„De Ingrid! Ez csak egy film!”
Sir Alfred Hitchcock

Egy nyáron át  jó pár napot eltöltöttem Sir Alfred Hitchcock társaságában. Egy nyáron át.

Óriási hipnotizőr. Megbabonáz, megfélemlít. Már a 39 lépcsőfoktól a Madarakig annak élt, hogy szórakoztatva hipnotizáljon. Nem tartotta magát politikai esszéista vagy szerzői (művész) filmesnek. Egyszerűen mesterembernek tartotta magát, aki alkot. Mint Bach. S mégis művészi.

A feszültségteremtés, a suspense földi nagykövete terjedelmes életművet hagyott hátra. Én is beállva a hosszú és lelkes sorba, a hollywoodi filmjei mellett teszem le a voksomat. De valljuk meg őszintén: azok tényleg jobbak! Hiszen ő maga mondta saját rendezői habitusáról, hogy az inkább a hollywoodi “filmcsináláshoz” áll közelebb. Bár felejthetetlen néhány Angliában készült mozija is. A már említett 39 lépcsőfokban már minden jellegzetes stílusjegye, képi- és dramaturgiai fogásai felismerhetők. Kémtörténet, ártatlan ember a slamasztikában, utazás, titokzatos nő, kémek, feszültség késleltetése és fokozása. Méltán tartják ezt a mester legjobb angliai munkájának.     

     39 lépcsőfok

Na de ezután alkotta meg még jelentősebb filmjeit Amerikában, az idősödő angol úr. Számomra van valami aranyosság és egy örök nagypapaság Sir Alfred alkatában. Ahogy módszeresen feltűnt a filmjeiben egy-egy rövid pillanatra, buszutasként, kutyasétáltatóként, járókelőként. Ezt a rendezői feltűnést nevezik cameonak.Pedig nem is volt gyereke. Mégis a mesélő nagypapa figuráját tudom köré csavarni elmémben, mert mindig volt a filmjeinek tanító célzata, figyelmeztető szándéka, s a legfőbb: szórakoztatni minden áron.

Az angol úr nem akart olcsó hatásvadász lenni. Az Észak-északnyugat repülőgépes üldözéses jelenetében, a Psychoban 70 beállításos késeléssel, az Idegen a vonatok körhintás végjelenetével, a Kötél egyetlen hosszú beállításból felvett cselekménymenetével, a Hátsó ablak történetének kirakós játékká varázslásával, a Szédülés neurotikus hangulatteremtésével Hitchcock mindig szórakoztatni akart. De ezt nem egyszerű híg-Hollywood módon.   

Hollywoodban készített első filmjében, A Manderley-ház asszonya (Rebecca elnevezéssel is ismeretes) című művében a leghátborzongatóbban ábrázolt alak az, aki nincs is a vásznon. Az ő hiánya és ottléte egyszerre érezhető és totális. Sir Lawrence Olivier és Joan Fontaine “tűz és víz jellemei” egymás kiegészítői. A film forgatókönyve Daphne du Maurier egyik regényből táplálkozik. A filmes színrevitel sikerült!

A gyanú árnyékában című filmjét a mester egyik legkedvesebb alkotásai között tartotta számon. Pedig a filmtörténet nem tartja számon a legjobb munkái között. Én még nem láttam, ha valakinek megvan akkor írjon! Üzletelhetünk! :)

A Forgószél alapmű!! De tényleg! A történet késhegyen táncoltatása, Cary Grant és Ingrid Bergman párosa, szenvedélyes játékuk és a folyamatos suspense mindent visz. Az alaptörténet: Ingrid Bergman által megformált nő apját náci háborús bűnösként elítélik. Az amerikai titkosszolgálat felajánl neki egy lehetőséget, amellyel jóváteheti apja bűneit. Be kell épülni a Brazíliában bújkáló náci összeesküvő társai közé. A titkosszolgálat összekötő tisztjébe (Cary Grant) szerelmes lesz a lány. Ám a kémfeladat úgy hozza, hogy feleségül kell mennie a náci bűnösök fejéhez. A cselekmény úgy alakul, hogy a lány szerelme, élete veszélybe kerül....

