyermekes zsellércsaládból származik. Szülei, nagyszülei tanulatlanok voltak, ő azonban kitűnő tanuló volt az elemi iskolában. Tízévesen járt először moziban, és ez annyira mély benyomást tett rá, hogy elhatározta színész lesz.
1947-ben különös felhívásra lett figyelmes, a Horváth Ádám színészkollégiumba szegényparaszt- és munkásszármazású fiatalokat vettek fel. A felvételi napján járt először Budapesten, mivel nem ismerte a várost, kérdezősködni nem mert, mire megérkezett a felvételire a csizmája csúnyán feltörte a lábát. Mezítláb állt a bizottság elé, ahol Petőfi Szülőföldemen című versét szavalta el. Az előadása nagy sikert aratott, felvették a Kollégiumba.
Ösztönös tehetség volt, egy zseni. A Színművészeti Főiskola elvégzése után a debreceni Csokonai Színházba helyezték el, ami nagy törést okozott az életében, ugyanis minden barátja a fővárosban maradt, ugyanakkor itt játszott először drámai szerepet, rá osztották Shakespeare Rómeóját. Már főiskolás évei alatt sok filmben szerepelt, 1949-ben címszerepet kapott a Ludas Matyiban, 1950-ben eljátssza Torma Feri szerepét a Dalolva szép az életben, majd 1951-ben főszerepet kap a Civil a pályán című filmben. Karrierje kezdete óta szinte csak paraszt-karaktereket játszott, pedig mindig is intellektuális szerepeket szeretett volna kapni, szerepálma a Hamlet volt. A nézők imádták, a rendezők pedig beskatulyázták. Ebből az áldatlan állapotból, valamint a hirtelen jött sikertől depresszióssá vált.
1955-ben Fábri Zoltán rá bízta a Körhinta című film férfi főszerepét. Ezzel a szereppel lett igazán híres, a filmben nyújtott alakításával halhatatlanná vált. Ugyanebben az évben visszakerült Budapestre, a Madách Színház tagja lett, azonban ez a váltás már későn jött, az idegállapota egyre csak rosszabbodott. Az irigyei a tehetségét is megkérdőjelezték, ami miatt hihetetlen önpusztításba kezdett, rengeteget ivott, dohányzott, nyugtatókat szedett. A bajt csak fokozta, hogy a szakmailag megfáradt Imre egyik nagy szerelme Ferrari Violetta 1956-ban elhagyta Magyarországot. Ettől fogva már nem volt megállás, öngyilkosságot kísérelt meg, majd idegösszeroppanással kórházba került. Kezelőorvosa és közte szerelem alakul ki, mely mindkettőjük életét, és sorsát megpecsételte. Házasságukat a mérhetetlen szenvedély jellemezte, rengeteget veszekedtek, verekedtek, ugyanakkor görcsösen ragaszkodtak is egymáshoz.
1957. június 20-án, a mindössze 27 éves Soós Imrét, és feleségét holtan találták meg az otthonukban. A hivatalos jelentés szerint öngyilkosságot követtek el, gázmérgezést kaptak. Imre halála számos vitát váltott ki, így a mai napig nem tisztázott, hogy valójában önkezűleg vetettek-e véget az életüknek.
Soós Imre a század egyik legnagyobb színészegyénisége, amilyen keveset élt, olyan sok jutott a világnak a tehetségéből. Ő a mi James Deanünk, korai halálukon kívül a tehetségük, zsenijük köti őket össze. 2001-ben Soós Imre-díjat alapítottak, azoknak a fiatal „pályakezdő” színészeknek, akik kiemelkedő művészi teljesítményt nyújtanak.
Forrás: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/sooselet.htm
„A főd a fődhöz házasodik.”
Körhinta
A Körhinta Sarkadi Imre 1954-es A kút című novellájából készült, a klasszikus Rómeó és Júlia történetet helyezi át paraszti közegbe. Sarkadi számos nagysikerű novelláskötetet, és regényt írt, nevéhez fűződik többek között a Tanyasi dúvad, vagy a Viharban. Élete számos szomorú fordulat után, 1961-ben, mindössze 40 évesen kiesik egy budapesti lakás ablakából, feltehetően öngyilkos lett. Művei főként a falusi embereket, a paraszti sorsokat mutatják be.
1955-ben a film rendezője, és egyben társforgatókönyvírója Fábri Zoltán, más rendezőkkel egyetemben nagyszerű érzékkel tapintottak rá arra a tényre, hogy a magyar filmnyelvnek megújulásra van szüksége. A film nagyszerű itthoni, és külföldi fogadtatása, részben ennek köszönhető. Felismerték ugyanis, hogy már nem elég a filmeket csupán a verbalitás oldaláról megközelíteni, és jó dialógusokat írni, szükség van a látványra, a vizualitásra is. A Körhinta pedig igazán látványos filmre sikerült, köszönhető ez természetesen a film operatőrének Hegyi Barnabásnak. Képei nagyon szuggesztívek, gyönyörűen játszik a fény-árnyékhatással, kamerabeállításai nagyon pontosak, eltaláltak, az ötvenes évek közepén újszerűen hatottak.