     Forgószél

Sir Alfred mindig ragszkodott egy szőke szépség szerepeltetéséhez. Akiből árad a báj, a női erotika. Akit a férfi nézők csodálnak, a nők együttérzéssel fogadnak. Ezekben a “szőkeszépség-sorsokban” mindig van egyfajta tragikusság, neurotikusság(őrültség), végzetszerűség. Ingrid Bergmannal több filmben is dolgozott együtt Hitchcock, és sokszor támadt nézeteltérésük. Ha volt is a Forgószél forgatása közben, ez csak jót tett a színésznő alakításának. A filmtörténet egyik leghosszabb csókjelenetét láthatjuk. Ám nem (csak) ettől szenzációs ez a mű. A bizalom fogalmát boncolgatja! Tudunk-e bizalmat kötni? Bizalmat adni? Bizalmat megtartani? Bizalmat kijátszani?A film angol címe, Notorious, amely jobban tükrözi a film hangulatát és világát.A kötélben filmtechnikai bravúrnak lehetünk szemtanúi: egyetlen snittből áll a film, vágások nélkül. A mester mondta, hogy a lakás padlója, ahol forgattak, tele volt ragasztva különféle szalagokkal, jelzésekkel, amelyek a kamera mozgását szabták meg. Már az operatőrnek is fejtörést okozott. Ma már nem újdonság az egyetlen beállításból felvett film. De ezt akkor és majd 80 percen keresztül véghez vinni nem volt könnyű rendezői munka. 

Az 50-es években alkotta meg Hitchcock a mesterműveit. Nem tudok sorrendben írni ezekről a filmekről, mert annyira egybefüggő. Mégis szerteágazó, mint a borostyán. Cary Grant és James Stewart színészi játékai, a filmről filmre egymást váltó szexi, szőke színésznők(pl. Kim Novak, Eva Marie Saint), grandiózus jelenetek egyaránt jellemezik a mester legjobb munkáit. Sohasem fogom elfelejteni az Idegenek a vonaton végének körhintás jelenetét, amikor ott viaskodik a két meghasonlott jellem; és azt sem, ahogy a csodálatos, vonzó Grace Kelly (nálam ő a nyerő) fuldokolva küzd az életéért és sikerül neki megtartani (Gyilkosság telefonhívásra). A "permetezőgépes" jelenet is belevésődött agyam egy kis parányi zugába. Ebben Cary Grantet a nagy, amerikai puszta kellős közepén megtámadja egy repülőgép a váratlanság teljes erejével.

     Észak-északnyugat

Ha már az Észak-északnyugatnál járunk: ebben benne van minden ami Hitchcockot jellemzi! Kötelező! Valahogy nem megy ki a fejemből a Hátsó ablak darabolós gyilkosának, tipikus, hétköznapi feje,megjelenése. Annyira mai! Ebben a filmben a szereplővel együtt közösen rakjuk össze a gyilkosság történetét. Ott zajlik a szemünk előtt, csak kukkolnunk kell! Ahogy Doris Day énekel kétségbeesetten a gyereke életére gondolva, az is szívszorító (Az ember, aki túl sokat tudott, az 1956-os változat)! A tévedés áldozata című Hitchcock-mozi Henry Fondája, - akit összekevernek egy rablóval, s letartóztatnak-, annyira szánnivaló és esendő a maga ártatlanságával és az ebből fakadó szerencsétlenségével. S ez is megtörténhet velünk! A mester egyetlen olyan filmje, amely igaz történeten alapszik. Maga Sir Alfred vezeti be a filmet az elején!

     A tévedés áldozata

SPOILER következik! Na és persze Norman Bates, a Psycho legendás alakja kitörölhetetlen a saját- és a filmes emlékezetből! Számomra az egyik leghátborzongatóbb jelenet, a film utolsó kockái: a takaróba burkolózó Norman folyamatosan váltakozó személyiségei! A Psycho hozta a legnagyobb bevételt és mozisikert Hitchcocknak, 800 ezer dollárból megcsinálta és milliókat hozott.Nem véletlen ez sem! Orrunknál fogva vezet bennünket ez az alacsony, kövérkés, angol öreg úr! Mindig elhitet velünk valamit, aztán rászed minket. Kihagyhatatlan Hitchcock-mű.

     Psycho

A Szédülés a mester egyik legsejtelmesebb, legelgondolkotatóbb alkotása. A filmkritika ezt tartja az életmű csúcsának. Az emberi tudat és tudattalan mélyére utazhatunk ebben a filmben. Scottie (James Stewart) a zsaru, akit poszttraumás sokk ért. Szédülése és magassági iszonya egy társa balesete folytán alakult ki. Ám ez a szédülés jellemezi egész jellemét. Mondhatom az egész film narrációs szerkezetét is: trauma-baleset-nyomozás- titokzatos- vonzó nő filmes elemei ismétlődnek, ezzel is erősítik a szédülés jellegét. Persze a neurotikus nő adja a legfőbb okot: Scotttie megszereti-elveszti-megtalálja? A vágyott nő megtalálása, vagy újrafelfedezése,"megalkotása" Scottie számára egyet jelent széthullott személyiségének összeragasztásával.

     Szédülés

A hatvanas és a hetvenes évek filmtermései között is találok egy pár felkavaró mesterművet Sir Alfredtől. Ilyen a Madarak. Ez ki is lóg a sorból, szerintem. Itt nincs "kézzel fogható" gyilkos. Nincs logikus magyarázat. Csak találgatni tudunk, hogy Bodega Bay madarainak ezrei miért támadnak az emberekre, és vájják ki a szemüket. Talán a vakító szőke nő és a kis kanárimadár(biztos nem az, de nem emlékszem a fajtájára, bocsi) az oka annak hogy a sirályok, verebek, varjak agresszívak lesznek, s "fellázadnak" az emberek természetalázó magatartása ellen?      

     Madarak

Én a Téboly nyakkendős gyilkosának,"angolúriságát" nagyon kedveltem, ám itt (is) érzek némi erőlködést a mestertől. Ne is csodálkozzunk: 76 éves Sir Alfred. De ez a film még a 70-es évek jobban sikerült alkotásai közé tartozik. S ennyi. Ennyi? Á, nem!

Merem  álítani, hogy Hitchcock az egyik olyan rendező, akinek terjedelmes életművéből (még a némafilm korszakban kezdte!!) válogatva a filmtörténet számos (és nem 5-6!!) remeke megállja még a helyét a mai filmművészetben! Ha mondhatjuk még művészetnek. Vagy csak filmipar lesz? Remélem nem. Ez az angol öreg úr megalkotta a trihller műfaját, a krimit tökéletesítette, a filmnoirt elindította. Kell ennél több? Igen. Hiszen "a film több, mint az élet", ahogy Truffaut vezette be Hitchcock könyvét ezzel a mondattal. A mester filmjei tele vannak rejtelmekkel, feszültségekkel, kalandokkal, amelyekben ott rejtőzik az emberi lélek félelme, szorongása, életereje, tanácstalansága, gonoszsága, nagylelkűsége, szeretethimnusza. S nem utolsó sorban izzik az erotika: a férfi-nő kapcsolat máglyarakása, amely szövevényekből, ármányokból, csókokból, könnyekből van összetámasztva.

Nézzetek Hitchcock-filmeket, mert jók. :)

U.i.: 39 lépcsőfok, Londoni randevú, A Manderley-ház asszonya, Elbűvölve, Forgószél, Kötél, Idegenek a vonaton, Gyilkosság telefonhívásra, Hátsó ablak, Bajok Harryvel, Az ember aki túl sokat tudott(1956-os változat), A tévedés áldozata, Szédülés, Észak-északnyugat, Psycho, Madarak, Marnie, Téboly.  Én ezeket ajánlom!