Fábri ekkor még csak 38 éves, bár túl van már három nagyjátékfilmen, a Körhinta hozta meg számára az igazi elismerést. Nem csoda tehát, hogy 1956-ban a 9. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölték, igaz a díjat nem nyerte meg. A világhírű francia filmrendező Francois Truffaut, aki ekkor még filmkritikusként dolgozott a Croisette-en, csodálattal beszélt a filmről, és női főszereplőjéről, Törőcsik Mariról. Aki a Körhintában játszott életében először filmben, így Fábri Zoltán rendezési, és színészvezetési technikája fokozottabban felértékelődik.
1968-ban bekerült a film a Budapesti 12-be, majd 2000-ben az Új Budapesti tizenkettőbe is.
-„Édesapám, mi az az Esztrád?”
-„A jó fene tudja, valami újfajta karnevál.
Valaki megint kitalált valamit.”
1953 őszén járunk Debrecenben. A Nagyerdőn vásárt rendeznek, nagy a sürgés-forgás, mindenki nevet, jól érzi magát. Az idősebbek politizálnak, a fiatalok csak játszanak, élvezik az életet. Mari (Törőcsik Mari) talán az egyedüli, aki nem érzi túl jól magát, egészen addig, míg meg nem látja Bíró Mátét (Soós Imre), és míg a barátnői el nem kérik őt az édesanyjától (Kiss Manyi).
Törőcsik hihetetlenül bájos arcát többször is premier plánban mutatják meg nekünk, ami nagyon hatásos eszköz. Minden porcikáján látszik, hogy szerelmes.
A körhintára ülve a két fiatal sorsa megpecsételődik, soha azelőtt nem voltak még ilyen felszabadultan, boldogok. Azt érezték, senki más nincs rajtuk kívül a világon, csak ők ketten. Aztán ez az idillikus kép eltűnik, Mari észreveszi, hogy az apja nézi őket a tömegben. Pataki István (Barsi Béla) egy nagyon céltudatos, erőszakos ember, aki nem nézi jó szemmel, hogy a lánya nem azzal a férfival van, akit ő kigondolt neki. Ugyanis Pataki most készül kilépni a szövetkezetből, csatlósa és befektetőtársa, Farkas Sándor (Szirtes Ádám) pedig igényt tart Mari kezére. Ebben a korban pedig, ahol az emberek nagyon szűkösen éltek, sokkal fontosabb volt az anyagi szükség, mint az emberi érzelmek.
-„Ezzel a Bíró fiúval, meg a bandájával, most már aztán semmi dolgod.
Elegem van belőlük, elég legyen neked is, remélem értesz ennyiből is.”
Máté, megrögzött híve a társasgazdálkodásnak, ezért Pataki magasról lenézi őt, még a kézfogását sem fogadja el. Ilyen körülmények között nagyon nehéz a két fiatal szerelmes helyzete, ráadásul Farkas úgy gondolja most jött el az idő, hogy megkérje Mari kezét. Szegény lány nem tud mit kezdeni a helyzettel, ő nem szerelmes ebbe a férfiba, érzi a házasság helytelenségét, az apjának viszont nem mer ellent mondani, minden úgy van jól, ahogy ő kitalálta.
Egy esküvőre hivatalos az egész környék, Máté a szórakozás hevében, meg persze nagy bánatában leissza magát. A sok alkohol hatására, veszi a bátorságot, és lekéri Farkastól Marit táncolni. Ebben a táncban benne van minden elkeseredésük, minden vágyuk, minden szenvedélyük. Olyan erővel forognak körbe-körbe, hogy majdnem elszédülnek, de ez sem számít, mert megint úgy érzik magukat, mint akkor, a körhintán. Ezt a jelenetet Fábri zseniálisan megkomponálta, nem csoda tehát, hogy talán ez maradt meg leginkább az emlékezetünkben.
Azonban ez a feledhetetlen tánc is véget kell, hogy érjen. Farkas annyira dühbe jön, hogy kis híján nekimegy Máténak. Mari elhatározza magát, ellentmond az apja akaratának, és mégsem köt érdekházasságot. Pataki azonban nem nyugszik ebbe bele:
-„Így lehet csak ahogy van, nem lehet másképp.
Erősebb törvény ez mindennél, minden szerelemnél.”
Miután ezekkel a szavakkal sem lehetett Marit meggyőzni, Pataki iszonyú haragra gerjed, és a keze ügyébe lévő fejszét a lánya után hajítja.
Mari kétségbeesésében, és csalódottságában elmenekül otthonról, útközben pedig véletlenül összetalálkozik Mátéval. Szerelmük beteljesülését most már semmi, és senki sem gátolhatja. Miután visszatérnek a családi házhoz, hogy bejelentség eljegyzésüket, Pataki már lenyugodott. Belátta, hogy nem tud mit tenni, a fiatalok életébe hiba lenne megint beleavatkozni.
A Körhinta, a pozitívnak tűnő befejezés ellenére sem happy end, ugyanis az apa végül hatalmasat bukik, elveszti a csatát, amiért akár még ölni is képes lett volna.
Amiért csodálatos még a film, az a színészi játék. A megírt karakterekbe igazi életet leheltek, valóban mindenki az, akit játszik. A két fiatal közti kapcsolat szikrázó, és magával ragadó. Soós Imre ebben a szerepében is lenyűgöző, de természetesen ide sorolhatjuk Törőcsik Marit, Barsi Bélát, és Szirtes Ádámot is.
A Körhinta egy remekmű, mely minden szempontból megkerülhetetlen, és ajánlott. Úgy gondolom nemcsak a magyaroknak, illetve a magyar filmek szerelmeseinek, hanem mindenkinek szerte a világon.
